január 10

Tegnap végre sikerült elfaxolni a tanulmányi szerződést. Az óráimat is felvettem, összesen hármat. Elmentem a tanszékvezetőhöz, Terry Gunnel-hez, akivel email-en kapcsolatban voltam, s kiderült, az egyik tárgyat (Performance Studies) ő fogja tanítani. Jó fej figura. Ötven év körüli, vagy afelett, angol és 1974-ben jött Izlandra, és itt ragadt. Most a társadalom tudományi kar vezetője. Szóval a másik két órám "Pagan Nordic Religion" és "Environmental Antropology". Antropológiás kódú, angol nyelvű óra ez az egyetlen, a másik kettő más tanszékhez tartozik.. A reggelek (délelőttök) mindig megihletnek. Az a sok kis fény, mindenhol, minden ablakban, a bokrokon, fákon. Tegnap mesélte egy srác, hogy gondoljak csak bele, nem nagyon zavartathatják magukat az áram számla miatt. Az áram 20 %-a geotermikus forrásból jön, a többi 80 % pedig hidroelektronikusból. Ilyen egyszerű. Én mégsem tudom megszokni, hogy ne kapcsolgassam mindig le magam után a villanyt, ha kijövök valahonnan. Agnes ezzel nem így van. Ő nem nagyon zavartatja magát. Elég valószínű, hogy ma csak itthon fogok ejtőzni a szobámban. Nem kell semmiért bemenni az egyetemre, s most jól is esik egy kis lustálkodás. Amúgy is még mindig csúnyán köhögök, úgyhogy a szervezetem sem szeretne emberek közé menni. Ma megint egykor keltem, így hamar rám fog sötétedni. Jellemző, hogy itt az ablakokat nem függönyözik el, ezért simán be lehet kukkantani a házba kívülről, főleg ha kint sötét van, bent pedig égnek a lámpák. Szóval tegnap a suli után elmentem kaját vásárolni, arról majd egy külön bejegyzésben szeretnék beszélni. Délután megint fürdőbe mentünk. Már másodjára ezen a héten. Most többen mentünk: Agnes, a lakótársam, Emma, az angol lány alattunk, Adam a cseh srác, és még egy lett lány, Evita. Most többen voltak a fürdőben, a három melegvizes medence mind tele volt, így lesni kellett az alkalmat, hogy mikor száll ki belőle valaki, s mikor lehet benyomulni. Nem tudom, hogy mondtam-e már, hogy hogy is néznek ki ezek a medencék. Mivel az egész uszoda elég modern, nem valami művészileg kialakított kőből faragott medencéket kell elképzelni. Ezek viszonylag kicsi, egy kerek fürdőkádhoz hasonlatos medencék, ahova max. tíz ember fér be, némelyikbe még kevesebb. Kívülről nézve elég mókásan néznek ki a benne ülők, főleg ha tele van. Csak a sok kis fej látszik ki, mintha egy szardíniás dobozban csücsülnének. Ha bent ülsz, vagy meghittség érzés önt el, vagy menekülni akarsz a nedves, pucér testek elől. Rám az előbbi vonatkozik. Igaz, ami igaz, tényleg nem mindennapi egy fürdőkádban ülni egy ismeretlennel. Annyit még fontos tudni az uszodáról, hogy mielőtt bemész a vízbe, mindenhol jó alaposan meg kell mosakodni, méghozzá úszódressz nélkül. Ezt nemcsak izlandiul, de angolul is kiírják a zuhanyzóban. Van egy vicces kép, az emberi testet ábrázolja, s be vannak karikázva azok a zónák, amelyeket különös gondossággal kell megmosni. Pl, láb, hónalj, stb. A gőzfürdő előterében ivókút is van, sőt az uszoda épületében több helyen is. A csapvíz nyugodt szívvel iható, bár kicsit gyógyvíz illata és íze van. Az uszoda után a "free beer" partira terveztük, hogy megyünk, de még a fürdőben (a melegvizes kádban) találkoztunk három szintén cserediákkal, egy osztrák srác, egy holland lány, meg mégegy fiú, de őt nem tudom. Lényeg, hogy ők pedig valami "free pizza" partiról beszéltek, meg hogy alkoholt nem is lehet fogyasztani az egyetem területén, stb. De aztán kiderült, hogy ők nem az Iceland University-re járnak, hanem a University of Rejkjavikra, és nekik szintén lesz ma valami buli, de nem ugyanaz, mint a miénk. Szóval elindultunk aztán a buliba, és rájöttem, hogy azt se tudom, kitől hallottam erről, vagy hogy a többiek honnan hallottak a partiról, csak mentem utánuk. Mindenesetre a földrajz tanszék szemeszternyitó partiján kötöttünk ki. Izlandiak és külföldiek vegyesen voltak, találkoztam néhány cserediákkal, akikről tudom, hogy szintén erre a szemeszterre vannak itt, meg a buszos túrán is részt vettek. Viszont találkoztam egy német lánnyal, aki már a második szemeszterét tölti itt. Általában véve elmondhatom, hogy sok geológia, földtan, földrajz szakos emberkével találkozom, akik persze halál lelkesek, és van is miért, hiszen a legjobb helyen vannak, a kutatásaik, tanulmányaik szempontjából. Le is zsíroztam egy cseh sráccal Jirkával, hogy vasárnap elstoppolunk az Esja hegy lábához, ami elég közel van Rejkjavikhoz, és amelyre a kikötőből rá is látni. Az Esja 909 m magas és hó borítja, ami a cipőm tartósságát és vízhatlanságát tekintve nem a legjobb kiindulópont, sőt ha még egy kis havaseső esik és a szél is fúj, akkor az hegy megmászására tett kísérlet egyenlő egy kamikaze akcióval a részemről. Jirka is földrajz szakos, és otthon egy túraboltban dolgozik. Erről jut eszembe, hogy mókásnak tartom, hogy a túristát (cserediákot) simán meg lehet külömböztetni az izlanditól a cipője és a ruházata alapján. Izlandi emberen te nem látsz túrabakancsot meg sí, vagy túrakabátot. A gimnazisták, vagy fiatalkák rendre ilyen "converse"-szerű tornacipőcskékben járnak, de a felnőttek sem viszik túlzásba a dolgot. A nők között igen népszerűek a derékon övvel átköthető, kis zsakettszerű kabátkák, szürkében, fekete-fehér kockás, vagy fekete, hozzá (nagyon gyakran) sötét szoknya, harisnya, és magasszárú csizma. Ez a standard. Általában véve sokkal nőisebbnek és elegánsabbnak érzem őket magamnál. Mondjuk rajtam nem túl nehéz túltenni ilyen szempontból. Azért az én szekrényem alján is lapul egy két dugi szoknya. Ami hiányzik, az egy jó bakancs. És a gumicsizma. Az baromi hasznos dolog itt, akár hóban is, nemcsak esőben. Tervezem, hogy beszerzek egyet. Visszatérve a bulihoz, nem nagyon keveredtünk az izlandi diákokkal, de azért sikerült egy-kettővel röviden beszélgetni. Volt ingyen alkohol, amire azonnal rácuppantunk. Vodkát kevertek fantával, narancslével, jéggel, narancs darabokkal, egy óriási műanyag kukaszerű bödönben. Abból lehetett merni. Csak úgy nyeltem ! Aztán lehetett venni két sört 500 krónáért, meg ami még kedvelt ital itt úgylátszik az az energia ital vodkával. Olyat is lehetett kapni, de nekem nem jön be. Mindenesetre becsíptem, hála Istennek. Éjfél előtt kitették a szűrünket (8-ra mentünk), ezért tovább álltunk. Bementünk a belvárosba, benéztünk egy bárba, de nem maradtunk sokat. Agnes hamarabb lelépett, mi meg Jirkával vettünk a supermarket-ben egy almaszörphöz hasonlatos valamit, és még dumáltunk egy kicsit, aztán hazajöttem. A boltban itt egyátalán nem lehet alkoholos italokat venni, csak egyfajta sört, de az is csak 0.5 % os alkoholtartalmú :( Jirka mesélte, hogy volt az alkoholos boltban. Rövidített nyitvatartással üzemel, és az árai horribilisek. Nem tudom, hogy fogom megoldani az alkohol fogyasztást. Egy üveg bor állítólag 1200 krona, ami kb 7 euró, tehát majdnem 1800 ft, ha jól számolom! Egy bárban egy sör 700 krona, 4 euró, tehát majdnem 1000 Ft. Phü. Erről ennyit. Itt egy bárban sem lehet dohányozni!!!!!! Sehol. Ha rá akarsz gyújtani, ki kell menned. Többek közt ennek köszönhetően jelentősen visszaesett az elszívott cigarettáim száma, meg annak, hogy a lakótársam minden alkalommal, ha lemegyek a ház elé elszívni egy cigit, nem mulasztja el megjegyezni: "feeding the animal again?"