második nap

Keflavíkban leszállva konstatáltam, hogy az idő meglepően meleg, Pesthez képest és hogy a reptéren nincs is padlófűtés, mint ahogyan én azt hallottam. Átváltottam harmincöt eurót, amiért 5500 koronát kaptam. 1500 ért megvettem a fly-bus-ra a jegyet, amivel bementem Rejkjavikba. Azt hittem a belvárosba visznek és mivel megnéztem, a térképen, hogy viszonylag közel van a buszpályaudvarhoz a szállás, azt terveztem, hogy gyalog megyek addig. De úgy tűnt, a pályaudvar eléggé kiesik a belvárostól. Egyébként is sötét volt és esett az eső, semmi kedvem nem volt az óriási bőröndömmel gyalogolni, akár egy utcát is. Így hát felhívtam a landlord-ot, hogy jönne már értem. És eljött. Egy Mitsubishi kisbusszal. Egyébként itt gyakori a terepjáró. A városban viszonylag sok az autó, de lassan vezetnek és valahogy nem zavaróak. Az ablakunk alatt csak néha-néha megy el egy autó.

Január 5. hétfő

Ma fél tizenegykor keltünk, Agnes kelt fel előbb, (angnieska a lengyel szobatársam. 22 éves és jogot tanul Krakkó legrégebbi egyetemén) én meg iszonyúan megfáztam, valószínűleg az éjjel, de reggelre a torkom bedurrant, meg az orrom is bedugult. A lakásban elég párás a levegő, az egyik szobai ablakon, meg a konyhain cseppekben folyik le a víz. A szállásunk egy ’studio apartman’-nak nevezett valami. Van egy kis konyha, ahogy bejössz, meg van egy külön kis fürdő, zuhanyzóval, de tálca az nincs hozzá, hanem a padló (linóleum) lejt egy kicsit a sarok felé, a lefolyó felé, és így lehet zuhanyozni. Elhúzod a függönyt. A meleg víznek olyan szaga van, mint Pesten a gyógyfürdőben, igazán kellemes. Az előtérben van egy szekrény, abban ketten lakunk. Ráébredtem, hogy szerintem tök fölösleges volt ennyi ruhát hoznom magammal. A kis konyhából nyílik egy kis szoba, neki is meg nekem is van egy ágyam. Egy íróasztal, két fotel, tévé. Általában folyamatosan nyitva tartjuk a konyhai felső ablakot a nedves levegő meg a fura szag miatt. Ebben a guesthouse-ban csak erasmus-osok laknak, ketten-ketten egy studioban. Igazán kedves kis ház, közel a belvároshoz, a kikötőtől egy percre és az egyetemhez is közel. A vendéglátóink tündériek. Egy öreg házaspár, de mint nemrég kiderült, nem is házasok, mindenesetre úgy gondoskodnak rólunk, mint a tyúkanyó a kis csibéiről. Most sötétedik. Fél öt van. A nap kb fél 12 körül kel, de egész nap iszonyúan borult az idő, ma egész nap szitált az eső, hideg az nincs, legalábbis nem olyan, mint Pesten, de azért hideg van. Kb. 3-4 fok lehet. Nem vészes. Viszont a borult idő nagyon nyomasztó hangulatot teremt. Valahogy egész nap olyan, mintha a nagy, szürke ég ránk akarna borulni, és befedni, mint egy takaró. Fullasztó. Lehet, hogy ez okozza a honvágyamat, de lehet, hogy fordítva van. A többiek is nyomottnak érzik magukat. Szerintem ez lehet az év legdurvább időszaka itt. Délelőtt elindultunk a National Registry-be, hogy megszerezzük a személyi számunkat. Vonultunk végig a városon, a part mellett haladtunk, a kikötő mellett. Igaz, az egész város ráépült a tengerpartra. A parton, a kikötő után, végig nagy irodaépületek sorakoznak. Az utcákon alig találkoztunk emberekkel. Szerintem mindenki dolgozik. Olyan érzésem volt, mintha egy szellemvárosban járnék, vagy eltévedtem volna babavilágban. Gyakoriak a kicsi, fából készült, színes babaházra emlékeztető épületek. Az alapzatot betonból csinálják, aztán a felső részét vagy fából, vagy egy pléh-szerű anyaggal vonják be, aztán lefestik. Kékre, pirosra, sárgára. Ami rögtön feltűnt, ahogyan jöttünk be a busszal Keflavikból, a reptérről, hogy az út menti települések házai mind, mind ki vannak világítva és árasztják magunkból kis fényeiket, mintha reménységet akarnának nyújtani a félhomályban. Erőt és meghittséget sugároznak. A főút mentén egy darab óriásplakátot sem láttam, csak a nagy, köves, kavicsos, barna-szenes, vöröses színű síkság terül mellettünk, egészen a tengerpartig. A víz csak néha, néha sejlik fel halványan az estében, de csak a fények miatt látszik, amelyeket a kis hajók, vagy a túlparti települések árasztanak. A város is tele van kövekkel. A parkokat, a kerteket nagy, sziklaszerű fekete kövek díszítik, szerintem lávakövek. Az emberek odahordják a kertjeikbe ezeket a köveket. A boltokban lávakövekből készült díszeket is kapni, pl mécses tartót. A városban nagyon szépek a fények, minden ház ki van világítva, minden ablakban ég valami kis fény, sok fa fel van díszítve.

Január 6. kedd

ma este voltunk először fürdőben. Egy Adam nevű cseh sráccal mentem, ő is itt lakik a házban, alattunk, 23 éves, lelkes túrázó, még a mountain bike-ját is elhozta magával a repülőn :) A fürdőzés közben végig tüzijátékokat lövöldöztek, mesés látvány volt. Ma van a karácsonyi időszak utolsó napja, és ezért tüzijátékoznak mindenhol a városban, de nem azokat a kis pukkanós izéket, hanem jó magasra, nagyokat és látványosakat. Nagyon jót tett a fürdőzés. Kicsit már bedurrant a vállam, de a meleg most mintha jót tett volna neki. Aztán most kaptam Adamtól egy doboz sört, és hihetetlenül le vagyok zsibbadva. Jól vagyok. Itt nem lehet a boltokban alkoholt kapni, persze sört igen, csak mást nem, még bort sem. Csak én sört nem vettem a bevásárlásnál, és most kifejezetten örülök neki. A fürdés előtt jól le kell zuhanyozni, angolul is ki van írva, s csak úgy lehet bemenni a medencébe. A medencék kint vannak, van egy nagy, ahol úszni lehet, az is jó meleg, és még van négy kerek, melegvizes fürdőkádszerű medence, igen kicsik, és különböző hőmérsékletűek. Gőzfürdő is van. 2500 koronáért vettem egy 10 alkalmas bérletet, egy alkalom normál esetben 360 korona. Csak összehansonlításképpen: egy kis ásványvizet 210-ért vettem. És a fürdőben nincs idő limit. Ami azért jó! Még gumilabda, meg egy óriás úszógumi is volt a medencében, és csak nagyon kevés ember.

ma volt az orientation meeting az egyetemen kb 50 -en lehettünk erasmus-vagy cserediákok (mindenesetre külföldiek, az a lényeg, mert nem mindenki erasmus-os). egy pár tanszékvezető tartott ismertetőt, bemutatkozott a diákképviselet, kaptunk kávét meg sütit. nagyon tetszett, hogy iszonyúan nyitottan és közevetlenül viseltettek velünk szemben. Beszélt egy nő, aki azt hiszem, a tanulás-segítéséért felelős az egyetemen, meg karrier tervezés, ilyesmi s annyira közvetlenül jött át, pl. pontokba szedve mutatta be, hogy mik a fontos dolgok az egyetemen való boldoguláshoz. Az egyik fő pont, az volt, hogy "say hallo to others, say hello to icelanders" :)vagyis igenis barátkozz, ismerkedj, és főként: kérdezz. Ezt nagyon jónak tartom. Az Izlandiak nagyon segítőkészek. Mindenki beszél angolul, még az idősek is jól beszélnek. Kíváncsi vagyok pl. az Eltén melyik tanszékvezető tudna angolul eligazítást tartani külföldi diákoknak. Mindenesetre engem nagyon belelkesített. Körbevezettek a campuson, ami jó nagy, mondhatom. Van egy fitnessz terem is az egyik épület tetején:) , van vagy 25 épület egy jó nagy területen és mindegyik modern, némelyik csak tavaly, vagy pár éve épült. Egyébként az egyetemet 1911 ben alapították. Néhány épületeknek a nordikus mitológiából való nevet adtak. Pl van a "Gimli", ami a mitológikus világvége idején egy olyan menedéknek a neve, ahová az emberek bemenekülhetnek és nem árthat nekik a tűz. A főépület előtt egy szobor látható, amely egy Simon valaki nevű középkori izlandi hőst ábrázol, aki állítólag Franciaországba utazott anno, hogy ott tanuljon az egyetemen, de aztán a semester végén, mivel egyvalakinek fel kellett áldoznia magát az ördögnek, és ottmaradni az egyetemen, ő áldozta fel magát, s ott maradt. Ezután fogadott az ördöggel, hogy ha szárazon át tud kelni az óceánon Izlandra, akkor nekiadja a lelkét. Az ördögnek sikerült is, de Simon az óceán közepén előkapta a bőrkötéses bibliáját és azzal védte magát a víztől, így ő is átjutott szárazon. S megúszta a sztorit.