ez most nem az...

Ma megint lehangolt vagyok, nem tudom miért. Tegnap hajnali négy felé aludtam csak el. Megint ezer féle gondolat cikázott a fejemben, az elmúlt napon gondolkodtam, hogy mi minden történt velem, kivel milyen párbeszédet folytattam, hogy milyen lesz otthon, mit fogok másként csinálni, Mariannával szemben, hogy jobban ki fogom mutatni a szeretetemet meg hogy jobban fogok törödni vele, bár lehet hogy nincs is szuksége rá, jól megvan ahogy van, nem kér a törödésemböl. Nem tudom miért érzem azt, hogy jobb lesz az életem, ha többet törödök vele. Talán csak öt használom arra, hogy törödjek valakivel. Inkább kutyát kéne vennem, s bevallom eljátszottam a gondolattal néha néha az elmúlt hónapokban. Elég szánalmas. De miért? Zsófi is éppen abban a fázisban van, hogy vett magának egy macskát. Fajta: keleti. De nem perzsa, hanem keleti. Nagy fulekkel, kopasz testtel gyámoltalan, ilyedt szemekkel. Hát igen, valakivel törödnie kell az embernek, ha már önmagával nincs elég ereje törödni, vagy bátorsága, vagy nem tudom mi az, ami egy másik lény karjaiba uldözi az embert egy kis törödésért.. Néha rám tör a hangulat, amikor elhiszem a következö mondást, söt szinte új erövel tölt fel, energetizál, felbátorit a harcra :"Az isten elég hosszúra teremtette az ember karjait ahhoz, hogy átölelje saját magát."
Most elszántam magam, hogy irok, hatalmába keritett a nagy ihlet, miután egy nap alatt kiolvastam Richard Braudigan : The Unfortunate Woman c. könyvét. Legalább erre jó ez a hely. Nem esek kétségbe, nem járkálok fel-alá valami teendö után kutatva, ha épp semmihez sincs kedvem, mint gyakran Rejkjavikban. Ha épp nincs kedvem emberek közé menni, s semmi mást nem akarok, csak csendben kibámulni az ablakon, nem kerekedek fel mégis uzött vadként járva az utcákat, attól félve, hogy lemaradok valamiröl, nem szippantok magamba elég izlandi kultúrát. Elvégre az ember csak egyszer van izlandon, ( bár könnyen lehet hogy mégsem) s mit mondok majd otthon ha kérdezik, hogy mit láttam, kivel találkoztam, miröl beszélgettem, s úgy általában : Milyen volt Izland? Már szépen elterveztem, hogy azt mondom majd: "NAGYON jó volt. NAGYON szép a táj, kedvesek a helyiek. Egyszóval NAGYON jól éreztem magam. Igazán megérte ez az utazás." Es talán ezzel az utolsó mondattal nem is hazudok, söt ez az egyetlen biztos érzés, amit jelenleg meg tudok fogalmazni magamról és tapasztalataimról ebben az orszában. Megváltoztam, más ember lettem, újjászulettem, megerösödtem. Nem mintha nem lenne valóban lélegzetelállitó a táj, a természet ezen a világvégi szigeten, s nem mintha nem bámulnék csodálattal ezekre az egyszeruen nagylelku emberekre, de ez az egész megint rólam szól, az érzéseimröl, bár néha hányni tudnék (és szoktam is) attól az egocentrikus szentimentalizmustól amivel a világra nézek magam körul. S ezért pesze tudom, hogy ez igy nem mehet tovább és Viktor mondott egy jó módszert annak elkerulésére, hogy az ember mindig a saját pitiáner mazochisztikus gondolataival legyen elfoglalva. Képzeld el, hogy a kamera a fejed felett van, és nem a fejedben.. s igy a cselekedeteid kerulnek középpontba, s az, ahogyan egyes helyzetekben viselkedsz. S Viktornak igaza van. Az a fontos, hogy hogyan viselkedunk másokkal, hogy mennyire vagyunk kedvesek, barátságosak és nyitottak a kulvilággal szemben. Es ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindig nyálasan jókedvunek és seggnyalónak kell lennunk, akkor is ha éppen legszivesebben megfolytanánk a másikat, hanem egyszeruen ragadjunk meg minden alkalmat arra, hogy ott segitsuk a másikat, ahol tudjuk.. Lehet hogy ez naiv elképzelés, mert amugy is mindenki azokkal az emberekkel esik szerelmbe, akik a legbarátságtalanabbak, s a legkevésbé sem kivánják a másik szerelmét. Akik meg majd' meghalnak egy kis szeretetért, általában mást se kapnak az életben, csak pofonokat..hát nem vicces? nem. Lehet hogy a két emberfajta között az a kulönbség, hogy a szeretetéhesek folyton keresik a lehetöséget, ezért jobban szenvednek attól, ha épp nincs, vagy elmúlt, mig akik nem keresik, nem szenvednek, ha épp nincs, vagy elmúlt.. Gyakorlatban mindkét tipusnak ugyanannyi esélye van a megtalálásra (bármi legyen is az, amit az emberek úgy általában keresni szoktak az életben, bár röviden talán a "boldogság" szóval lehet a legjobban kifejezni szerintem) csak a hozzáállásban van a nagy kulönbség... s ez azért ad némi okot a reményre, az optimizmusra, "van még jövö gyermekeim, számotokra is" . gondolkozom, hogy "nyilvánosságra hozzam e " ezt az ömlengést, amit itt produkáltam, mert bár az elején egyszeruen csak irni akartam, mostmár egyre nagyobb kedvem van "megmutatni", félelmem nincs, csak tán annyi, hogy aki izlandról akar hallani, az most vagy szemöldökráncolva, összeszoritott gyomorral kuzdi át magát minden egyes soron, vagy feladja, s nem is veszi a fáradságot, hogy tovább olvasson. Egyik hozzáállás sem érdekel igazán, bár mondhatnám, hogy "most elnézést kérek azoktól, akik azzal a szándékkal kattintottak erre az oldalra, hogy röviden egy két egzotikus finomságot magukba szivjanak egy számukra teljesen távoli és ismeretlen kultúráról, mintegy poszt kommunista bezártság utáni távoli országok iránit éhséguket csillapitandó" de nem. egyszeruen jól esik irni. S bár azért van kulönbség aközött, amikor az ember úgymond másoknak ir, s tudja, hogy mások majd olvasni fogják, s jaj, isten tudja mi lesz akkor, nem tudom, de biztos valami szörnyu dolog fog történni, s aközött, amikor csak úgy irogat, csak úgy kiirja magából a sok dolgot, ami nem nem hagyja nyugodni, meg aludni, bár persze lehet, hogy teljesen más miatt nem tud aludni, s most ebbe inkább nem megyek bele.. és szerintem most itt abba is hagyom, köszönöm, hogy itt lehettem, jól esett, tényleg.

Skaftfell

Viktor a barátjának a bisztrójában fog dolgozni a nyáron, vagyis ahogy megérkeztunk pénteken, már másnap elkezdett dolgozni..A bisztró ("Skaftfell", a Hafnargata utcában. ez itt a reklám helye) hangulatos kis hely, sokféle kávéval, finom, friss pizzákkal, mennyei suteményekkel, rövidek, sör, finom borok.. muveszeti könyvek, ingyen internet egy számitógépen (amit jelenleg én foglalok..), rajzlap, szines ceruzák. A helyet Viktor barátja, Nikolas bérli. Nikolas szlovén, 32 éves, két és fél éve jött a faluba, a helyi hotelben szakácsnak pályázott otthonról. Utána a helyi kórházban fözött a betegeknek..majd idekerult a bisztróba, az akkori tulajdonossal egyutt dolgoztak, majd amikor a tulajdonos a családjával Dániába költözött, Nikolas kapott az alkalmon, s átvette a helyet. Valamennyire megtanult már izlandiul, de azért angolul beszél, amikor csak teheti, pl Viktorral is, meg a vendégekkel is. Egy belga srác, is lakik itt, Walter, a helyi barátnöjével. Most ö a szakács a kórházban..Ö is kb két és fél éve jött Izlandra, egyenesen a faluba. Nikolas szabadidejében fényképez, s a képei itt fuggnek a falon a bisztróban. Az emeleten egy angol fényképész pár képeinek van a kiállitása, s egyel feljebb meg muveszlakások vannak, meg muterem. Epp ma érkezett egy francia muvesz lány, három hétig marad, s addig odafent fog lakni, alkotni stb...
nagyon jól érzem itt magam. nagy a csend és a nyugalom. körbevesznek a hegyek, az ablakom a tóra néz. igazi nyaraló hangulatban vagyok. egész nap semmi dolgom, reggel sokáig alszom végre, nem ébreszt fel Agnes sertepertélése a konyhában, meg az ablak alatt elhaladó autók. Nincs lelkiismeretfurdalásom, nem leszek nyugtalan, ha épp semmi teendöm nincs, mint Rejkjavikban. A reggeli kávé és reggeli után sétálni megyek a környéken, este felére, mikor hazaérek, veszek egy jó forró zuhanyt, olvasok az ablak mellett, közben ki-ki bámulok az örök nappali tájba. Hihetetlen, milyen nyugodt vagyok. Nyaralok. Az idö is nekem játszik. Szél alig van, a hömérséklet enyhe, a nap is kisut néha, s akkor lehunyom a szemem és bele-belemártózok a meleg sugarakba. A téli hónapok sötét, kopár és fagyos hangulatához képest a korán jött nyár elképesztöen gyönyöru. A táj ezer féle szinben pompázik. A hegyoldalakon milliónyi kis vizesés zubog lefelé, sziklahasadékokból tör elö, s szalad végig a fuves lankákon, utat törve magának a tengerig.

seydisfjördur

izland talán legkeletibb részén vagyok, bár mikor éppen azt hiszed hogy ennél tovább már nincs semmi, az út mégiscsak továbbvisz..seydisfjördur a falu neve, bár a helyiek városnak mondják. lakosainak száma nyáron kb 800 fö, télen kevesebb.. egy fjord, vagy öböl csucskében fekszik, álmosan, békésen, de mindig nyitottan valami mozgásra, újdonságra.. a falu központja a kis kék templom, a templom utcájában hat ház van, az egyik a kocsma, azzal szemben lakunk mi, egy mesés kis piros házikóban..Viktor Péturrel.. közös órára jártunk.. performance studies. a performansz , mint fogalom, mint muvészi tevékenység az izlandiaknak is viszonylag új, Viktor nagybátyja és a tanárunk közösen találták ki a szó izlandi megfelelöjét. Ezen elgondolkodtam, hogy vajon magyarul hogyan lehetne leforditani a performasz szót.. nem egyszeru vállalkozás, még nem találtam rá megfelelö kifejezést. tizenkét órát utaztunk reykjavikból , péntek éjjel értunk ide. Viktor muvészettörténetet tanul, fotózik, és jelenleg felvételizik a muveszeti akadémiára reykjavikban. Egilsstadirban szuletett, ami 25 km re van innen, de igazán Seydisfjördurbe szerelmes, azt mondja, mára már ez az otthona. Most dolgozni jött ide , nyárra, és persze pihenni, élvezni a hely varázsát, az "ambiansz"-t. Ez a hely egy kis muvészparadicsom..sok izlandi, reykjaviki bohém lélek jön ide nyárra, van a levegöben valami, ami kihozza az emberböl a muvészt.

hveragerdi , melegvízes folyó

tegnap Maurival egy geológiai paradicsomban találtuk magunkat, mondjuk nem kis erőfeszítés árán.. (mostanában milyen szakszavakat használok, remélem észrevettétek, mennyit fejlődött a földrajzi, földtani szókincsem ;) Hveragerdi település 40 km re fekszik Rejkjaviktól délkeletre, 2000 lakosa van kb, és mivel egy nagyon aktív geotermikus területre épült, a melegházas zöldség és gyümölcstermesztés egyik fontos központja Izlandon. A falun kívül hosszú sorokban sorakoznak egymás mellett a melegházak, vagy "fóliák", ahogy apci tájszólással szokták őket nevezni. Nekünk is volt otthon fóliánk, szerettem is benne ücsörögni hideg esős őszi napokon, meditálgatni, elnézegetni a paradicsomokat, paprikákat, epret stb. Szóval helyi buszjárattal eljutottunk egy darabig, ki a külvárosba, ott átszálltunk egy kisbuszra, ami Hveragerdiben tett le minket. Ez a busz kétszer jár naponta és 600 koronába kerül egy útra. Kb öten, ha ültünk benne...Sikerült a legszelesebb napot kifognunk, annak ellenére, hogy néha néha kibukkant a nap a sebesen suhanó felhők mögül, picinyke örömet víve a busz melett várakozó, vacogó lelkembe. A buszmegállótól három km gyalogoltunk a hegyek /dombok lábához, egy darabig autóúton, persze egy db autó nem jött, aztán tovább gyalogúton.. A hegy lábától még három km az út a híres nevezetes melegvizes folyóhoz, kirándulásunk úticéljához. Már itt találkoztunk néhány forrásponton bugyogó vízes mederrel, gödörrel, árokkal, gőzölgő gyógyvízes lyukakkal..a gödrök közelében gyógyvízes, záptojás illat terjeng, de nem büdös, inkább kellemes :) mint a rudasban .. A 3 km gyaloglás a hegyvidéken át elég kimerítő volt, főleg hogy úgy fújt a szél, hogy ide-oda rángatott, s a combizmaim belesajdultak minden erőltetett lépésembe. Szerencsére viszont az eső nem esett, mert akkor igazi rémálom lett volna. Az idő megkönyörült rajtunk. A táj viszont ámulatba ejtett, utunk során egy árva lélekkel se találkoztunk, a sziklás, köves, néhol mocsaras, lápmezőn vezető utat a földbe vert sárga kis faoszlopok mutatták.. S szerencsére hó nem esett és a magas hegyek is szép zöldek, barnásak voltak már, mustárbarna fű, türkizkék melegvizes források, sekély, sebesen szaladó, csobogó jéghideg patakok, és azok a magas hegyek.. ez a látvány, ez az érzés mindent felülmúlt. Bár a szél kifújta a nyálat is a számból és a cipőm, zoknim teljesen elázott, igzi volt patakokon átugrálni, s megharcolni az utunkért a szinte érintetlen, vadregényes, szeszélyes és hatalmas természettel..nagy élmény volt elterülni a melegvizes folyóban végre, kb 35 fokos volt a vize, odakint tombolt a szél, mi meg elmerültünk a csobogó, gőzölgő folyóban, körülöttünk hegyek, néhol még havas csúcsok..mesés

természet, emberek

hihetetlen hogy milyen gazdag Izland madárvilága. Az egyes út mentén, a patakok, mocsarak, lápos területek közelében nagyon sok a kacsa, lúd, s mindenféle madár. Kacsára és lúdra vadászni lehet, de csak augusztustól márciusig, mert júniusban kezdődik a tojásrakó szezon. Az egyik sofőr aki felvett minket utunk során mesélte, hogy bár tilos kivenni a kacsatojásokat a kacsák alól ők azért szoktak néha egyet-kettőt lopni, mert nagyon finom. Északra vezető utunk során számos patakot, folyót láttunk és ami nekem a legjobban tetszik az a sok mocsár és füves lápvidék keresztül-kasul az országban. A sziklás, havas hegyek oldalából sok helyen kis vízesések zubognak le a völgybe, s árasztják el az út menti területeket..De nagyon sok a nagyobb, magasabb vízesés is. Ami még érdekes, hogy szinte minden hegynek, minden kis patakocskának, vízesésnek, néha még sziklahasadékoknak, barlangoknak is van nevük.. valamilyen történelmi esemény köthető hozzájuk, valamilyen helyi mondahős valami nagy tettet vitt véghez ott vagy hasonló. Északi utunk során pl megnéztük a Godafoss nevű vízesést, ami lefordítva annyi mint Istenek vízesése, azért, mert amikor Izland áttért a kereszténységre 1000-ben, az akkori parlament feje (akinek a kezében volt a döntés joga, hogy legyen e kereszténység vagy ne) végül a kereszt mellett döntött, s döntését megerősítendő szimbólusan a vízesésbe hajította a pogány északi isteneket ábrázoló szobrait..
A nyár itt sok helyinek nyújt egyben munkalehetőséget.. Sokan nem kötött és egy fajta munkát végeznek, hanem a lehetőségekhez képest nyáron és télen mást és mást csinálnak. Az egyik fiatal férfi, akivel visszafelé utaztunk, bár Reykjahlidban lakik (a Myvatn tó partján) pl télen festőként dolgozik Reykjavikban és környékén nyáron pedig az ország belsejében, az egyik legnagyobb kráter, az Askja környékén parkőri állást vállal. Egy másik pasi, orvos Akureyriben pl, de mesélte, hogy unja már a várost ezért vállal operációkat Akranesben néha, ami vagy 350 km re van Akureyritől, csak hogy kicsit utazhasson. Ez a (talán kényszerű) rugalmasság szerintem annak is köszönhető, hogy a lakosság fele vidéken él, falvakban, kisebb városokban, ahol korlátozott a munkalehetőség. Másrészt nyáron sokkal több a túrista, a gyönyörű nyár túristák ezreit vonzza a szigetre, s ez munkahelyeket is teremt.. Nyáron hotelben, étteremben, túrista vezetőként, természetvédelmi körzetben parkőrként, vagy egyéb túristákat kiszolgáló helyeken dolgoznak a helyiek. Aztán mikor eljön a tél, szépen visszavonulnak vagy vidéki házaikba, vagy vissza a városokba más munka után nézni.

akureyri, myvatn

A hétvégén sikerült elstoppolnunk északra. A második legnagyobb város Izlandon Akureyri 17. ezer lakossal. Helyi (rejkjaviki) buszközlekedéssel eljutottunk a város szélére és sikerült egy autóban eljutnunk Akurejribe, (400 km Rejkjaviktól) ahol hóvihar és minusz két fok fogadott minket.. Egy hosztelben töltöttük az éjszakát, 2300 koronáért.. Másnap reggel tovább stoppoltunk a Myvatn nevű tóhoz. A tavat 36 km hosszú út veszi körbe, mi az északi részére érkeztünk Reykjahlid nevű településhez , 200 fős kis falucska, van egy templom, egy általános iskola, néhány ház, és egy benzinkút, ami bolt és kávézó is egyben, ingyen kávéval. Maga a tó igen kedvelt túrista célpont, a tavon számos kis szigetecske van, gazdag a madárvilága, kacsák, ludak, mindenféle madár fészkel ott. A tavon nem lehet csónakázni, sem úszni, sőt sok területre nem is szabad belépni, védett madárfészkelő helyek. Északon sokkal hidegebb van mint itt Reykjavikban, de állítólag sokkal többet süt a nap és sokkal szárazabb maga a terület.. Amit megerősíthetek. Itt Rejkavikban már vagy két hete csak folyton esik és fúj a szél is. Állítólag a keleti partszakasz (ahol még nem voltam) a legszárazabb egész Izlandon, ott esik a legkevesebbet az eső. A rejkjaviki terület viszont hőmérsékletében a legenyhébb. Szóval a Myvatn tónál még nagy hó volt, sok helyen térdig gázoltunk a hóban és fagyott is. Időnk nem volt túl sok, mert du. 5 kor értünk oda, lepakoltunk a vendégházban (2900 koronát fizettünk egy éjszakára, úgy hogy volt hálózsákunk) és elindultunk gyalog felfedezni a vidéket. A települést lávamező övezi, azon keresztül vezet az 1-es út tovább kelet felé, azon indultunk el, s kb két km gyaloglás után lefordultunk egy gyalogösvényre (ami nem aszfalt, hanem fekete, lávakavicsos út, autók is elférnek rajta) s ott további két km gyaloglás után eljutottunk a forróvizes barlangokhoz. Három barlang, egymás után, s mindháromban természetes forróviz tör föl a földből. Igen izgalmas, gőz lepi el, vízcseppek hangja, s a forró gőzölgő víz, nem túl mély, alján kövek, tiszta víz.. Az első barlangban túl forró volt a víz, kb 45 fokos, csak a lábujjunkat tudtuk belemeríteni, viszont a másikba már fokozatosan bele tudtunk merítkezni, s miután megszoktuk kicsit, már élvezhető volt. Nagy élmény volt, a semmi közepén, egy barlanban fürdőzni..

szombat

Tegnap Dj Mads bulijában voltunk, dán erasmusos ő is és szokott zenélni itt Reykjavíkban. Elektrót játszik, néha jobban, néha kifejezetten rosszul. Tegnap elég jó volt a zene, de én viszonylag hamar leléptem. Agnessel átaludtuk az egész tegnapi napot, aztán kb tizenegykor elkezdtünk borozni, majd olyan egykor elindultunk a helyszínre..hazafelé találkoztam az egyik izlandi osztálytársammal, Viktorral, ő autóval volt, éppen egy házibuliból jött... Szimpatikus srác, lehet hogy május közepén el tudok vele menni Seyđisfjördur - be, egy kis faluba a keleti parton. Állítólag az egyik legszebb hely Izlandon. De ha nem férek be a kocsiba, akkor se baj, elstoppolok , ott viszont lakhatok nála..házat bérel a nyárra..
Hja, szóval itt már egy hete esik az eső, de ha meg nem esik akkor is borús, szeles idő van, tiszta ősz.Elég kiábrándító.Agnes megismerkedett egy francia sráccal, teljesen felszabadult, úgyhogy most én gubbasztok a szobámban a laptopommal ő meg éli az életét, most is usziban vannak. Sebaj, én úgy érzem sok értékes időt elpocsékoltam, túl sok energiát pazaroltam a valósnak hitt érzelmeimre, olyan emberek iránt, akik valószínűleg meg sem érdemlik azt.. micsoda felismerés..de miért kellett ehhez Izlandra jönnöm?
Április 30-án tábortüzeztünk a közeli erdős területen..két cseh lány szervezte össze a dolgot, volt száraz tüzifa, (ami nem kis dolog) nyársalás, gitár, minden ami kell, igazi nosztalgikus hangulatom volt, ugye a tábortűz nem tipikusan izlandi hagyomány. Igen, igen, aztán amikor éfjél körül kezdett nagyon hidegem lenni, elegem is lett a dologból, s Tanja meg egy osztrák lány társaságában el is indultunk vissza. Ez a lány, Evelin,az első erasmusos, akivel találkoztam, s aki nincs elszállva Izlandtól.. valahogy át tudom érezni az érezelmeit. Nem mondom, hogy nem ismerkedtem meg érdekes, kedves új arcokkal, de életre szóló barátságokat sem kötöttem, izlandiakkal sem tudtam igazán összebarátkozni, a hidegből is már kifejezetten elegem van, hihetlenül vágyom rá, hogy egy szál pólóban, Isten bocsá' bikiniben nyomuljak az apci domboldalban.. :) egyszóval hiányzik nekem az én jó kis otthonom.. s most érzem csak igazán, hogy milyen jó is, hogy van nekem olyanom.
Az egyetemet viszont, a kurzusaimat mindet nagyon élveztem, sok újat és érdekeset tanultam, tényleg érzem, hogy kitárult a horizont előttem..sajnos tényleg azt kell mondjam, hogy az otthoni, a pesti antropolgia igencsak haldoklik, semmi kilátás, semmi energia nincs benne.. egy löket új erővel térek haza, új perspektíva, új szempontok.. viszont fenntartani ezt a lelkesedést, az más kérdés.. remélem legalább addig kitart míg a szigorlati dogámat írom..
Választások is voltak, új szociál demokrata kormány lett, Johannával a nyíltan leszbikus kormányfővel az élen. 66 éves de 50 nek látszik, erős, független.. isten segítse..
egyébként ha még nem mondtam volna, az izlandiak keresztnevükön szólítják egymást, idős öreget, s fordítva, politikust, tanárt, főnököt, keresztnéven. vicces.. szóval Johanna, otthon meg Gordon.. :/

bless

ma voltam megint dolgozni, ha nem mondtam volna, találtam munkát, kerestem és találtam.. egy közeli étteremben mosogatóleány vagyok.. icelandic fish and chips, rántott halfalatkák, hozzá sültkrumpli , szószok saláták, meg hagymakarika, és ez minden "organic", bio, meg minden, vannak finom gyümölcslevek meg gyógyteák, szóval ilyen étterem. Egy izlandi család a tulajdonos, férj feleség idősebbek és lányuk, ő viszi általában a boltot,

eddig minden alkalommal ott voltak, vagy a házaspár ketten besegíteni, vagy a lányuk, de ők is nyomják rendesen.. egyébként nem stresszesek, nem piszkálnak, sőőt, szerintem túl lazák is, pl a munkaidő elég rendszertlen, legutóbb is csak azt mondták hívjak fel majd őket, mert még nem tudják kellek e majd, de szerencsére kellettem.. még nem tudom mennyit fizetnek, de majd holnap megkérdezem, csak olyan fura, hogy nekem kell...

hétfőre kell leadnom az utolsó esszét, hurrá, haladok vele, de holnap meg vasárnap belehúzok. Múlt hétvégén Isafjördur-ben voltuk, nyugat izland, egy kis csücsök az egész, izland legtávolabbi, leghidegebb része, tele van fjordokkal a part, kocsival mentünk, nem volt semmi, mesés volt a táj, hegyvidéken is vezetett az utunk, hóvihar, méteres hó, jeges út, aszfalt nuku, aztán meg napsütés mikor lejebb mentünk a tengerpart mentén, magas hófödte csúcsok, és az óceán. Csináltam képeket meg videjót fenn vann a picasaban. Péntek estére értünk oda, nyolc óra utazás után, egy panzióban aludtunk 10 km re a várostól egy Bolungarvík nevű településen, hát nem hiszem hogy ennél északabbra mehettünk volna, ettől a helytől a legrövidebb az út Grönlandra. Osztálytársaim voltak Grönlandon, lehetett jelentkezni, 250 euró lett volna az egész, én későn reagáltam, pedig akartam volna..

szóval Isafjördurben egy rock fesztiválon voltunk péntek szombat tartott egy raktárépületben, igazán nem nagyszabású, de annál kedvesebb volt, helyiek játszottak, izlandiak csak, reykjavíkból is.. tetszettek mindannyian, jó buli volt... a fesztivál neve: "mi nem megyünk délre"...Négy finnel mentem, Mauri volt az egyik, Aarno meg az öccse Aarto aki látógatóban volt csak, meg Aarno barátnője Elena. Rettegtek amikor én vezettem :)

Akranes

Tegnap Akranes-ben voltunk Tanjával, a finn barátosnőmmel. Igazából ő a kevesek egyike, akikkel lógni szoktam. A másik egy finn fiú Mauri :) Finnországba mostmár biztos hogy hivatalos vagyok..Szóval Akranes 48 km re északra fekszik Reykjaviktól és elvileg a helyi buszjárattal elérhető, az utikönyv szerint. Délelőtt ellógtam az órámat és elbuszoztunk a 15 ös vonal végállomásáig (1 óra) ott pedig fél órát vártunk a csatlakozásra (az eső zuhogott. sajnos nem jó napot választottunk a kirándulásra..) Tudni kell, hogy Háholt, a végállomás már igencsak a külváros, és igencsak a hegyek lábánál fekszik, ami gyönyörű látványt nyújt.. de semmi nincs ott lakóházakon meg egy nagy élelmiszerbolton kívül (Bónus).. ígyhát a Bónusban sétáltuk el a fél órát. Akranes pontosan Reykjavíkkal szemben fekszik, az óceán túlpartján, egy félsziget csúcsában, viszont fjordok szegélyezik végig azt a szakaszt, így ha nem fúrtak volna egy 5 km hosszú alagutat a tenger alá, ami direktbe átvezet a másik oldalra, kb öt óra lenne az út, ami így egy óra. Szóval két óra alatt eljutottunk a városba, ahol iszonyú rohadt halszag fogadott minket. A buszos a háta mögé mutatott és izlandiul magyarázta, hogy egy halfeldolgozó üzem van itt. Igen, Akranes a halászatáról is híres. A helyi kávézóban régi, halgyári munkásokról, munkásnőkről láttunk képeket, amint óriás gumikesztyűben vágják, szabdalják, tépik, pucolják, meg sózzák a halat.. És közben magabiztosan mosolyognak hozzá.
Ezt az erőt, egyszerű magabiztosságot szeretem az izlandiakban, legalábbis a régi emberek nyomait még fel vélem fedezni a mostani emberekben. Az az arc, ami azt mondja, hogy tudom, hogy jól csinálom. Hiszen én csinálom.
Szóval baromi halszag terjeng a városban, ahol más nem is nagyon van, ezen kívül. Az eső esett, a szél fújt, de szerencsére nem volt hideg, úgyhogy még elégedett is voltam a helyzetemmel, de a templom, ami híres túrista kirándulásunk egyik célpontja lett volna, zárva volt. Na jó, akkor a tengerpart, amelyről már annyit hallottunk. És igen. Nem hiába. Kb egy km hosszú homokos part (ami itt soknak számít), persze feljebb óriás kövekből épített védőfal, de lépcső vezet le a partra, gyönyörű havas hegyek a háttérben, hullámok, sirályok.. na meg az eső..
Ezután vissza a "belvárosba", egy sör 600 koronáért a helyi kávézóban, aztán fel a buszra. Persze az átszállásnál ott felejtettem a kabátomat a buszon, s csak a másik buszban vettem észre hazafelé. De szerencsére egy két telefon után már mehettem is érte az állomásra.. Nem volt túl bonyolult.. mint pl otthon lett volna szerintem.

tavasz?

Az izlandiak ugyanolyan szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, mint az itteni időjárás. Ha nem tudnám, hogy a "mánnyána" életérzés legfőképpen a spanyolokra jellemző, azt mondanám tipikus izlandi hozzáállás. Olyan "lesz, ami lesz" féle beállítottság, ami, nem mondom, szinte feltétele annak, hogy ezen a helyen, ilyen környezeti körülmények között túlélj..valahogy. Soha nem bízhatsz abban, hogy a dolgok megmaradnak olyannak, amilyenek a jelen helyzetben, mert a következő percben már jön a változás.. hát ilyen..mi kell, hogy megmaradj jókedvűnek? rugalmasság? elfogadás? türelem?
Itt most iszonyú hideg van. Minusz nemtudommennyi.. meg hó!!! Nem tudom megszokni.
Itt nem volt óraállítás, szóval két órával korábban van, mint otthon.
Reggel már hatkor világos van, este fél kilencig kb...
A kávézók teraszán dél körül lassan lassan megjelennek a rendületlen napimádók.. egyre többen vonulnak az utcára vasárnap, csak úgy, sétálni, nézelődni, élvezni a napsugarat.. a hideg ellenére igen kellemes.
Nekem meg még ezen a héten össze kell hoznom egy elfogadható esszét , bálnavadászat izlandon, bálna-les, vagy mi (whale-watching) meg az egész bálnászathoz való hozzáállás. Rá kell vennem magam, hogy írjak! ÁÁÁ

miđvikudagur

Ma az a tipikus pocsék idő van. Szitál az eső, de nem kicsit és közben fúj a szél a pofádba. Mondtam már, hogy van bicóm?? Szóval van. Kaptam Évitől, attól a magyar lánytól, aki itt él a családjával. Még otthon találtam rá a blogjára, amit az öccsével együtt írtak (már annyira nem mert az öccse közben Londonba költözött). A családja még az elején meghívott ebédelni , elvittek kocsival egy nagy bevásárlóközpontba, ahol Évi shopping rohamot kapott , én meg.... nem... Mindegy, nagyon aranyosak, mindkét szülője tornaedző, délután háromtól este 10 ig dolgoznak, ugyanannál az egyletnél. Ők már három éve vannak Izlandon, míg Évi csak egy éve. Ő most izlandiul tanul, amit nem kis megpróbáltatásként él meg.
És igen, ettem rohasztott cápahúst... egyénbként ezt a kaját az izlandiak csak kivételes (szertartásos) alkalmakkor eszik, pl a hagyományos "torrablót" ünnepen, ami február közepén van (pogány tavaszköszöntés.. ) az egyetem szervezett nekünk egy ilyet, arról már írtam, na és ott megkóstoltam, de iszonyú büdös és egy hagyományos izlandi pálinkával a "brennvín"-nel kell leöblíteni, ami szintén rossz íző (enyhén szólva..).
Ma írtunk dolgozatot "óészaki vallás" órán, de már a harmadikat ebben a félévben, s közben lassan fel kell kötnöm a gatyám, mert árprilis közepére három 8 oldalas esszét kell leadnom, plusz vizsgák!

doggy

a fürdőzést sem viszem ám már túlzásba. az első napokban szinte minden nap voltam.. de ma este elmegyünk a város legnagyobb fürdőjébe..csúszda, meg minden. Az idő itt tényleg kiszámíthatatlan. Egy nap alatt váltakozva süt ki a nap, ered el az eső, keletkezik hóvihar. Nagyon gyakran elég erős szél fúj, de már megszoktam, hogy sose tudom, mire számítsak. Ettől mindig izgalmas nap elé nézek, s sose bízhatsz az időben. Óliéknak van egy kutyájuk. Egy nagy házban laknak a barátjával, Himmivel (a neve Hilmar, ez csak becenév) aki 9 évig élt Dániában, de nemrég visszajött, mert szakítottak a barátjnőjével, akivel két gyerekük van. Himminek van egy másik lánya is egy izlandi lánytól :) szóval teljes a kép. Ami a kutyát illeti, egy barátjától kapta Himmi, mert annak nem volt elég ideje rá. A neve Niko , és imádom. Doberman, hosszú farokkal és ép, szép hosszú lapátfülekkel. Iszonyú barátságos. És mivel se Ólinak se Himminek se kedve se ideje sétáltatni, én kezdtem el sétálni vele... így legalább felfedezem a város összes zöld övezetét és parkját, meg erdejét, ami ugye vicc, mert a legtöbb "erdő" nem is igazi erdő, már ami nekünk magyaroknak az, hanem néhány fenyő meg másfajta fa egyhelyre telepítve.. "Mit tegyél, ha eltévedsz egy izlandi erdőben?.... Állj fel!" haha. Lényeg, hogy nagyon örülök a kutyusnak. A belvárosban alig látni kutyákat, sőt a sétálóutcában tábla tiltja, hogy kutyák betegyék a lábukat az utcába! Kutyus a képen..kép áthúzva..! Asszem forradalmasítom az izlandi kutyakultúrát.. Nem tudom, miért nincs itt annyi kutya. Pedig látom az embereken, hogy szeretik Nikót (aki persze minden járókelőt megszagolgat, farokcsóválva)... Vannak kijelölt kutyasétáltató helyek, de ott is össze kell szedni a kutyagumit és igen ritkán láttam arra kutyát.

Oli

na szoval, ami a lényeg: amiért nem irok most olyan gyakran, az az, hogy megismerkedtem egy kedves izlandi fiúval, s sokat vagyok vele... ezért hanyagolom a blogot, ezért szukult be kicsit a látóköröm...de gondoltam ezt most tisztázom itt nektek, s ezzel már mesélthetek is mindenfélét, ami történik velem, s ami föként velunk kapcsolatos, meg azokkal a dolgokkal, amiket vele megélek, de amelyek mégis az ittlétem részét képezik. A fiúról annyit röviden, hogy itteni, nem Reykjaviki, hanem Akranes-böl származik, kb 20 km re innen. Munkanélkuli segélyen él, de azért nyáron szokott dolgozni. Télen, saját bevallása szerint,téliálmot szokott aludni, hogy aztán a hosszú nyári napokat kiélvezhesse.. Ilyenkor az anyukájának segit, lazachalászokra föznek egy hotelban a városon kivul. Ilyenkor hónapokra odavannak. Sokat utazott, volt már Angliában pultos, itt Izlandon gátépitésen is segédkezett. Volt már egy hónapot Afrikában, Venezuelában, az USA-ban.. Szulei élnek, két lánytestvére van, mindkettönek van gyereke, s neki is van két lánya, 8 és 9 évesek. Ö 32 éves, tehát elég fiatalon lett apuka. Az anyukával is találkoztam már, meg a lányokkal is.. Egyébként nem voltak házasok soha, csak vagy 2 évig voltak egyutt, s a második lányka szuletése után elég hamar vége lett a dolognak. Az anyukának egyátalán nem jelentett problémát felnevelni egyedul a kicsiket, ugyanis itt nagyon jó a szociális rendszer, s amennyire tudom, Oli (igy hivják a fiút) nem is fizet gyerektartást.. Meg amúgy is , már nem egy fiatal fiúval találkoztam, akiknek nem is egy gyerekuk van szana szerte, kulömbözö anyukáktól.. Igy megy ez.. En tényleg azt hittem, hogy itt mindenki rendesen, szorgalmasan dolgozik, kiveszi a részét a szociális gépezetböl, de persze nekem sikerult megtalálnom a valószinuleg egyetlen munkanélkuli izlandi pasit.. Egyébként a munkanélkuliség csak tavaly óta 1 % - ról kb 7%-ra ugrott, s magasabb a férfiak körében.. Nagyon sok lengyel elhagyta az országot és (nem csak kulföldieknek) nagyon nehéz munkát találniuk mostanában. Amúgy lehet hogy Oli áprilistól egy közeli általános iskolában fog dolgozni a konyhán, az anyukája révén..
Na , egyenlöre ennyi, megyek órára, majd még irok..

happy birthday to myself

ma van a szülinapom, és nem történik semmi, nem remeg meg a föld, nem lőnek fel tüzijátékot, nem vetítik ki óriásvetítőre a nevemet.. viszont kapok kedves jókívánságokat, szeretett emberektől, családtól, és ami a legjobb, a facebook-ra is rácuppantam. s ezen a virtuális élet-szimulátor felületeten ölelgetnek puszilgatnak integetnek szülinapom alkalmából... s mivel jelenleg sokszor benézek ide, igen jól esik hogy - ha csak virtuálisan is de- éltetnek.

az egyetem nyomulós, sokat kell olvasni, jelenleg is ezt csinálom, s pezsgőt szürcsölök (ajándék magamnak) .. viszont pénteken ereszd el a hajam lesz a Kulturában, remélem jó sokan jönnek, kirázom magamból mindazt ami nem kell.. és ingyen sör lesz.. (összetoboroztam az emberket, de az ESN , egyetemi klub is pont aznapra szervezte az ingyen sör partit) úgyhogy dupla öröm, dupla mennyiségű ember..

házibuli

na. szóval. összeszedem magam és írok. hogy mi történt, mi van velem? hát, egyre jobban beszippant az Élet.. s ugye nem lehet egyszerre élni is meg megmaradni megfigyelőnek.. Igy hát az objektivitásom egyre csorbul, ahogyan telnek a hetek.
Múlt héten pénteken egy izlandi házibuliba vetett el a sors. Ahogy beléptünk, s megpillantottam a nappaliban azt a tucat (izlandi) fiút, gondoltam, inkább visszafordulok, de szerencsémre a kiskonyhában ráleltem a csapat másik felére, a három izlandi lánykára, Évára, Anitára és Gunnarra, akik békésen borozgattak s igen nagy szeretettel fogadtak körükben. Azonnal átváltottak angolra, s rendületlenül tolmácsolták, hogy éppen miről volt szó, ha épp pár szót váltottak az anyanyelvükön. Kérdezgettek, meséltem, s persze előjött a tipikus kérdés, hogy mit tartok a legnagyobb külömbségnek Izland és Magyarország között. S én nem vonakodtam azonnal ellőni, hogy hát, Magyarországon nem biztos, hogy ilyen szeretettel fogadnának egy idegent, aki csak úgy betoppan az ember konyhájába. S főként nem biztos, hogy szívesen elcsevegnének vele angolul :)
Egyszóval jól éreztem magam. Később, mi lányok behajtottunk a városba (kocsival) egy helyre, ahol Éva dolgozik hétközben, s ahol ezért ingyen vörösbort kortyolgattunk, sőt a lányok unszolására még egy tequila körbe is becsatlakoztam ..
s milyen jól tettem.
már régen letettem a rövidekről, de most igen jól esett, s ügyesen taktikázva a sóval meg a citrommal utána, kifejezetten frissítőként hatott a dolog.
Azt meg kell említenem, hogy ezek a lányok jóval fiatalabbak nálam. Éva, a házibuli háziasszonya, 21 éves és a barátjával él, aki 27 éves és szintén jelen volt a nevezett eseményen. Anita, kevésbé beszél angolul, de annál szélesebben mosolyog rám, vakító fehér fogaival, 20 éves tán, s egy kézilabdás srácnak a barátnője, akivel együtt Svájcba mennek hamarosan, mert a fiút átvette valami svájci liga. S a legnagyobb szám, számomra Gunnar, iszonyú szexi kiscsaj, 19 éves, nagyon szép arca van, de annál magabiztosabb kisugárzása, azonnal leveszi a fiúkat a lábukról. Mindig nézte, hol vagyok a bárban, az utcán ha vonultunk, jött és belémkarolt, nem hagyott ám csak úgy magamba.. s ez jól esett.
Na de, a tequlila után egy másik helyre mentünk, szeretett Café Kulturámba, ahol a zene pocsék volt éppen, ezért ki is fordultunk, s elindultunk egy másik helyre, ahol a fiúk már vártak ránk. De a zene itt sem volt a fogunkra való, ígyhát egy kis ücsörgés, iszogatás után továbbáltunk. Még egy másik helyre Club 11 (nem biztos.. egyszerűen nem tudom megjegyezni a helyek nevét), ahol viszont akkora tömeg volt, hogy egy darabig az ajtóban nyomakodva próbáltunk beljebb furakodni. Ekkor már vagy öt óra volt, úgyhogy nemsokára haza indultunk.
Tudnotok kell, hogy furamód mind a három lány hamarosan elutazik Izlandról, a barátjukkal együtt. Éváék Marseille-be mennek, szerencsét próbálni, munka stb. Gunnar a barátnőjével megy Barcelonába, "csak úgy", szintén csak utazni egy kicsit , élni.. S mint mondtam, Anita a barátjával megy Svájcba, szintén határozatlan időre. Saját bevallásuk szerint "Izlandon nem történik semmi és az idő is szar."

torrablót

És máris február van...sajnos vészesen rohan az idő, s egyre kevésbé akarok hazamenni, mert egyre jobban érzem magam..Persze már megvan a repülőjegy visszafelé, úgyhogy mese nincs..május 29..
Arra jöttem rá először is, hogy itt máris később sötétedik mint otthon, úgyhogy ezzel előnyben vagyok (ezt csak azoknak mondom, akik azt hiszik, hogy vak sötétben vagyunk itt egész nap), ugyanis fél hat körül tűnik el az utolsó fénycsóva az égboltról.. Már többeknek volt itt szerencséjük megfigyelni az északi fényt innen a városból, sőt szerintem a szobájuk ablakából, úgyhogy legközelebb rajtam a sor. Állítólag szeptembertől márciusig tiszta téli éjszakákon lehet látni az "aurora borealis"-t....
tegnap is elég későn feküdtem le, kb kettőkor, egyszerűen nem bírtam aludni, még megnéztem egy filmet "sex and breakfast"-t, Adam hozta, de lehet hogy nem kellett volna. Most már mindegy. Mindenki kap csomagot, csak én nem.. pedig tudnék magamnak mit küldetni.Pl néhány jó magyar filmet, szívesen megmutatnám a többieknek, pl a Legényanyát, vagy az Indul a bakterházat, vagy a Csapd le Csacsi-t, még tán le is tudnám tölteni a netről (itt a házban nem szabad, mert belassul, de az egyetemen jó gyors a net), de angol feliratot hol szerzek hozzá?
Ma este lesz egy "pub quiz" nevű összejövetel a törzshelyünkön, a café Kulturában. A pultos lány, Verity (amerikai nemzetiségű, de itt él, két gyereke van egy izlanditól) szervezi, a facebook-on gyűjti az embereket. A buli lényege, hogy ötös csoportokat formálva a csapatok egymás ellen versenyeznek, kvízjátékban, tehát kérdésekre kell válaszolni, asszem főleg Izlanddal kapcsolatban! Mindenki 500 krónát dob be az elején, s a nyertes csapat viszi a pénzt. Jó lesz, már vagyunk vagy 60-an, nem tudom, hogy fogunk elférni...
Holnap délután pedig az egyetem szervezésében részt veszünk a híres izlandi pogány téli ünnepségen a Thorrablót-on / Torri ünnepe, amely tradicionálisan az izlandi téli időszak negyedik hónapjára esik, s eredete a keresztény idők előttre nyúlik vissza. A legtöbb izlandi csak ilyen és hasonló ünnepi alkalmakkor fogyasztja a hírhedt rohasztott cápahúst, főzött birkafejet, szárított halat, lepénykenyeret és a különleges izlandi krumpliból készült pálinkát, a Brennvín-t.
Természetesen izgalommal nézek a dolog elébe, már ami a Brennvín-t illeti, de a birkafejről már most tudom, hogy biztos, hogy nem fogom megkóstolni.
Jaaa!!!!!!! Nem is mondtam! Tegnap ettem bálnahúst. Váááá
Az óriás emlős húsa hal izű, de disznóhús állaga van. Igen rágós, és vörös színű.. Egy közeli kis étteremben voltunk tegnap a háziakkal, itt a kikötőnél, s ott próbáltuk ki a bálnahúst. Az étterem specialitása a homárleves, a többiek főként ezért mentek, de lehet kapni nyársra húzott haldarabokat is, többek közt bálnahúst is. Volt tőkehal, lazac, kék menyhal (ezt megjegyeztem, mert ilyet ettem), meg még vagy két fajta hal, de mind fehér húsú. Ezeket aztán meggrillezik és szintén nyársra húzott kisszemű krumlival szolgálják fel. Szószokban annyira nem bővelkednek, vagyis valami furcsa édes-savanyú bolti szószt adtak hozzá, de nem ízlett. Ja és adnak hozzá, szeletelt bagettet, vajjal..... bon apétit...

gyors megjegyzés

nemrég felbomlott a kormány koalíció, (független párt+szoc.dem.), s úgy néz ki, hogy az új miniszterelnökként egy leszbikus nő, Johanna fogja átvenni a kormányt. Ezzel Izland simán lekörözi a U.S.A-t, Obamástól mindenestől...

január 29.

Tegnap Rejkjavík egytlen és legrégebbi katolikus általános iskolájában voltam.

Az iskola az egyetlen katolikus templom közvetlen szomszédságában találtható ( a képen jobbra az egyik iskolaépület látszik), így a gyererekek a szünetben gyakorlatilag a templomkertben szaladgálnak.

A könyvtárosnéni zokniban és óriási mosollyal fogadott, betessékelt, majd az igazgatóhoz vitt, aki, miután elmondtam, hogy ki vagyok és mit akarok, azonnal fogta és kitűzte a hirdetésemet a faliújságra.

Még órára is beülhetek, csak fel kell őt hívnom előtte.

Gond egy szál se. Nem úgy, mint Pesten,a József utcában az általánosban, ahol mit képzelek én, hogy hirdetést akarok kitenni magamról, hogy korrepetálást vállalok. Abszurd.

újra

Na itt vagyok megint. Vagyis végig itt voltam, de valahogy nem volt kedvem írni. Egyrészt mert sokat olvasok (ha van egy kis szabadidőm..) másrészt mert már kezdem megszokni magam itt, kezd kiveszni a rácsodálkozás. Ami történt, az az, hogy majdnem sikerült elköltözni egy saját szobába, az egyetemi kollégiumba. Evita, az itteni magyar lány segítségével kerültem kapcsolatba Csabival, aki már vagy öt éve itt lakik és a kollégiumban ő a "házmester" vagy mi. Nemrég megürült egy szoba és lehetőségem lett volna beköltözni. A lakbér 35 ezer lett volna, ami 8 ezerrel kevesebb mint itt, és ott külön szobám lett volna. Beszéltem Thorral, a bérlőnkkel, hogy lehetne e szó róla, de eléggé húzta a száját, és azt mondta, hogy meggondolja a dolgot.. (de nem szívesen, bla bla) A másik meg, hogy a bérleti szerződéen májusig vettem ki hivatalosan a szobát, és semmi kitétel nincs, hogy milyen feltétellel mondhatom fel. Ez mindegy is lett volna, de Thor is akadékoskodott, meg a szobatársam is húzta a száját, hogy akkor most megint valaki mást kell megszoknia, Csabinak meg azonnal kellett volna választ adnom, úgyhogy hagytam az egészet. Helyette most gyerekvigyázó munkát keresek, kiaggatom pár helyen a hirdetést, hátha összejön valami. Azt hiszem a gyerekvigyázás lenne a legkényelmesebb számomra, tetszene is és nem is kell túlhajtanod magad. Mehetsz vele ide-oda, attól függ.
Kértétek, hogy beszéljek az izlandi fiúkról... hát : szívják az orrukat (a torkukból kiindulva horkantanak egyet, ha tele az orruk) --
nem engednek előre az ajtóban vagy a lépcsőn, szeretnek elegánsan öltözni, a legtöbbjük kerek fejű, kék szemű, világos hajú, a szebbeknek szakálluk is van ( nordikus, viking beütés ?)
Az izlandi társadalom sokkal természetesebbnek veszi a nők és a férfiak egyenlőségét, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a világon itt volt először nő elnök. A parlamentben és fontos hivatali pozíciókban is sok nő van. Az utcákon (sőt az egyetemen is) gyakori látvány a babakocsit toló férfi, fiatal férfi, az uszodába, tornaórára is gyakran az apák viszik a gyerekeiket. Az izlandi nők házasság után nem veszik fel férjük nevét. Az udvarlási szokásokról még nem sokat tudok, de az egyenjogúságot figyelembe véve gondolom, hogy a nők ezen a téren sem restellik átvenni a vezető szerepet!
Az éjszakai élet tényleg olyan turbulens, mint ahogy elképzeltem. Javarészt egy fő utca köré csoportosulnak a bárok, de ezen az utcán hajnali fél négykor annyi ember gyűlik össze, hogy hihetetlen. A bárok előtt kígyóznak a sorok, a gyorséttermekben zajlik az élet, az emberek esznek, isznak beszélgetnek. És a divat... Egy plüss krokodilfejes kalapot viselő, pizzát majszoló lány már fel se tűnik senkinek.. Amúgy pedig az emberek iszonyúan kiöltöznek, ha bulizni mennek. A lányok elegáns ruhában, haj, smink, ékszerek, minden a helyén, a fiúk is legalább zakó meg nyakkendő ! Elég furcsán éreztem magam a lógós fenekű farmernadrágomban!

A másik, hogy a tömeget leszámítva, a bárban, a tánctéren az emberek nem zavartatják magukat és simán oldalbadöfnek, meglöknek, lökdösnek, de látod rajtuk, hogy nem direkt csinálják, egyszerűen csak nem figyelnek annyira és nem veszik annyira komolyan ezt, mint pl én! De azért amikor az embert kétméteres szőke amazonok, díjbírkozókat is megszégyenítő vállakkal, magassarkúban, miniszoknyában lökik alrébb, miközben a másik oldalról egy mattrészeg (szinténszőke) , szétkent rúzsú vikingasszony meg a sörét borítja az ember nyakába, akkor azért annyira nem vicces.
Az emancipált nők mellett persze szép számban képviseltetik magukat a melegek és a leszbikusok is az izlandi társadalomban. A melegekkel szemben kb 40 éve kezdett toleranciával viseltetni a társadalom, azóta sokat javult a helyzet, amit mi sem mutat jobban, hogy a tavalyi meleg felvonuláson Rejkjavikban 50 ezer ember vett részt.Gondoljunk csak bele, az Izlandon élő 300. ezer emberből 50 ezer volt jelen! És ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy közülük mindegyik meleg vagy leszbikus, hanem egyszerűen csak szimpatizáns, toleráns, érdeklődő, elfogadó, vagy egyszerűen csak bulizni vágyó.
A mostani tüntetések központjában álló férfi egy meleg zenész, akit anno nem láttak szívesen Izlandon (a jelenléte állítólag szúrta a szemét sok politikusnak) ezért elhagyta az országot. Most azonban visszatért és aktívan részt is vállal a kormány bemocskolásában.
Még egy kis pikantéria: a jelenlegi miniszerelnöknél nemrég ( a tüntetések hatására megjelenő??) rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak. Komoly nem?
A jelenlegi politikai helyzetről olvashattok a világsajtóban is, mindenesetre annyit mondhatok, hogy a tüntetés mintha soha nem maradna abba, valahányszor elhaladok a főtér mellett, reggel vagy este, mindig hallom a kolompolást, kerepelést, és dobolást. Ma állítólag felbomlott a koalíció, választásokat írtak ki májusra, de az emberek követelik, hogy hamarabb legyen.
Ma volt a Dán vacsora itt a házban. Fincsi halas szendvicset ettünk :) mi mást? meg valami müzlis joghurtot. Beindult a tűzriasztó is, mert Emma ott felejtett egy ollót a tűzhelyen, ami megolvadt és füsttel árasztotta el az egész házat. Az égett műanyag szag még mindig itt terjeng a lépcsőházban. Na megyek olvasok még egy kicsit, de előtte lezuhanyzom finom forró gyógyvízzel.

tüntetés

Már izland is lázad. A világválságra reagálva az izlandiak is kivonulnak az utcára. Itt a tömeges elbocsájtások, a korona és sok esetben több éves megtakaítások hirtelen elértéktelenedése, a kamatok emelkedésével együtt az izlandi gazdasági válság eddigi mutatói. Úgy tűnik, mostmár nem csak a hivatalosan bejelentet "szombati nap" a demonstráció napja. Tegnap este és ma is hangos és rendőri akciót kiprovokáló tüntetés volt a parlament előtt. Az összeverődött tömeg lázongása abból állt, hogy többen fazekakat, pléhtányérokat, konzervdobozokat püföltek, autóküröt övöltettek és (minden bizonnyal) gyűlölködő jelszavakat skandáltak. Láttam kereplőt, dudát, valaki még egy komplett dobfelszerelést is vitt ki magával. Nem csoda, ha körülötte szép kis kör formálódott emberekből. Volt tehát kiabálás, dobszó, kereplés, petárda, közös tánc, kamerák, füst, meg minden. A tömeg két nagyobb csoportot képezett. Az egyik közvetlenül a parlament előtt a dobokkal formálta az egyik kört, a másik pedig kicsit távolabb egy óriási, raklapokból rakott máglyát állt körül. Volt tojásdobálás is, ami a parlament épületének már igazán nem hiányzott, lévén, hogy tele volt rózsaszín meg kék festékfoltokkal, és még valami kivehetetlen vajszínű krémes anyaggal, ami legjobban a palacsinta tésztához hasonlított. A tűz körül állók közé egyszer csak benyomultak a pajzsos, sisakos rendőrök, mire a többiek meg azonnal a rendőrökre rajzottak, mint a hangyák belepték őket. Néztem, hogy mi lesz ebből, de aztán valahogy néhány rendőr már elkezdte lebontani a lobogó máglyát, amire az óriási füstfelhővé alakulva boríotta be a teret.
Én itt láttam jobbnak lelépni a helyszínről.
Ami érdekes, hogy nagyon sok fiatalt láttam, de azért voltak babakocsis apukák, és nagymamák az unokákkal, akik kivételesen szintén kaptak egy egy konzervdobozt meg kanalat a kezükbe, hadd legyen nekik is egy kis örömük. Egészében biztonságban éreztem magam, az emberek figyeltek egymásra. Az egész inkább egy nagy közös mókaként hatott, amit azért a feszültség és a (néha néha, hangos jelszavak formájában formát öltő ) közös cél mégiscsak komollyá tett. Annyi bizonyos, hogy a helyzet egyre komolyabb és nem lehet tudni, mi lesz a vége. Történelmi időben vagyok itt, és nagy változásoknak lehetek szemtanúja egy olyan társadalomban, amely alapvetően türelmes és ellenzi az erőszakot, de amely most becsapva érzi magát és nem akar tehetetlenül állni a problémával szemben.

A times-ban is láthattok néhány képet a tegnapi tűntetésről.

http://www.timesonline.co.uk/tol/template/2.0-0/element/pictureGalleryPopup.jsp?
id=5559660&&offset=0&&sectionName=WorldEurope

hóesés

Óriási pelyhekben hullik odakint a hó. Végre igazi telem van! Persze a vicces az, hogy a tél a meleg szoba ablakából igazán szép!
azt hiszem csütörtökön fejeződött be a lazulás, már ami az egyetemi tanulmányaimat illeti már pár hónapja. Három kurzusom van, de mindhármon óráról órára 30 oldalakat kell olvasni (javarészt olyan könyvekből, amelyeket még meg sem vettem :) ) angolul, és lesz szóbeli vizsga is és majd három 10 oldalas esszét is kell írni. A vizsgaidőszak április közepén kezdődik és május közepére ér véget.
csütörtökön igazán jót buliztam. a nemzetközi diáktanács :) szervezte az összejövetelt egy belvárosi klubban. Szinte csak cserediákok voltak. Ez volt a hivatalos alkalom arra, hogy találkozzunk a "buddy"-nkal, aki egy izlandi lány-fiú, akit kiosztanak melléd, hogy segítsen, amiben tud... Mindenki kiragaszotta a mellkasára a nevét meg hogy milyen országból jön. Azt hittem lesz valami közösség-összehozó akció, de innentől magunkra hagytak minket. Az én buddym volt a szervező, úgyhogy (többek közt) ezért sem közösködtem vele nagyon. Megismerkedtem egy finn fiúval és lánnyal, valamint a házbéli emberkékkel lógtam. Először ilyen uncsi elektronikus zenét játszottak, de a végére a fiatal dj srác már 80-asokra és a tipikus twist, meg arab pop tánczenére váltott! Később végre megismertem egy izlandi srácot Oladur Magnus Magnussont meg a marokkói haverjait (az ő nevüket elfelejtettem). Az éjszaka végére két kérőm is lett, egy marokkói srác, meg a bár török tulajdonosa. Oladur szerényen kimaradt a versengésből. (egyébként a nevében a "d" nem igazi dé, hanem úgy kell ejteni mint az angol "th"-t pl. a "the"-ben. A nyelvet egy picit kell csak a fogra tapasztani. Van egy másik hasonló betű, amely ugyanaz, mint az óangol "thorn" betű, ami kizárólag az izlandi nyelvben maradt fenn. Ezt úgy ejtik, mint a "th"-t pl az angol "think" szóban, a nyelvet kicsit ki kell dugni, mintha selypítenénk) Mindenesetre a marokkói rendre hordta nekünk az italokat, s ettől a tánc is jobban ment. Még egy majdnem-verekedésbe is belekeveredtünk, ahol a marokkói neki akart menni egy túristának. Bevallom igzalmas volt a "helyiek" oldalán állni, ahogy próbálják visszafogni a marokkóit. Szegény, angolul csak annyit tudott, hogy "I like you".

Oladur-rel másnap is találkoztam és rajta keresztül megismertem Karlit, egy helyi festő-zenész srácot, aki mindig (fogvillanósan) mosolyog és egy reggae zenekarban játszik. Tegnap volt koncertjük. ( a háziakkal el is mentünk, de én annyira álmos voltam, hogy még a koncert előtt hazajöttem aludni). Karlival kicsit beszélgettünk, mesélte, hogy néhány éve volt egy botrány itt Rejkjavikban, mert néhány román cigány család érkezett a városba. Eleinte csak az utcán zenéltek, s még nem is volt nagyobb gond, de aztán állítólag valami ékszer-lopásos botrány is volt, s a vége az lett, hogy kitoloncolták a cigányokat az országból. Hajón küldték őket haza. Ennek még utánanézek, hátha volt szó róla az újságokban. Mindenesetre alapvetően vendégszeretőek a helyiek, és nagyon nagyon sok angol szót hallani mindenmerre. Itt még a kancsi jegyszedő néni is beszél angolul az uszodában. A gyerekek itt asszem ötödiktől tanulják az angolt, ahogy mi is, sőt ők még tán később, de iszonyat jól beszélnek. Általánosban a dán kötelező nyelv, de ahogy Oladur mondta, dánul mégse tud.
A dánokról még annyit, hogy a cserediákok között nagy számban képviseltetik magukat, akárcsak a norvégok, finnek. Egyesült királyság, Németország, Franciaország. Csehek vannak páran, de magyar, az csak én vagyok. :)

Hihetetlen de igaz, hogy itt az emberek imádnak turkálókba járni és a ruháikat bolhapiacon beszerezni. Ez meg is látszik főleg a lányok divatján. Kb a 70-es , 80-as évekhez hasonlítanám :) A lányok mindent magukra aggatnak, egészen egyedi. Aztán van a másik réteg, akik mindig feketében, férfiaknak zakó, néha kalap, és elegáns cipő, nőknek magas sarkú fekete csizma. A harmadik a sportos fajta, akik lógó ülepű, kiült melegítő nadrágban és tornacipőben vonulnak a hóviharban, latyakban.
Na, ennyit a kategóriákról.
Még nem vagyok itt két hete, de már érzem, hogy nehéz megtartanom azt a "rácsodálkozós" hozzáállást a dolgokhoz. Ahogy telnek a napok, az ember egyre jobban belesüpped a megszokásba. És még csak két hete vagyok itt.
Holnap vendégségbe megyek Evitáékhoz, ahhoz a magyar családhoz, akikről beszéltem, hogy sport-edzősködnek itt már jó ideje.

január 15.

Tudom, túl sok zagyvaságot hordok össze néha, de meg van az igény bennem a gondolataim rendszerezésére, csak még nem tudom hogyan. Ezért van, hogy talán kicsit túl naplószerűek a bejegyzéseim. Ahhoz viszont, hogy egy témánként tudjak írni valamiről, sokkal többet kéne tudnom és többet kellett volna tapasztalnom. Sokszor inkább csak a benyomásaimat dokumentálom, ami lehet, hogy nem olyan informatív, de cserébe lehet, hogy költőibb ;)

Szóval, csak röviden, hogy mi történt velem ma: Ma voltak az első óráim. (három kurzust vettem fel: 1) Performance Studies (színház és antropológia) 2) Environmental Anthropology (környezeti antropológia) 3) Pagan Nordic Religion (pogány északi vallás). Ma még csak az első és a második volt. Annyi biztos, hogy sokkal többet kell olvasni, mint otthon. Gyanús volt nekem az a lazulás az antropológián otthon. Viszont nagyon izgalmasnak tűnik eddig a dolog. Lelkes vagyok. Még.. Ami kicsit zavar, hogy mindenki könyveket vásárol. Van egy egyetemi könyvesbolt és iszonyat forgalom van. Az emberek természetesnek veszik, hogy megvegyék a könyveket, egy kurzushoz sokszor nemcsak egyet, hanem kettőt. Amikor egy könyv lazán kerül 8000 Ft. ba átszámítva. Már beiratkoztam a könyvtárba, ahol meg is találtam néhányat azok közül, amik nekem kellenek, csakhogy nem kölcsönözhetőek! Sebaj, legalább szocializálódom, s nem itthon olvasok! Ami még nagyon tetszik, az a kávéhoz való hozzáállás. Az izlandiak nagyon szeretik a kávét. Amikor voltam abban a nagy sportszeráruházban, még ott is volt egy kis kávésarok és ott ingyen tölthettél magadnak kávét. S tegnap az egyetemen is volt ingyen kávé. Sajna, ma már nem láttam. Viszont vettem :) Amit még, úgy tűnik, hogy imádnak az a rizses csokoládé. Tele van vele a büfé. Egyenlőre ennyi, majd még írok!

skandináv mitológia 2.

Az ember teremtése

Ezután alkották meg Borr fiai az embereket. A tenger partján sétálva találtak két fát, abból formálták meg az embereket. Az első fiú lelket és életet adott az embernek. A második alakkal ruházta fel, s beszéddel, majd látást és hallást adott neki. A harmadik ruhát és nevet adott az embernek. A férfinek az Askr, a nőnek az Embla nevet adta. Tőlük származnak az emberek, akik innentől fogva Midgardban éltek. A három fiú a világ közepén, egy Ásgard nevű helyen lakott. Ezt a helyet az emberek Trójának hívják. Ez az Istenek lakhelye.

A Mindenható szerette a földet, aki az ő lánya és felesége volt. Tőle született meg első fia: Ása-Thor. Ő erős és bátor volt.

Volt egy óriás lány, akit Éjszakának hívtak. Éjszaka második férjével nemzett egy lányt, akinek a neve Föld volt. Éjszaka utolsó férjétől született fia, akit Nappalnak hívtak. Mindenek Apja pedig fogta őket és adott nekik egy-egy szekeret, amelyek elé befogott egy-egy lovat. Felküldte őket az égbe, hogy ott vágtázzanak körbe minden második fél-napon. Éj vágtázik elől, lován, akinek neve Zúzmara Sörény, s minden reggel habzó szája párát szór a földre. Nappal lovának neve Fényes Sörény, aki bevilágítja a földet és az eget sörényével.

A Nap és a Hold teremtése

Egy Mundilfari nevű embernek volt egy fia: Hold, s egy lánya: Nap. Nap olyan szép volt, hogy az apja feleségül adta egy férfihoz. Erre az Istenek megharagudtak, s fogták Napot és Holdat és felküldték őket az égbe. Nap ott utazik szekerén, melyet két ló húz: Koránkelő és Legerősebb. Hold irányítja a hold mozgását, növekedését és fogyatkozását.
Nap azért jár oly sebesen az égbolton, mert két farkas követi őt, s előlük menekül. Egyszer majd az egyik farkas elnyeli a napot, a másik farkas meg a holdat. S így lesz vége a világnak.
Midgardtól keletre lakik egy boszorkány egy erdőben. Ebben az erdőben laknak a troll asszonyok. A boszorkány sok óriás gyermeket szül, akiknek farkas alakjuk van. Innen a két farkas.

skandináv mitológia 1.

A nordikus mitológiát bemutató, mai napig is talán egyik legfontosabb mű Snorri Sturluson középkori izlandi tudós és történész tollából származik. Snorri 1220 ban írta Próza Edda (snorra edda) című művét, amely közérthető nyelven és módon mutatja be a skandináv teremtés-mítoszt, az istenek, a világ és az ember teremtését. A másik fontos mű a Verses Edda, amely feltehetően régebbi, mint Snorri Eddája és amelyre Snorri saját művében is igen sokat hivatkozik. A verses eddák költője és keletkezési ideje nem ismert.
Alább Snorri eddájából néhány részlet olvasható, saját fordításban, Bernáth István "Skandináv mitológia" című remekművére támaszkodva.

A világ teremtése

Az élet fája a kőrisfa (Yggdraszil), amelynek kilenc ága a föld mélyébe nyúlik, a föld felett pedig kilenc világot hordoz.

Először volt a Köd Világa, Múspell, ahol egy forrásból tíz patak eredt. Ezek jéggé váltak.
De előtte volt a déli vidék, a Tűz Birodalma, amelyet Surtr (lángóriás) őrzött, lángoló kardjával, s a világ végén majd ő győzi le az Isteneket és ő perzseli fel a földet.

Ahogyan a jég olvadni és csepegni kezdett, összetalálkozott a Tűz Birodalmának szikráival és ebből keletkezett Ymir, az óriás.
A kezdetek kezdetén csak Ymir, az óriás élt. Az ő testéből születettek meg a déróriások ősei.

S a megolvadt jégből egy óriási tehén is keletkezett, akinek négy tőgyéből folyt a tej, s ő táplálta Ymirt. A tehén a sós jégtömböket nyalta, így táplálkozott. Ebből a jégtömbből lett az első ember, Búri a harmadik napon. Búri fia, Borr egy óriás lányát vette feleségül. Három fiuk született: Odin, Vili és Vé, ők olyan hatalmasok voltak, mint az Istenek.

Ők hárman megölték Ymirt, akinek olyan sok vére folyt el, hogy az megfullasztotta az összes jégóriást, kivéve egyet, aki a feleségével és a családjával egy hajó fedélzetére menekült.

Aztán a három fiú Ymir testéből megalkotta a földet. A véréből lettek a vizek és a tenger, a húsából a föld és a csontjaiból a sziklák. Kavics és a kövek a fogából, az őrlőfogából és a törött csontjaiból lettek. És a koponyájából lett az ég, amelynek négy sarkánál négy törpe ült, kelet, nyugat, észak és dél.

Amikor meglett a föld, akkor gyűrű alakú volt, körülötte csak víz volt, amelynek partján az óriások laktak. Beljebb laktak az emberek, akik egy fellegvárat húztak a birodalmuk köré, hogy így védelmezzék magukat az óriásoktól. A vár falai Ymir szemöldökéből lettek. Ezt a helyet Midgardnak hívják. Ymír agyából pedig, amit feldobtak a levegőbe, lettek a felhők.

január 12.

Ma végre kisütött a nap!!! És tegnap az első kis havacska is leesett. De csak pár miliméter. Az idő hidegebb, minusz is van, éjszaka be is fagyott a kuka teteje! Tegnap mégsem kísértem el Jirkát az Esja hegyhez, de nem kellett egyedül mennie, mert a szobatársa, Zuzka elkísérte. Bár tisztességesen felkeltem háromnegyed 7-kor, egy darabig agonizáltam a takaró alatt, meg hánytam-vetettem a dolgot, majd feladtam! Pizsamában és kabátban átszaladtam Jirkáék házába, s közöltem, hogy "bocs, de nem". Aztán tovább szundítottam :) Mint később kiderült, másfél órát gyalogoltak a város széléig, ott pedig felszálltak egy buszra, ami kb 20 perc alatt kivitte őket a hegy lábához! Igen nehéz itt felkelni tíz óra előtt, amit javarészt a sötétségnek tudok be. A napnak kb két óra hosszára van szüksége, hogy teljes sötétsében hagyjon minket. Igy elég sokáig gyöngyörködhetünk a szép, lilás-sárgás horizontban.. kb négytől fél hatig.. Tegnap tehátt hegymászás helyett usziba mentünk Agnessel, de most egy másikba, ami a Hallgrímskirkja mögött van és kb 20 percre van a házunktól. Sokkal többet sétáltam és fürdőztem ebben az egy hétben mint Pesten kb egy év alatt. Itt nem luxus uszodába járni, mint otthon, hanem teljesen természetes és mindennapi dolog. Van egy papa, akivel már tegnap is találkoztam, s ma is ott áztatta magát a pezsgőfürdőben. De azért rója is a köröket az úszó-medencében :) Kezdem érezni, miért olyan magas Izlandon az átlag életkor. Tegnap voltunk a híres-nevezetes bolhapiacon is (flea-market). Csak hétvégén van nyitva és tényleg az az igazi bolhapiac. Nem kell belépőt fizetni és lehet barangolni, nézelődni a sok holmi között. Használt könyvek tengere, festmények, kerámiák, játékok, cipők és új és használt ruhák zsákszámra. Van egy sarok rész a csarnokban, amit egy árus bérel, de kb 10 négyzetméter tele van pakolva a legkülönfélébb használt ruhával, egymás hegyén-hátán. Isteni! Mondanom sem kell, hogy vagy 100 pár szandál volt, minden stílusban és méretben, papucsok és, fura mód azok a holdjáró cipők, de nagyon sok. Túracipő, az nem volt. Gumicsizma csak gyerekméretben sajnos. Dehát azok a ruhák. Szőrme, és bőrkabátok, hosszú, rövid, elegáns, sportos, a virágos hippiblúztól kezdve a fekete-műanyag domina szoknyáig. Sok standnál ötszáz koronáért árulták a ruhák darabját pl, de ez a fickó kilóra mérte! Ha már itt tartunk, az üdvhadseregnek is vannak használt ruha boltjai (Salvation Army) és ott egy nejlonszatyrot pakolhatsz tele 2000 krónáért. Szóval a bolhapiacon sajnos nem találtam cipőt, de vadászok tovább. Ma voltunk a kikötő mellett, ahol a Bónus van, ott van három nagyobb bolt, az egyik egy sportszer bolt, olyan mint nálunk a Dekathlon pl, leárazva lehetett jó cipőket kapni. Túracipők, csizmák, gumi csizmák (szőrmével), csak sajnos vagy nem volt a méretemben, vagy nem tetszett, vagy túl drága volt. Egyébként a választék sem volt túl nagy. Szerintem ezeket elég gyorsan elkapkodják, mert néhány cipőspolcon már csak egy-két pár eladó cipő árválkodott. Egy márkás túracipő (pl. Salomon) 10.000 és 20.000 króna között mozgott. (16-20 ezer ft kb). A bolhapiacról még annyit, hogy friss és szárított halat is lehet ott kapni, s még zöldségeket, de még nem volt időm szétnézni, mert a többiek sürgettek, hogy menjünk már. A lazacnak kb 1800 króna kilója a Bónusban, ami kb 2800 ft. Nem túl olcsó. Egy szeletet pl. 400-ért kapsz ugyanott. (630 ft.). Amit a teákról mondtam (hogy kevés fajtát lehet kapni) az (rájöttem hogy) csak a Bónus-ra igaz, u.i. ma egy kisebb boltban a belvárosban láttam, hogy azért van többfajta, és gyümölcstea is :). Azért gyakori a Pickwick és a Lipton, de vannak számomra ismeretlen márkák és én inkább azokat favorizálom. Most beszéltük Jirkával, hogy még csak egy hete vagyunk itt, de olyan érzés, mintha már hónapok óta itt laknánk. Érdekes nem? Valahogy rendszereznem kellene ezt a blogot, esetleg téma szerint. Lehet, hogy pl. túl hosszan írok egy bejegyzést.. Ha van javaslat, kérdés : jöhet! Majd a kis erasmus-kapcsolat-hálónkról is szeretnék írni, hogy ki kicsoda és mik a benyomásaim az emberkékről itt a házban. Vannak vicces sztorik. Ma este 8-ra Zuzka és Jirka, egy cseh párocska (nincsenek együtt, de egy szobában laknak) meghívtak mindenkit ebből a házból (6 ember/ 3 szoba) egy cseh vacsorára. Direkt vettek budweiser-t a "liqueur shop"-ban :P és lesz gulyás knédlivel, meg fokhagymaleves (ami szerintem már egy modernebb cseh találmány lehet :) ) Mindenesetre mostantól minden nap más főz, lesz lengyel, dán, lett, angol és persze magyar kaja is. Én a lángosra gondoltam. S ha minden igaz, hogy igazán finom legyen, a tésztáját egy éjszakán át pihentetni kell a hűtőben. Meglátjuk.

válság/krepa

A helyi angol nyelvű újság, a The Reykjavík Grapevine , szószerint: a Rejkjavík-i szőlőtőke, érdekesen számol be a helyiek gazdasági válsághoz való viszonyulásáról. Az egyik cikkében, melynek címe: "Azon a napon, amelyen először visszavágtunk", a cikk írója kétszeresen a Függetlenség Napjának nevezi december 1-jét, amikor is az Izlandiak régóta először lázadtak fel a kormányuk ellen. Izland 1944 december 1-jén lett független állam, azonban 2008 ban, ugyanezen a napon az izlandiak egy másik nagyszerű dolgot is véghezvittek.

Amikor október 6.-án a miniszerelnök hivatalos beszédben (disaster speech) bejelentette a gazdaság összeomlását a reykjavíkiak régóta először vonultak ki a parlament elé, a kormány, a központi bank igazgatótanácsának, és még néhány kulcsfigura lemondását követelve. Azóta minden szombaton, (ma is) rendszeresen így tesznek. 500 emberről már 7000-re nőtt az emberek száma (nov 22.-én ennyit számoltak, ez volt eddig a maximum). A demonstrálók között sokféle ember van. Van aki az Eu zászlót lobogtatja, vannak akik anti-EU-s táblákat tartanak. Kint van a Fiatalok Egyesülete, a Női Független Kormány egyesülete, akik Izland első polgárának, Jón Sigurdssonnak a szobrára egy óriási rózsaszín leplet húztak rá.
Bár a hivatalos demonstráció 16. órakor befejeződött, egyesek még maradtak és tojással és mindenféle ételmaradékkal kezdték hajigálni a parlament épületét, majd egy fiatal fiú, akinek kendő takarta az arcát felmászott a parlament teraszára és kifüggesztett egy transzparenst, a következő felirattal: "Izland, eladva az IMF-nek 2 billió dollárért."

Rendőrök (az izlandi rendőri különítményt: The Viking Squad-nak hívják) eddig még nem voltak jelen.

Egy demonstráló fiatal fiúból igazi nemzeti hős lett. Egy héttel korábban egy izlandi fiatal felmászott a parlament tetejére és az izlandi zászlót kicserélte a Bonus-üzletlánc (mint nálunk a Tesco) zászlajára. Sokan részben ennek az üzletláncnak a tulajdonosát okolják a válság miatt, aki számos helyi élelmiszer üzletet birtokol és a sok helyi médium is a kezében van. Ugyanez a srác, aki a zászlókat kicserélte és aki tagja a "Saving Iceland" csoportnak, már 4 napig ült börtönben valami más akció miatt. Egy héttel a zászlós akciója után ismét letartóztatták és becsukták. Ezután egy kisebb tömeg követelte (átvonulva a parlament elől a rendőrség épülete elé) a srác szabadon bocsátását a következőket skandálva : "Engedjétek ki Haukur-t , zárjátok be Geir-t". Geir Haarde az izlandi miniszerelnök. A srác anyja beszédet is mondott az épület lépcsőin.

Amikor úgy tűnt, nem nagyon történik semmi a tömeg elkezdett benyomulni az épületbe, ahol a rendőrség már várt rájuk és könnygázzal fújta le őket. Két embert, akiket a cikk név szerint megnevez :) kórházba szállítottak, de a többiek maradtak és folyt tovább a harc. Egyszerre csak Haugur, jelent meg a lépcsőn. Egy ismeretlen személy kifizette érte az óvadékot.

Aztán december 1.-jén az emberek megrohamozták a Központi Bankot. Benyomultak az előterébe és ott szembe találták magukat 3 (három!!!) rendőrrel, akik azonnal megfutamodtak. Aztán a tömeg tovább nyomult befelé a bankba, ahol viszont már kb. 30 rendőr várt rájuk, akik könnygázzal oszlattak. Nem volt nehéz dolguk. A tömeg kimenekült az előtérbe, azonban nem mentek el, hanem a földön ülve csendes tüntetésbe kezdtek. A Viking Squad ismét felsorakozott, a Rendőrség Vezetője beszédben kérte fel a tömeget hogy oszoljon, de nem sok sikerrel. Ezután egy fiatalember felkiáltott: "Elmegyünk, ha a rendőrök is elmennek." Ez megtette a hatását. A rendőrök felszívódtak, a tömeg nyert.

Egyenlőre.

Mint mondtam, azóta a bizonyos október 6.-ai "disaster speech" óta minden szombaton az emberek csendes demonstrációt tartanak a parlament előtt.

január 10

Tegnap végre sikerült elfaxolni a tanulmányi szerződést. Az óráimat is felvettem, összesen hármat. Elmentem a tanszékvezetőhöz, Terry Gunnel-hez, akivel email-en kapcsolatban voltam, s kiderült, az egyik tárgyat (Performance Studies) ő fogja tanítani. Jó fej figura. Ötven év körüli, vagy afelett, angol és 1974-ben jött Izlandra, és itt ragadt. Most a társadalom tudományi kar vezetője. Szóval a másik két órám "Pagan Nordic Religion" és "Environmental Antropology". Antropológiás kódú, angol nyelvű óra ez az egyetlen, a másik kettő más tanszékhez tartozik.. A reggelek (délelőttök) mindig megihletnek. Az a sok kis fény, mindenhol, minden ablakban, a bokrokon, fákon. Tegnap mesélte egy srác, hogy gondoljak csak bele, nem nagyon zavartathatják magukat az áram számla miatt. Az áram 20 %-a geotermikus forrásból jön, a többi 80 % pedig hidroelektronikusból. Ilyen egyszerű. Én mégsem tudom megszokni, hogy ne kapcsolgassam mindig le magam után a villanyt, ha kijövök valahonnan. Agnes ezzel nem így van. Ő nem nagyon zavartatja magát. Elég valószínű, hogy ma csak itthon fogok ejtőzni a szobámban. Nem kell semmiért bemenni az egyetemre, s most jól is esik egy kis lustálkodás. Amúgy is még mindig csúnyán köhögök, úgyhogy a szervezetem sem szeretne emberek közé menni. Ma megint egykor keltem, így hamar rám fog sötétedni. Jellemző, hogy itt az ablakokat nem függönyözik el, ezért simán be lehet kukkantani a házba kívülről, főleg ha kint sötét van, bent pedig égnek a lámpák. Szóval tegnap a suli után elmentem kaját vásárolni, arról majd egy külön bejegyzésben szeretnék beszélni. Délután megint fürdőbe mentünk. Már másodjára ezen a héten. Most többen mentünk: Agnes, a lakótársam, Emma, az angol lány alattunk, Adam a cseh srác, és még egy lett lány, Evita. Most többen voltak a fürdőben, a három melegvizes medence mind tele volt, így lesni kellett az alkalmat, hogy mikor száll ki belőle valaki, s mikor lehet benyomulni. Nem tudom, hogy mondtam-e már, hogy hogy is néznek ki ezek a medencék. Mivel az egész uszoda elég modern, nem valami művészileg kialakított kőből faragott medencéket kell elképzelni. Ezek viszonylag kicsi, egy kerek fürdőkádhoz hasonlatos medencék, ahova max. tíz ember fér be, némelyikbe még kevesebb. Kívülről nézve elég mókásan néznek ki a benne ülők, főleg ha tele van. Csak a sok kis fej látszik ki, mintha egy szardíniás dobozban csücsülnének. Ha bent ülsz, vagy meghittség érzés önt el, vagy menekülni akarsz a nedves, pucér testek elől. Rám az előbbi vonatkozik. Igaz, ami igaz, tényleg nem mindennapi egy fürdőkádban ülni egy ismeretlennel. Annyit még fontos tudni az uszodáról, hogy mielőtt bemész a vízbe, mindenhol jó alaposan meg kell mosakodni, méghozzá úszódressz nélkül. Ezt nemcsak izlandiul, de angolul is kiírják a zuhanyzóban. Van egy vicces kép, az emberi testet ábrázolja, s be vannak karikázva azok a zónák, amelyeket különös gondossággal kell megmosni. Pl, láb, hónalj, stb. A gőzfürdő előterében ivókút is van, sőt az uszoda épületében több helyen is. A csapvíz nyugodt szívvel iható, bár kicsit gyógyvíz illata és íze van. Az uszoda után a "free beer" partira terveztük, hogy megyünk, de még a fürdőben (a melegvizes kádban) találkoztunk három szintén cserediákkal, egy osztrák srác, egy holland lány, meg mégegy fiú, de őt nem tudom. Lényeg, hogy ők pedig valami "free pizza" partiról beszéltek, meg hogy alkoholt nem is lehet fogyasztani az egyetem területén, stb. De aztán kiderült, hogy ők nem az Iceland University-re járnak, hanem a University of Rejkjavikra, és nekik szintén lesz ma valami buli, de nem ugyanaz, mint a miénk. Szóval elindultunk aztán a buliba, és rájöttem, hogy azt se tudom, kitől hallottam erről, vagy hogy a többiek honnan hallottak a partiról, csak mentem utánuk. Mindenesetre a földrajz tanszék szemeszternyitó partiján kötöttünk ki. Izlandiak és külföldiek vegyesen voltak, találkoztam néhány cserediákkal, akikről tudom, hogy szintén erre a szemeszterre vannak itt, meg a buszos túrán is részt vettek. Viszont találkoztam egy német lánnyal, aki már a második szemeszterét tölti itt. Általában véve elmondhatom, hogy sok geológia, földtan, földrajz szakos emberkével találkozom, akik persze halál lelkesek, és van is miért, hiszen a legjobb helyen vannak, a kutatásaik, tanulmányaik szempontjából. Le is zsíroztam egy cseh sráccal Jirkával, hogy vasárnap elstoppolunk az Esja hegy lábához, ami elég közel van Rejkjavikhoz, és amelyre a kikötőből rá is látni. Az Esja 909 m magas és hó borítja, ami a cipőm tartósságát és vízhatlanságát tekintve nem a legjobb kiindulópont, sőt ha még egy kis havaseső esik és a szél is fúj, akkor az hegy megmászására tett kísérlet egyenlő egy kamikaze akcióval a részemről. Jirka is földrajz szakos, és otthon egy túraboltban dolgozik. Erről jut eszembe, hogy mókásnak tartom, hogy a túristát (cserediákot) simán meg lehet külömböztetni az izlanditól a cipője és a ruházata alapján. Izlandi emberen te nem látsz túrabakancsot meg sí, vagy túrakabátot. A gimnazisták, vagy fiatalkák rendre ilyen "converse"-szerű tornacipőcskékben járnak, de a felnőttek sem viszik túlzásba a dolgot. A nők között igen népszerűek a derékon övvel átköthető, kis zsakettszerű kabátkák, szürkében, fekete-fehér kockás, vagy fekete, hozzá (nagyon gyakran) sötét szoknya, harisnya, és magasszárú csizma. Ez a standard. Általában véve sokkal nőisebbnek és elegánsabbnak érzem őket magamnál. Mondjuk rajtam nem túl nehéz túltenni ilyen szempontból. Azért az én szekrényem alján is lapul egy két dugi szoknya. Ami hiányzik, az egy jó bakancs. És a gumicsizma. Az baromi hasznos dolog itt, akár hóban is, nemcsak esőben. Tervezem, hogy beszerzek egyet. Visszatérve a bulihoz, nem nagyon keveredtünk az izlandi diákokkal, de azért sikerült egy-kettővel röviden beszélgetni. Volt ingyen alkohol, amire azonnal rácuppantunk. Vodkát kevertek fantával, narancslével, jéggel, narancs darabokkal, egy óriási műanyag kukaszerű bödönben. Abból lehetett merni. Csak úgy nyeltem ! Aztán lehetett venni két sört 500 krónáért, meg ami még kedvelt ital itt úgylátszik az az energia ital vodkával. Olyat is lehetett kapni, de nekem nem jön be. Mindenesetre becsíptem, hála Istennek. Éjfél előtt kitették a szűrünket (8-ra mentünk), ezért tovább álltunk. Bementünk a belvárosba, benéztünk egy bárba, de nem maradtunk sokat. Agnes hamarabb lelépett, mi meg Jirkával vettünk a supermarket-ben egy almaszörphöz hasonlatos valamit, és még dumáltunk egy kicsit, aztán hazajöttem. A boltban itt egyátalán nem lehet alkoholos italokat venni, csak egyfajta sört, de az is csak 0.5 % os alkoholtartalmú :( Jirka mesélte, hogy volt az alkoholos boltban. Rövidített nyitvatartással üzemel, és az árai horribilisek. Nem tudom, hogy fogom megoldani az alkohol fogyasztást. Egy üveg bor állítólag 1200 krona, ami kb 7 euró, tehát majdnem 1800 ft, ha jól számolom! Egy bárban egy sör 700 krona, 4 euró, tehát majdnem 1000 Ft. Phü. Erről ennyit. Itt egy bárban sem lehet dohányozni!!!!!! Sehol. Ha rá akarsz gyújtani, ki kell menned. Többek közt ennek köszönhetően jelentősen visszaesett az elszívott cigarettáim száma, meg annak, hogy a lakótársam minden alkalommal, ha lemegyek a ház elé elszívni egy cigit, nem mulasztja el megjegyezni: "feeding the animal again?"

január 9

Pénzügyileg nem állok a legjobban. Még várom, hogy megérkezzen az ösztöndíj, de amíg az itteni koordinátor alá nem írja a tanulmányi szerződésemet és vissza nem küldik haza, addig el se indul a folyamat. Kicsit macerás de, ha minden igaz, holnap már átküldjük a cuccot. Ma már megint tonhalas szendvicset ettem, jó sok hagymával, mert borzasztó szamárköhögésem van. Sőőt, főztem egy nagy adag hagymateát és mind megittam. Ma is tizenegykor keltünk, de ez nem csoda. Kb fél egykor van a legvilágosabb és három felé már dereng a sötétség. Vettem ma egy nagy gyertyát, követem az izlandiak példáját, akik minden lehető lámpát, kicsit, asztalit, villogósat, színeset bekapcsolvan hagynak egész nap. Jó benézni kintről és látni ezeket a fényeket az ablakban. Találkoztam ma egy magyar lánnyal, akivel már kiutazásom előtt felvettem a kapcsolatot. A neve Éva és egy éve él Rejkjavikban, a szülei pedig már 3 éve. Mindhárman torna edzők. Mint már mondtam itt nagyon szeretnek sportolni. A városban sok edző-komplexum van, mindenféle sportolási lehetősséggel. Éva szertornát tanít iskolán kívüli programban. Közben egyetemre jár délután. Azt mondja, itt természtes, hogy dolgozol egyetem mellett, nem úgy mint otthon, ahol ha azt mondod "egyetemre járok", az felér egy "életprogrammal". Viszont azt is mondta, hogy aki most munkát keres, annak nem sok jót tud mondani. Kevés időnk volt beszélgetni, viszont kaptam tőle egy izlandi sim kártyát és legalább találkoztam vele. Szeretnék még többet megtudni róla. A kajákról még annyit, hogy hétvégente van egy piac, ahol lehet friss halat is kapni és közel van hozzánk, viszont a Bonus-ban (legolcsóbb, bármely élelmiszer boltnál jóval olcsóbb) is kapni sokféle halat, fagyasztva. A leggyakoribb hal, amiből a legtöbbet halásznak, az a lazac. Bevallom, nem nagyon szerettem eddig, legalábbis a füstöltet, amit otthon lehet kapni, de ha olcsó és hal, akkor nekem való! Tegnap próbáltam krumpli levest főzni, de csak só és bors van itthon, és még hagymát is tettem bele jó sokat, de mégis tök ízetlen lett. Ennyi. Marad a halas szendvics. Főztem már tonhalas tészát is sajttal, de hamarosan ki kell találnom valami mást is. A zöldségek sem olyan horribilisan drágák! Melegházakban termesztik őket és a melegházakat meg geotermikus meleg vízzel fűtik. Vettem finom izlandi fűszeres sajtot és helyi fűszeres sajtkrémet nem volt olyan drága. Olcsóbb volt, mint az importált termékek. Van itt egy bolt, ami olyan, mint otthon a százforintos, az a neve, hogy Tiger, és a legtöbb cuccot Dániából hozzák és szintén olyan olcsó, mint arányaiban otthon a százforintos. És a dizájn is olyan, csak a termékek jobb minőségűek. Na mára már más nem jut az eszembe. Holnap este lesz egy parti, amit a diákképviselet szervez, az erasmus-osoknak. Persze, hogy megyek. Eddig nem merészkedtem még be egy bárba sem, részben anyagi okok miatt. És mihamarabb meg kell találnom azt az alkohol boltot is. Ugyanis is CSAK ott lehet alkoholt venni.

Infók Izlandról, Reykjavikról-összevissza

Ma kirándulni vittek minket az egyetemről. Egy nagy busszal mentünk. Kaptunk idegenvezetést, azt szeretném most röviden visszadni. Szóval a University of Iceland-en 14.000 diák tanul, most miután összevonták a School of Education-nel. Izlandon összesen 8 egyetem van. A mi egyetemünk mellett van a Nemzeti Múzeum, ahová szerdán teljesen ingyen lehet ellátogatni. Az ún. Ring Road-on folytattuk az utunkat, amely eredetileg az óvárost fogta körbe. Az óváros legtöbb háza a 18 sz.-ban épült. A körút újabb sorházai pedig az 1930-as években. Ezek voltak az első olyan házak ahol volt folyó meleg és hideg víz. Reykjavikban 8 fürdő/uszoda van. Általában szabadtéren vannak, van egy uszoda rész, amelynek a vize 27-29 c fokos, és vannak ún. "hot pot"-ok, vagy tubs, amelyek külömböző hőmérsékletűek és akár 45 c fokosak is lehetnek. Sajnos a part mentén nincsen kiépített gyalogút, de a városvezetés tervezi, hogy mihamarabb építenek egy sétálóutat, végig a parton. A városnak van egy ún. "greater Reykjavik" része, amely magában foglalja a várost és az azt körülvevő külvárosi részeket. Ebben 250.000-en laknak, míg egész Izland lakossága 350.000 fő. Az Izlandiak kifejezetten szeretnek golfozni, kétszer annyi golfpályájuk van arányaiban, mint Skóciának. Ezt a sportot persze legszívesebben nyáron űzik, amikor 24 órában világos van. A házaikat geotermikus meleg vízzel fűtik, amely 4 helyről érkezik. A tenger télen 5 c fokos, mégis vannak olyanok, akik minden nap úsznak benne. Télen az átlag hőmérséklet 0 c fok, nyáron pedig kb. 10-15 c. Télen a nap kb. négy órára kel fel. A külvárosban van egy ún. "Lovers Lane", ami annyit jelent, "szerelmesek útja", azért, mert régen ide jártak sétálni a szerelmesek, mielőtt szemét telepként kezdték volna el használni. Mára itt házak épültek végig a parton. Reykjavik csatornázásáról annyit, hogy állítólag az óceánban pumpálják a tartalmát a parton elhelyezett pumpákkal. Persze jó távol a parttól, bent a mélyben csinálják ezt, úgy, hogy aztán az áramlatok elvigyék. (Anglia partjaihoz, amiért máris érhető miért olyan piszkosak Anglia tengerpartjai :) Az Izlandiak száz éve még maguk építették a hajóikat, ma már csak javítással foglalkoznak, a hajóépítés javarészt Lengyelországban és Kínában folyik. A bálnales-en főleg egy "minky wale"-fajta bálnát látni, amely 15 m-es. Vannak a kikötőben bálnavadász hajók, de állítólag már 1986 óta nincs bálnavadászat Izlandon. Szintén ez az az év, amikor a világ 3. Hard Rock Café-ja megnyílt, méghozzá Reykjavikban. A kikötő körüli házakat az 1930-as években építették, amikor a legtöbb halász kezdett jól élni és megengedhették maguknak, hogy szebb és jobb házakat építsenek. Reykjavik legrégebbi háza 1751 ben épült . Híres esemény, amit az Izlandiak legendaként emlegetnek, amikor Bill Clinton Reykjavikba látogatott és az utcákat járta, egy hot dog-ot evett, de mustárral kérte és nem ketchuppal, meg szárított hagymával, meg mindennel, amivel a helyiek eszik. Azóta a mustáros hot dog-ot "clinton"-nak hívják. Amit még kedves vezetőnk megemlített, az a nem elhanyagolható tény, hogy az egyetemisták (talán az alsóbb iskolások is, azt nem mondta) ingyen utazhatnak tömegközlekedésen, ami itt csak a buszt jelenti. Reykjavik fölé magasodik, mivel egy dombon áll a város kerek víztározója, amit egyszerűen "the pearl"-nek hívnak, ami annyit jelent: a gyöngy. Azért hívják gyöngynek, mert üveg a kupolája és szépen visszaveri mind a fényt, mind pedig az eső fényét. 6 henger alakú melegvizes tartálynak ad helyet, ezek látják el a város nyugati részét meleg vízzel. Mindegyik hengerben 2 millió liter víz van, pontosan annyi, mint amennyi sört az Izlandiak megisznak 6 hónap alatt. A városnak két belföldi reptere van, az egyik a belvárosban van és a II.világháború alatt építették az Izlandiak, mert az angol megszállás alatt az ellenség elleni védekezésnek a reptér megléte volt az egyik fontos feltétele. Sokan szeretnék, ha ez a reptér megszűnne, ezek politikai erők és azon vannak, hogy a reptér helyére lakásokat építsenek, ami 20.000 új lakó megjelenését jelentené ezen a részen. Plusz sokan nagyon praktikusnak tartják, hogy mind az érkezés, mind pedig az ország belsejébe való indulás során nem kell órákat utazni kifelé a városból. Az Izlandiak szeretnek sportolni. Sok nagyobb sportkomplexum található Reykjavikban is, az egyiknek az a neve, hogy "Vodafone Palace", az oldalára jó nagy betűkkel fel van írva, hogy "Vodafone". A városon egy folyó folyik keresztül, lehet rajta lazacot fogni. A folyón építettek egy hidroelektronikus erőművet is. A városban egy lakást kb 20-40 millió krónáért lehet venni, ami igen sok, és sokan nem engedhetik meg maguknak. A külföldi pénzben (gondolom euróban) felvett kölcsön eddig jó megoldásnak tűnhetett. A város szélén van egy muzeumszerű terület, odahordták azokat a régi faházakat, amelyek útban voltak, pl építkezéseknél. 2 meki van Izlandon, van subway is.

második nap

Keflavíkban leszállva konstatáltam, hogy az idő meglepően meleg, Pesthez képest és hogy a reptéren nincs is padlófűtés, mint ahogyan én azt hallottam. Átváltottam harmincöt eurót, amiért 5500 koronát kaptam. 1500 ért megvettem a fly-bus-ra a jegyet, amivel bementem Rejkjavikba. Azt hittem a belvárosba visznek és mivel megnéztem, a térképen, hogy viszonylag közel van a buszpályaudvarhoz a szállás, azt terveztem, hogy gyalog megyek addig. De úgy tűnt, a pályaudvar eléggé kiesik a belvárostól. Egyébként is sötét volt és esett az eső, semmi kedvem nem volt az óriási bőröndömmel gyalogolni, akár egy utcát is. Így hát felhívtam a landlord-ot, hogy jönne már értem. És eljött. Egy Mitsubishi kisbusszal. Egyébként itt gyakori a terepjáró. A városban viszonylag sok az autó, de lassan vezetnek és valahogy nem zavaróak. Az ablakunk alatt csak néha-néha megy el egy autó.

Január 5. hétfő

Ma fél tizenegykor keltünk, Agnes kelt fel előbb, (angnieska a lengyel szobatársam. 22 éves és jogot tanul Krakkó legrégebbi egyetemén) én meg iszonyúan megfáztam, valószínűleg az éjjel, de reggelre a torkom bedurrant, meg az orrom is bedugult. A lakásban elég párás a levegő, az egyik szobai ablakon, meg a konyhain cseppekben folyik le a víz. A szállásunk egy ’studio apartman’-nak nevezett valami. Van egy kis konyha, ahogy bejössz, meg van egy külön kis fürdő, zuhanyzóval, de tálca az nincs hozzá, hanem a padló (linóleum) lejt egy kicsit a sarok felé, a lefolyó felé, és így lehet zuhanyozni. Elhúzod a függönyt. A meleg víznek olyan szaga van, mint Pesten a gyógyfürdőben, igazán kellemes. Az előtérben van egy szekrény, abban ketten lakunk. Ráébredtem, hogy szerintem tök fölösleges volt ennyi ruhát hoznom magammal. A kis konyhából nyílik egy kis szoba, neki is meg nekem is van egy ágyam. Egy íróasztal, két fotel, tévé. Általában folyamatosan nyitva tartjuk a konyhai felső ablakot a nedves levegő meg a fura szag miatt. Ebben a guesthouse-ban csak erasmus-osok laknak, ketten-ketten egy studioban. Igazán kedves kis ház, közel a belvároshoz, a kikötőtől egy percre és az egyetemhez is közel. A vendéglátóink tündériek. Egy öreg házaspár, de mint nemrég kiderült, nem is házasok, mindenesetre úgy gondoskodnak rólunk, mint a tyúkanyó a kis csibéiről. Most sötétedik. Fél öt van. A nap kb fél 12 körül kel, de egész nap iszonyúan borult az idő, ma egész nap szitált az eső, hideg az nincs, legalábbis nem olyan, mint Pesten, de azért hideg van. Kb. 3-4 fok lehet. Nem vészes. Viszont a borult idő nagyon nyomasztó hangulatot teremt. Valahogy egész nap olyan, mintha a nagy, szürke ég ránk akarna borulni, és befedni, mint egy takaró. Fullasztó. Lehet, hogy ez okozza a honvágyamat, de lehet, hogy fordítva van. A többiek is nyomottnak érzik magukat. Szerintem ez lehet az év legdurvább időszaka itt. Délelőtt elindultunk a National Registry-be, hogy megszerezzük a személyi számunkat. Vonultunk végig a városon, a part mellett haladtunk, a kikötő mellett. Igaz, az egész város ráépült a tengerpartra. A parton, a kikötő után, végig nagy irodaépületek sorakoznak. Az utcákon alig találkoztunk emberekkel. Szerintem mindenki dolgozik. Olyan érzésem volt, mintha egy szellemvárosban járnék, vagy eltévedtem volna babavilágban. Gyakoriak a kicsi, fából készült, színes babaházra emlékeztető épületek. Az alapzatot betonból csinálják, aztán a felső részét vagy fából, vagy egy pléh-szerű anyaggal vonják be, aztán lefestik. Kékre, pirosra, sárgára. Ami rögtön feltűnt, ahogyan jöttünk be a busszal Keflavikból, a reptérről, hogy az út menti települések házai mind, mind ki vannak világítva és árasztják magunkból kis fényeiket, mintha reménységet akarnának nyújtani a félhomályban. Erőt és meghittséget sugároznak. A főút mentén egy darab óriásplakátot sem láttam, csak a nagy, köves, kavicsos, barna-szenes, vöröses színű síkság terül mellettünk, egészen a tengerpartig. A víz csak néha, néha sejlik fel halványan az estében, de csak a fények miatt látszik, amelyeket a kis hajók, vagy a túlparti települések árasztanak. A város is tele van kövekkel. A parkokat, a kerteket nagy, sziklaszerű fekete kövek díszítik, szerintem lávakövek. Az emberek odahordják a kertjeikbe ezeket a köveket. A boltokban lávakövekből készült díszeket is kapni, pl mécses tartót. A városban nagyon szépek a fények, minden ház ki van világítva, minden ablakban ég valami kis fény, sok fa fel van díszítve.

Január 6. kedd

ma este voltunk először fürdőben. Egy Adam nevű cseh sráccal mentem, ő is itt lakik a házban, alattunk, 23 éves, lelkes túrázó, még a mountain bike-ját is elhozta magával a repülőn :) A fürdőzés közben végig tüzijátékokat lövöldöztek, mesés látvány volt. Ma van a karácsonyi időszak utolsó napja, és ezért tüzijátékoznak mindenhol a városban, de nem azokat a kis pukkanós izéket, hanem jó magasra, nagyokat és látványosakat. Nagyon jót tett a fürdőzés. Kicsit már bedurrant a vállam, de a meleg most mintha jót tett volna neki. Aztán most kaptam Adamtól egy doboz sört, és hihetetlenül le vagyok zsibbadva. Jól vagyok. Itt nem lehet a boltokban alkoholt kapni, persze sört igen, csak mást nem, még bort sem. Csak én sört nem vettem a bevásárlásnál, és most kifejezetten örülök neki. A fürdés előtt jól le kell zuhanyozni, angolul is ki van írva, s csak úgy lehet bemenni a medencébe. A medencék kint vannak, van egy nagy, ahol úszni lehet, az is jó meleg, és még van négy kerek, melegvizes fürdőkádszerű medence, igen kicsik, és különböző hőmérsékletűek. Gőzfürdő is van. 2500 koronáért vettem egy 10 alkalmas bérletet, egy alkalom normál esetben 360 korona. Csak összehansonlításképpen: egy kis ásványvizet 210-ért vettem. És a fürdőben nincs idő limit. Ami azért jó! Még gumilabda, meg egy óriás úszógumi is volt a medencében, és csak nagyon kevés ember.

ma volt az orientation meeting az egyetemen kb 50 -en lehettünk erasmus-vagy cserediákok (mindenesetre külföldiek, az a lényeg, mert nem mindenki erasmus-os). egy pár tanszékvezető tartott ismertetőt, bemutatkozott a diákképviselet, kaptunk kávét meg sütit. nagyon tetszett, hogy iszonyúan nyitottan és közevetlenül viseltettek velünk szemben. Beszélt egy nő, aki azt hiszem, a tanulás-segítéséért felelős az egyetemen, meg karrier tervezés, ilyesmi s annyira közvetlenül jött át, pl. pontokba szedve mutatta be, hogy mik a fontos dolgok az egyetemen való boldoguláshoz. Az egyik fő pont, az volt, hogy "say hallo to others, say hello to icelanders" :)vagyis igenis barátkozz, ismerkedj, és főként: kérdezz. Ezt nagyon jónak tartom. Az Izlandiak nagyon segítőkészek. Mindenki beszél angolul, még az idősek is jól beszélnek. Kíváncsi vagyok pl. az Eltén melyik tanszékvezető tudna angolul eligazítást tartani külföldi diákoknak. Mindenesetre engem nagyon belelkesített. Körbevezettek a campuson, ami jó nagy, mondhatom. Van egy fitnessz terem is az egyik épület tetején:) , van vagy 25 épület egy jó nagy területen és mindegyik modern, némelyik csak tavaly, vagy pár éve épült. Egyébként az egyetemet 1911 ben alapították. Néhány épületeknek a nordikus mitológiából való nevet adtak. Pl van a "Gimli", ami a mitológikus világvége idején egy olyan menedéknek a neve, ahová az emberek bemenekülhetnek és nem árthat nekik a tűz. A főépület előtt egy szobor látható, amely egy Simon valaki nevű középkori izlandi hőst ábrázol, aki állítólag Franciaországba utazott anno, hogy ott tanuljon az egyetemen, de aztán a semester végén, mivel egyvalakinek fel kellett áldoznia magát az ördögnek, és ottmaradni az egyetemen, ő áldozta fel magát, s ott maradt. Ezután fogadott az ördöggel, hogy ha szárazon át tud kelni az óceánon Izlandra, akkor nekiadja a lelkét. Az ördögnek sikerült is, de Simon az óceán közepén előkapta a bőrkötéses bibliáját és azzal védte magát a víztől, így ő is átjutott szárazon. S megúszta a sztorit.