2009 januártól fél évet fogok Reykjavikban tölteni. Az egyetemen antropológiai témájú órákat hallgatok.
2009. január 21., szerda
tüntetés
Már izland is lázad. A világválságra reagálva az izlandiak is kivonulnak az utcára. Itt a tömeges elbocsájtások, a korona és sok esetben több éves megtakaítások hirtelen elértéktelenedése, a kamatok emelkedésével együtt az izlandi gazdasági válság eddigi mutatói. Úgy tűnik, mostmár nem csak a hivatalosan bejelentet "szombati nap" a demonstráció napja. Tegnap este és ma is hangos és rendőri akciót kiprovokáló tüntetés volt a parlament előtt. Az összeverődött tömeg lázongása abból állt, hogy többen fazekakat, pléhtányérokat, konzervdobozokat püföltek, autóküröt övöltettek és (minden bizonnyal) gyűlölködő jelszavakat skandáltak. Láttam kereplőt, dudát, valaki még egy komplett dobfelszerelést is vitt ki magával. Nem csoda, ha körülötte szép kis kör formálódott emberekből. Volt tehát kiabálás, dobszó, kereplés, petárda, közös tánc, kamerák, füst, meg minden. A tömeg két nagyobb csoportot képezett. Az egyik közvetlenül a parlament előtt a dobokkal formálta az egyik kört, a másik pedig kicsit távolabb egy óriási, raklapokból rakott máglyát állt körül. Volt tojásdobálás is, ami a parlament épületének már igazán nem hiányzott, lévén, hogy tele volt rózsaszín meg kék festékfoltokkal, és még valami kivehetetlen vajszínű krémes anyaggal, ami legjobban a palacsinta tésztához hasonlított. A tűz körül állók közé egyszer csak benyomultak a pajzsos, sisakos rendőrök, mire a többiek meg azonnal a rendőrökre rajzottak, mint a hangyák belepték őket. Néztem, hogy mi lesz ebből, de aztán valahogy néhány rendőr már elkezdte lebontani a lobogó máglyát, amire az óriási füstfelhővé alakulva boríotta be a teret. Én itt láttam jobbnak lelépni a helyszínről. Ami érdekes, hogy nagyon sok fiatalt láttam, de azért voltak babakocsis apukák, és nagymamák az unokákkal, akik kivételesen szintén kaptak egy egy konzervdobozt meg kanalat a kezükbe, hadd legyen nekik is egy kis örömük. Egészében biztonságban éreztem magam, az emberek figyeltek egymásra. Az egész inkább egy nagy közös mókaként hatott, amit azért a feszültség és a (néha néha, hangos jelszavak formájában formát öltő ) közös cél mégiscsak komollyá tett. Annyi bizonyos, hogy a helyzet egyre komolyabb és nem lehet tudni, mi lesz a vége. Történelmi időben vagyok itt, és nagy változásoknak lehetek szemtanúja egy olyan társadalomban, amely alapvetően türelmes és ellenzi az erőszakot, de amely most becsapva érzi magát és nem akar tehetetlenül állni a problémával szemben. A times-ban is láthattok néhány képet a tegnapi tűntetésről.
én szeretem e bejegyzéseidet és egyáltalán nem összevisszák. a legjobb amikor naplószerű csak kíp rájting. a képek mesések :) de milyenek a pasik???? infót, infót! Ettél már végre pisiscápát meg birka szemét :D ha tudom h marokkóiakkal is fogsz keveredni akkor abból is csinálok szörvájvöl kitet :P mondd neki "ohibbok" és hogy bírod a setétséget? téjk ker
2 megjegyzés:
én szeretem e bejegyzéseidet és egyáltalán nem összevisszák. a legjobb amikor naplószerű csak kíp rájting. a képek mesések :) de milyenek a pasik???? infót, infót! Ettél már végre pisiscápát meg birka szemét :D ha tudom h marokkóiakkal is fogsz keveredni akkor abból is csinálok szörvájvöl kitet :P mondd neki "ohibbok" és hogy bírod a setétséget? téjk ker
na mi van eszter nem írsz?
Megjegyzés küldése