újra

Na itt vagyok megint. Vagyis végig itt voltam, de valahogy nem volt kedvem írni. Egyrészt mert sokat olvasok (ha van egy kis szabadidőm..) másrészt mert már kezdem megszokni magam itt, kezd kiveszni a rácsodálkozás. Ami történt, az az, hogy majdnem sikerült elköltözni egy saját szobába, az egyetemi kollégiumba. Evita, az itteni magyar lány segítségével kerültem kapcsolatba Csabival, aki már vagy öt éve itt lakik és a kollégiumban ő a "házmester" vagy mi. Nemrég megürült egy szoba és lehetőségem lett volna beköltözni. A lakbér 35 ezer lett volna, ami 8 ezerrel kevesebb mint itt, és ott külön szobám lett volna. Beszéltem Thorral, a bérlőnkkel, hogy lehetne e szó róla, de eléggé húzta a száját, és azt mondta, hogy meggondolja a dolgot.. (de nem szívesen, bla bla) A másik meg, hogy a bérleti szerződéen májusig vettem ki hivatalosan a szobát, és semmi kitétel nincs, hogy milyen feltétellel mondhatom fel. Ez mindegy is lett volna, de Thor is akadékoskodott, meg a szobatársam is húzta a száját, hogy akkor most megint valaki mást kell megszoknia, Csabinak meg azonnal kellett volna választ adnom, úgyhogy hagytam az egészet. Helyette most gyerekvigyázó munkát keresek, kiaggatom pár helyen a hirdetést, hátha összejön valami. Azt hiszem a gyerekvigyázás lenne a legkényelmesebb számomra, tetszene is és nem is kell túlhajtanod magad. Mehetsz vele ide-oda, attól függ.
Kértétek, hogy beszéljek az izlandi fiúkról... hát : szívják az orrukat (a torkukból kiindulva horkantanak egyet, ha tele az orruk) --
nem engednek előre az ajtóban vagy a lépcsőn, szeretnek elegánsan öltözni, a legtöbbjük kerek fejű, kék szemű, világos hajú, a szebbeknek szakálluk is van ( nordikus, viking beütés ?)
Az izlandi társadalom sokkal természetesebbnek veszi a nők és a férfiak egyenlőségét, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a világon itt volt először nő elnök. A parlamentben és fontos hivatali pozíciókban is sok nő van. Az utcákon (sőt az egyetemen is) gyakori látvány a babakocsit toló férfi, fiatal férfi, az uszodába, tornaórára is gyakran az apák viszik a gyerekeiket. Az izlandi nők házasság után nem veszik fel férjük nevét. Az udvarlási szokásokról még nem sokat tudok, de az egyenjogúságot figyelembe véve gondolom, hogy a nők ezen a téren sem restellik átvenni a vezető szerepet!
Az éjszakai élet tényleg olyan turbulens, mint ahogy elképzeltem. Javarészt egy fő utca köré csoportosulnak a bárok, de ezen az utcán hajnali fél négykor annyi ember gyűlik össze, hogy hihetetlen. A bárok előtt kígyóznak a sorok, a gyorséttermekben zajlik az élet, az emberek esznek, isznak beszélgetnek. És a divat... Egy plüss krokodilfejes kalapot viselő, pizzát majszoló lány már fel se tűnik senkinek.. Amúgy pedig az emberek iszonyúan kiöltöznek, ha bulizni mennek. A lányok elegáns ruhában, haj, smink, ékszerek, minden a helyén, a fiúk is legalább zakó meg nyakkendő ! Elég furcsán éreztem magam a lógós fenekű farmernadrágomban!

A másik, hogy a tömeget leszámítva, a bárban, a tánctéren az emberek nem zavartatják magukat és simán oldalbadöfnek, meglöknek, lökdösnek, de látod rajtuk, hogy nem direkt csinálják, egyszerűen csak nem figyelnek annyira és nem veszik annyira komolyan ezt, mint pl én! De azért amikor az embert kétméteres szőke amazonok, díjbírkozókat is megszégyenítő vállakkal, magassarkúban, miniszoknyában lökik alrébb, miközben a másik oldalról egy mattrészeg (szinténszőke) , szétkent rúzsú vikingasszony meg a sörét borítja az ember nyakába, akkor azért annyira nem vicces.
Az emancipált nők mellett persze szép számban képviseltetik magukat a melegek és a leszbikusok is az izlandi társadalomban. A melegekkel szemben kb 40 éve kezdett toleranciával viseltetni a társadalom, azóta sokat javult a helyzet, amit mi sem mutat jobban, hogy a tavalyi meleg felvonuláson Rejkjavikban 50 ezer ember vett részt.Gondoljunk csak bele, az Izlandon élő 300. ezer emberből 50 ezer volt jelen! És ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy közülük mindegyik meleg vagy leszbikus, hanem egyszerűen csak szimpatizáns, toleráns, érdeklődő, elfogadó, vagy egyszerűen csak bulizni vágyó.
A mostani tüntetések központjában álló férfi egy meleg zenész, akit anno nem láttak szívesen Izlandon (a jelenléte állítólag szúrta a szemét sok politikusnak) ezért elhagyta az országot. Most azonban visszatért és aktívan részt is vállal a kormány bemocskolásában.
Még egy kis pikantéria: a jelenlegi miniszerelnöknél nemrég ( a tüntetések hatására megjelenő??) rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak. Komoly nem?
A jelenlegi politikai helyzetről olvashattok a világsajtóban is, mindenesetre annyit mondhatok, hogy a tüntetés mintha soha nem maradna abba, valahányszor elhaladok a főtér mellett, reggel vagy este, mindig hallom a kolompolást, kerepelést, és dobolást. Ma állítólag felbomlott a koalíció, választásokat írtak ki májusra, de az emberek követelik, hogy hamarabb legyen.
Ma volt a Dán vacsora itt a házban. Fincsi halas szendvicset ettünk :) mi mást? meg valami müzlis joghurtot. Beindult a tűzriasztó is, mert Emma ott felejtett egy ollót a tűzhelyen, ami megolvadt és füsttel árasztotta el az egész házat. Az égett műanyag szag még mindig itt terjeng a lépcsőházban. Na megyek olvasok még egy kicsit, de előtte lezuhanyzom finom forró gyógyvízzel.