Tegnap Dj Mads bulijában voltunk, dán erasmusos ő is és szokott zenélni itt Reykjavíkban. Elektrót játszik, néha jobban, néha kifejezetten rosszul. Tegnap elég jó volt a zene, de én viszonylag hamar leléptem. Agnessel átaludtuk az egész tegnapi napot, aztán kb tizenegykor elkezdtünk borozni, majd olyan egykor elindultunk a helyszínre..hazafelé találkoztam az egyik izlandi osztálytársammal, Viktorral, ő autóval volt, éppen egy házibuliból jött... Szimpatikus srác, lehet hogy május közepén el tudok vele menni Seyđisfjördur - be, egy kis faluba a keleti parton. Állítólag az egyik legszebb hely Izlandon. De ha nem férek be a kocsiba, akkor se baj, elstoppolok , ott viszont lakhatok nála..házat bérel a nyárra..
Hja, szóval itt már egy hete esik az eső, de ha meg nem esik akkor is borús, szeles idő van, tiszta ősz.Elég kiábrándító.Agnes megismerkedett egy francia sráccal, teljesen felszabadult, úgyhogy most én gubbasztok a szobámban a laptopommal ő meg éli az életét, most is usziban vannak. Sebaj, én úgy érzem sok értékes időt elpocsékoltam, túl sok energiát pazaroltam a valósnak hitt érzelmeimre, olyan emberek iránt, akik valószínűleg meg sem érdemlik azt.. micsoda felismerés..de miért kellett ehhez Izlandra jönnöm?
Április 30-án tábortüzeztünk a közeli erdős területen..két cseh lány szervezte össze a dolgot, volt száraz tüzifa, (ami nem kis dolog) nyársalás, gitár, minden ami kell, igazi nosztalgikus hangulatom volt, ugye a tábortűz nem tipikusan izlandi hagyomány. Igen, igen, aztán amikor éfjél körül kezdett nagyon hidegem lenni, elegem is lett a dologból, s Tanja meg egy osztrák lány társaságában el is indultunk vissza. Ez a lány, Evelin,az első erasmusos, akivel találkoztam, s aki nincs elszállva Izlandtól.. valahogy át tudom érezni az érezelmeit. Nem mondom, hogy nem ismerkedtem meg érdekes, kedves új arcokkal, de életre szóló barátságokat sem kötöttem, izlandiakkal sem tudtam igazán összebarátkozni, a hidegből is már kifejezetten elegem van, hihetlenül vágyom rá, hogy egy szál pólóban, Isten bocsá' bikiniben nyomuljak az apci domboldalban.. :) egyszóval hiányzik nekem az én jó kis otthonom.. s most érzem csak igazán, hogy milyen jó is, hogy van nekem olyanom.
Az egyetemet viszont, a kurzusaimat mindet nagyon élveztem, sok újat és érdekeset tanultam, tényleg érzem, hogy kitárult a horizont előttem..sajnos tényleg azt kell mondjam, hogy az otthoni, a pesti antropolgia igencsak haldoklik, semmi kilátás, semmi energia nincs benne.. egy löket új erővel térek haza, új perspektíva, új szempontok.. viszont fenntartani ezt a lelkesedést, az más kérdés.. remélem legalább addig kitart míg a szigorlati dogámat írom..
Választások is voltak, új szociál demokrata kormány lett, Johannával a nyíltan leszbikus kormányfővel az élen. 66 éves de 50 nek látszik, erős, független.. isten segítse..
egyébként ha még nem mondtam volna, az izlandiak keresztnevükön szólítják egymást, idős öreget, s fordítva, politikust, tanárt, főnököt, keresztnéven. vicces.. szóval Johanna, otthon meg Gordon.. :/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szia Eszter!
Nos, minden eddigi bejegyzésed sikerült eddig elolvasnom. Írsz érdekes dolgokat, de sajnálom, hogy Izlandról magáról már kicsit visszafogottabb érzéseid vannak. Szerintem irtó különleges hely lehet az alapján a sok kép alapján, amiket már láttam róla, de hosszabb ideig talán én sem bírnám. Alig találsz ott egy-két fát...
Az emberekről annyit, hogy Belgiumban nálam sem volt jellemző, hogy sok belgával összebarátkoztam volna. A legtöbben kicsit távolságtartók. Pontosabban egy pont után mintha már nem volna tovább. Megkockáztatom, a norvégok sokkal nyitottabbak és mosolygósabbak, mint a belgák. Izlandiakkal életemben nem találkoztam (csak "láttam őket" Belgiumban valami nemzetközi sporteseményen), de talán maga a suli sem törekszik arra, hogy elég programot szervezzen, ahol izlandiakkal ismerkedhetnétek. Nem tudom... Belgiumban is az volt a jellemző, hogy sokkal inkább külföldiekkel ismerkedtünk, mint belgákkal.
Itt Budapesten 30 fok lesz idén először hétfőn. Túl korán jött a nyár, a fene vinné el. Szívesen cserélnék veled egy kis őszre :-D. Egyébként lehet, a nyarat kellene megvárnod, biztos, hogy akkor sokkal kellemesebb Izlandon (Norvégiában is rövidke, kb 2 hónap a nyár, de az csodálatos és szép, és nem kimerítő, mint a magyar...).
Nos, azért kitartást, és próbálj annyi felé menni, amennyire csak lehet! A közlekedésre nem nagyon emlékszem a blogodból, mennyire bonyolult? Legjobb pl. autót bérelni, ha jobban szét akarsz nézni az országban?
Minden jót,
Csabi
Ja és még a megszólítás kapcsán pár apróság.
Magyarországon teljesen normális volt Gyurcsányt Ferencnek becézni, de persze ez inkább a magyar virtus miatt létezett :-).
Izlandon mindenki ismer mindenkit szinte, itt azért vagyunk 10 millióan.
Ugyanakkor ez az egész kultúrafüggő. A dánokról is tudom, hogy ők is inkább a keresztneveket használják. Nem bunkóság, hanem valahogy barátságosabb, és nem is tiszteletlen. Sőt, egy dán egyszer azt vágta a fejemhez, ne merjem Mr XX-nek szólítani, mert akkor rögtön az apjára asszociál. Mondjam azt, hogy "Thomas". Azóta tudom, hogy nem csak a dánoknál, de a skandinávoknál általában így szokás. A németek ragaszkodóbbak, ott még mindig inkább a Herr meg a Frau... Megmondom őszintén, én vonakodok tőle.
Megjegyzés küldése