hveragerdi , melegvízes folyó

tegnap Maurival egy geológiai paradicsomban találtuk magunkat, mondjuk nem kis erőfeszítés árán.. (mostanában milyen szakszavakat használok, remélem észrevettétek, mennyit fejlődött a földrajzi, földtani szókincsem ;) Hveragerdi település 40 km re fekszik Rejkjaviktól délkeletre, 2000 lakosa van kb, és mivel egy nagyon aktív geotermikus területre épült, a melegházas zöldség és gyümölcstermesztés egyik fontos központja Izlandon. A falun kívül hosszú sorokban sorakoznak egymás mellett a melegházak, vagy "fóliák", ahogy apci tájszólással szokták őket nevezni. Nekünk is volt otthon fóliánk, szerettem is benne ücsörögni hideg esős őszi napokon, meditálgatni, elnézegetni a paradicsomokat, paprikákat, epret stb. Szóval helyi buszjárattal eljutottunk egy darabig, ki a külvárosba, ott átszálltunk egy kisbuszra, ami Hveragerdiben tett le minket. Ez a busz kétszer jár naponta és 600 koronába kerül egy útra. Kb öten, ha ültünk benne...Sikerült a legszelesebb napot kifognunk, annak ellenére, hogy néha néha kibukkant a nap a sebesen suhanó felhők mögül, picinyke örömet víve a busz melett várakozó, vacogó lelkembe. A buszmegállótól három km gyalogoltunk a hegyek /dombok lábához, egy darabig autóúton, persze egy db autó nem jött, aztán tovább gyalogúton.. A hegy lábától még három km az út a híres nevezetes melegvizes folyóhoz, kirándulásunk úticéljához. Már itt találkoztunk néhány forrásponton bugyogó vízes mederrel, gödörrel, árokkal, gőzölgő gyógyvízes lyukakkal..a gödrök közelében gyógyvízes, záptojás illat terjeng, de nem büdös, inkább kellemes :) mint a rudasban .. A 3 km gyaloglás a hegyvidéken át elég kimerítő volt, főleg hogy úgy fújt a szél, hogy ide-oda rángatott, s a combizmaim belesajdultak minden erőltetett lépésembe. Szerencsére viszont az eső nem esett, mert akkor igazi rémálom lett volna. Az idő megkönyörült rajtunk. A táj viszont ámulatba ejtett, utunk során egy árva lélekkel se találkoztunk, a sziklás, köves, néhol mocsaras, lápmezőn vezető utat a földbe vert sárga kis faoszlopok mutatták.. S szerencsére hó nem esett és a magas hegyek is szép zöldek, barnásak voltak már, mustárbarna fű, türkizkék melegvizes források, sekély, sebesen szaladó, csobogó jéghideg patakok, és azok a magas hegyek.. ez a látvány, ez az érzés mindent felülmúlt. Bár a szél kifújta a nyálat is a számból és a cipőm, zoknim teljesen elázott, igzi volt patakokon átugrálni, s megharcolni az utunkért a szinte érintetlen, vadregényes, szeszélyes és hatalmas természettel..nagy élmény volt elterülni a melegvizes folyóban végre, kb 35 fokos volt a vize, odakint tombolt a szél, mi meg elmerültünk a csobogó, gőzölgő folyóban, körülöttünk hegyek, néhol még havas csúcsok..mesés