természet, emberek

hihetetlen hogy milyen gazdag Izland madárvilága. Az egyes út mentén, a patakok, mocsarak, lápos területek közelében nagyon sok a kacsa, lúd, s mindenféle madár. Kacsára és lúdra vadászni lehet, de csak augusztustól márciusig, mert júniusban kezdődik a tojásrakó szezon. Az egyik sofőr aki felvett minket utunk során mesélte, hogy bár tilos kivenni a kacsatojásokat a kacsák alól ők azért szoktak néha egyet-kettőt lopni, mert nagyon finom. Északra vezető utunk során számos patakot, folyót láttunk és ami nekem a legjobban tetszik az a sok mocsár és füves lápvidék keresztül-kasul az országban. A sziklás, havas hegyek oldalából sok helyen kis vízesések zubognak le a völgybe, s árasztják el az út menti területeket..De nagyon sok a nagyobb, magasabb vízesés is. Ami még érdekes, hogy szinte minden hegynek, minden kis patakocskának, vízesésnek, néha még sziklahasadékoknak, barlangoknak is van nevük.. valamilyen történelmi esemény köthető hozzájuk, valamilyen helyi mondahős valami nagy tettet vitt véghez ott vagy hasonló. Északi utunk során pl megnéztük a Godafoss nevű vízesést, ami lefordítva annyi mint Istenek vízesése, azért, mert amikor Izland áttért a kereszténységre 1000-ben, az akkori parlament feje (akinek a kezében volt a döntés joga, hogy legyen e kereszténység vagy ne) végül a kereszt mellett döntött, s döntését megerősítendő szimbólusan a vízesésbe hajította a pogány északi isteneket ábrázoló szobrait..
A nyár itt sok helyinek nyújt egyben munkalehetőséget.. Sokan nem kötött és egy fajta munkát végeznek, hanem a lehetőségekhez képest nyáron és télen mást és mást csinálnak. Az egyik fiatal férfi, akivel visszafelé utaztunk, bár Reykjahlidban lakik (a Myvatn tó partján) pl télen festőként dolgozik Reykjavikban és környékén nyáron pedig az ország belsejében, az egyik legnagyobb kráter, az Askja környékén parkőri állást vállal. Egy másik pasi, orvos Akureyriben pl, de mesélte, hogy unja már a várost ezért vállal operációkat Akranesben néha, ami vagy 350 km re van Akureyritől, csak hogy kicsit utazhasson. Ez a (talán kényszerű) rugalmasság szerintem annak is köszönhető, hogy a lakosság fele vidéken él, falvakban, kisebb városokban, ahol korlátozott a munkalehetőség. Másrészt nyáron sokkal több a túrista, a gyönyörű nyár túristák ezreit vonzza a szigetre, s ez munkahelyeket is teremt.. Nyáron hotelben, étteremben, túrista vezetőként, természetvédelmi körzetben parkőrként, vagy egyéb túristákat kiszolgáló helyeken dolgoznak a helyiek. Aztán mikor eljön a tél, szépen visszavonulnak vagy vidéki házaikba, vagy vissza a városokba más munka után nézni.