doggy

a fürdőzést sem viszem ám már túlzásba. az első napokban szinte minden nap voltam.. de ma este elmegyünk a város legnagyobb fürdőjébe..csúszda, meg minden. Az idő itt tényleg kiszámíthatatlan. Egy nap alatt váltakozva süt ki a nap, ered el az eső, keletkezik hóvihar. Nagyon gyakran elég erős szél fúj, de már megszoktam, hogy sose tudom, mire számítsak. Ettől mindig izgalmas nap elé nézek, s sose bízhatsz az időben. Óliéknak van egy kutyájuk. Egy nagy házban laknak a barátjával, Himmivel (a neve Hilmar, ez csak becenév) aki 9 évig élt Dániában, de nemrég visszajött, mert szakítottak a barátjnőjével, akivel két gyerekük van. Himminek van egy másik lánya is egy izlandi lánytól :) szóval teljes a kép. Ami a kutyát illeti, egy barátjától kapta Himmi, mert annak nem volt elég ideje rá. A neve Niko , és imádom. Doberman, hosszú farokkal és ép, szép hosszú lapátfülekkel. Iszonyú barátságos. És mivel se Ólinak se Himminek se kedve se ideje sétáltatni, én kezdtem el sétálni vele... így legalább felfedezem a város összes zöld övezetét és parkját, meg erdejét, ami ugye vicc, mert a legtöbb "erdő" nem is igazi erdő, már ami nekünk magyaroknak az, hanem néhány fenyő meg másfajta fa egyhelyre telepítve.. "Mit tegyél, ha eltévedsz egy izlandi erdőben?.... Állj fel!" haha. Lényeg, hogy nagyon örülök a kutyusnak. A belvárosban alig látni kutyákat, sőt a sétálóutcában tábla tiltja, hogy kutyák betegyék a lábukat az utcába! Kutyus a képen..kép áthúzva..! Asszem forradalmasítom az izlandi kutyakultúrát.. Nem tudom, miért nincs itt annyi kutya. Pedig látom az embereken, hogy szeretik Nikót (aki persze minden járókelőt megszagolgat, farokcsóválva)... Vannak kijelölt kutyasétáltató helyek, de ott is össze kell szedni a kutyagumit és igen ritkán láttam arra kutyát.