ez most nem az...

Ma megint lehangolt vagyok, nem tudom miért. Tegnap hajnali négy felé aludtam csak el. Megint ezer féle gondolat cikázott a fejemben, az elmúlt napon gondolkodtam, hogy mi minden történt velem, kivel milyen párbeszédet folytattam, hogy milyen lesz otthon, mit fogok másként csinálni, Mariannával szemben, hogy jobban ki fogom mutatni a szeretetemet meg hogy jobban fogok törödni vele, bár lehet hogy nincs is szuksége rá, jól megvan ahogy van, nem kér a törödésemböl. Nem tudom miért érzem azt, hogy jobb lesz az életem, ha többet törödök vele. Talán csak öt használom arra, hogy törödjek valakivel. Inkább kutyát kéne vennem, s bevallom eljátszottam a gondolattal néha néha az elmúlt hónapokban. Elég szánalmas. De miért? Zsófi is éppen abban a fázisban van, hogy vett magának egy macskát. Fajta: keleti. De nem perzsa, hanem keleti. Nagy fulekkel, kopasz testtel gyámoltalan, ilyedt szemekkel. Hát igen, valakivel törödnie kell az embernek, ha már önmagával nincs elég ereje törödni, vagy bátorsága, vagy nem tudom mi az, ami egy másik lény karjaiba uldözi az embert egy kis törödésért.. Néha rám tör a hangulat, amikor elhiszem a következö mondást, söt szinte új erövel tölt fel, energetizál, felbátorit a harcra :"Az isten elég hosszúra teremtette az ember karjait ahhoz, hogy átölelje saját magát."
Most elszántam magam, hogy irok, hatalmába keritett a nagy ihlet, miután egy nap alatt kiolvastam Richard Braudigan : The Unfortunate Woman c. könyvét. Legalább erre jó ez a hely. Nem esek kétségbe, nem járkálok fel-alá valami teendö után kutatva, ha épp semmihez sincs kedvem, mint gyakran Rejkjavikban. Ha épp nincs kedvem emberek közé menni, s semmi mást nem akarok, csak csendben kibámulni az ablakon, nem kerekedek fel mégis uzött vadként járva az utcákat, attól félve, hogy lemaradok valamiröl, nem szippantok magamba elég izlandi kultúrát. Elvégre az ember csak egyszer van izlandon, ( bár könnyen lehet hogy mégsem) s mit mondok majd otthon ha kérdezik, hogy mit láttam, kivel találkoztam, miröl beszélgettem, s úgy általában : Milyen volt Izland? Már szépen elterveztem, hogy azt mondom majd: "NAGYON jó volt. NAGYON szép a táj, kedvesek a helyiek. Egyszóval NAGYON jól éreztem magam. Igazán megérte ez az utazás." Es talán ezzel az utolsó mondattal nem is hazudok, söt ez az egyetlen biztos érzés, amit jelenleg meg tudok fogalmazni magamról és tapasztalataimról ebben az orszában. Megváltoztam, más ember lettem, újjászulettem, megerösödtem. Nem mintha nem lenne valóban lélegzetelállitó a táj, a természet ezen a világvégi szigeten, s nem mintha nem bámulnék csodálattal ezekre az egyszeruen nagylelku emberekre, de ez az egész megint rólam szól, az érzéseimröl, bár néha hányni tudnék (és szoktam is) attól az egocentrikus szentimentalizmustól amivel a világra nézek magam körul. S ezért pesze tudom, hogy ez igy nem mehet tovább és Viktor mondott egy jó módszert annak elkerulésére, hogy az ember mindig a saját pitiáner mazochisztikus gondolataival legyen elfoglalva. Képzeld el, hogy a kamera a fejed felett van, és nem a fejedben.. s igy a cselekedeteid kerulnek középpontba, s az, ahogyan egyes helyzetekben viselkedsz. S Viktornak igaza van. Az a fontos, hogy hogyan viselkedunk másokkal, hogy mennyire vagyunk kedvesek, barátságosak és nyitottak a kulvilággal szemben. Es ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindig nyálasan jókedvunek és seggnyalónak kell lennunk, akkor is ha éppen legszivesebben megfolytanánk a másikat, hanem egyszeruen ragadjunk meg minden alkalmat arra, hogy ott segitsuk a másikat, ahol tudjuk.. Lehet hogy ez naiv elképzelés, mert amugy is mindenki azokkal az emberekkel esik szerelmbe, akik a legbarátságtalanabbak, s a legkevésbé sem kivánják a másik szerelmét. Akik meg majd' meghalnak egy kis szeretetért, általában mást se kapnak az életben, csak pofonokat..hát nem vicces? nem. Lehet hogy a két emberfajta között az a kulönbség, hogy a szeretetéhesek folyton keresik a lehetöséget, ezért jobban szenvednek attól, ha épp nincs, vagy elmúlt, mig akik nem keresik, nem szenvednek, ha épp nincs, vagy elmúlt.. Gyakorlatban mindkét tipusnak ugyanannyi esélye van a megtalálásra (bármi legyen is az, amit az emberek úgy általában keresni szoktak az életben, bár röviden talán a "boldogság" szóval lehet a legjobban kifejezni szerintem) csak a hozzáállásban van a nagy kulönbség... s ez azért ad némi okot a reményre, az optimizmusra, "van még jövö gyermekeim, számotokra is" . gondolkozom, hogy "nyilvánosságra hozzam e " ezt az ömlengést, amit itt produkáltam, mert bár az elején egyszeruen csak irni akartam, mostmár egyre nagyobb kedvem van "megmutatni", félelmem nincs, csak tán annyi, hogy aki izlandról akar hallani, az most vagy szemöldökráncolva, összeszoritott gyomorral kuzdi át magát minden egyes soron, vagy feladja, s nem is veszi a fáradságot, hogy tovább olvasson. Egyik hozzáállás sem érdekel igazán, bár mondhatnám, hogy "most elnézést kérek azoktól, akik azzal a szándékkal kattintottak erre az oldalra, hogy röviden egy két egzotikus finomságot magukba szivjanak egy számukra teljesen távoli és ismeretlen kultúráról, mintegy poszt kommunista bezártság utáni távoli országok iránit éhséguket csillapitandó" de nem. egyszeruen jól esik irni. S bár azért van kulönbség aközött, amikor az ember úgymond másoknak ir, s tudja, hogy mások majd olvasni fogják, s jaj, isten tudja mi lesz akkor, nem tudom, de biztos valami szörnyu dolog fog történni, s aközött, amikor csak úgy irogat, csak úgy kiirja magából a sok dolgot, ami nem nem hagyja nyugodni, meg aludni, bár persze lehet, hogy teljesen más miatt nem tud aludni, s most ebbe inkább nem megyek bele.. és szerintem most itt abba is hagyom, köszönöm, hogy itt lehettem, jól esett, tényleg.

Skaftfell

Viktor a barátjának a bisztrójában fog dolgozni a nyáron, vagyis ahogy megérkeztunk pénteken, már másnap elkezdett dolgozni..A bisztró ("Skaftfell", a Hafnargata utcában. ez itt a reklám helye) hangulatos kis hely, sokféle kávéval, finom, friss pizzákkal, mennyei suteményekkel, rövidek, sör, finom borok.. muveszeti könyvek, ingyen internet egy számitógépen (amit jelenleg én foglalok..), rajzlap, szines ceruzák. A helyet Viktor barátja, Nikolas bérli. Nikolas szlovén, 32 éves, két és fél éve jött a faluba, a helyi hotelben szakácsnak pályázott otthonról. Utána a helyi kórházban fözött a betegeknek..majd idekerult a bisztróba, az akkori tulajdonossal egyutt dolgoztak, majd amikor a tulajdonos a családjával Dániába költözött, Nikolas kapott az alkalmon, s átvette a helyet. Valamennyire megtanult már izlandiul, de azért angolul beszél, amikor csak teheti, pl Viktorral is, meg a vendégekkel is. Egy belga srác, is lakik itt, Walter, a helyi barátnöjével. Most ö a szakács a kórházban..Ö is kb két és fél éve jött Izlandra, egyenesen a faluba. Nikolas szabadidejében fényképez, s a képei itt fuggnek a falon a bisztróban. Az emeleten egy angol fényképész pár képeinek van a kiállitása, s egyel feljebb meg muveszlakások vannak, meg muterem. Epp ma érkezett egy francia muvesz lány, három hétig marad, s addig odafent fog lakni, alkotni stb...
nagyon jól érzem itt magam. nagy a csend és a nyugalom. körbevesznek a hegyek, az ablakom a tóra néz. igazi nyaraló hangulatban vagyok. egész nap semmi dolgom, reggel sokáig alszom végre, nem ébreszt fel Agnes sertepertélése a konyhában, meg az ablak alatt elhaladó autók. Nincs lelkiismeretfurdalásom, nem leszek nyugtalan, ha épp semmi teendöm nincs, mint Rejkjavikban. A reggeli kávé és reggeli után sétálni megyek a környéken, este felére, mikor hazaérek, veszek egy jó forró zuhanyt, olvasok az ablak mellett, közben ki-ki bámulok az örök nappali tájba. Hihetetlen, milyen nyugodt vagyok. Nyaralok. Az idö is nekem játszik. Szél alig van, a hömérséklet enyhe, a nap is kisut néha, s akkor lehunyom a szemem és bele-belemártózok a meleg sugarakba. A téli hónapok sötét, kopár és fagyos hangulatához képest a korán jött nyár elképesztöen gyönyöru. A táj ezer féle szinben pompázik. A hegyoldalakon milliónyi kis vizesés zubog lefelé, sziklahasadékokból tör elö, s szalad végig a fuves lankákon, utat törve magának a tengerig.

seydisfjördur

izland talán legkeletibb részén vagyok, bár mikor éppen azt hiszed hogy ennél tovább már nincs semmi, az út mégiscsak továbbvisz..seydisfjördur a falu neve, bár a helyiek városnak mondják. lakosainak száma nyáron kb 800 fö, télen kevesebb.. egy fjord, vagy öböl csucskében fekszik, álmosan, békésen, de mindig nyitottan valami mozgásra, újdonságra.. a falu központja a kis kék templom, a templom utcájában hat ház van, az egyik a kocsma, azzal szemben lakunk mi, egy mesés kis piros házikóban..Viktor Péturrel.. közös órára jártunk.. performance studies. a performansz , mint fogalom, mint muvészi tevékenység az izlandiaknak is viszonylag új, Viktor nagybátyja és a tanárunk közösen találták ki a szó izlandi megfelelöjét. Ezen elgondolkodtam, hogy vajon magyarul hogyan lehetne leforditani a performasz szót.. nem egyszeru vállalkozás, még nem találtam rá megfelelö kifejezést. tizenkét órát utaztunk reykjavikból , péntek éjjel értunk ide. Viktor muvészettörténetet tanul, fotózik, és jelenleg felvételizik a muveszeti akadémiára reykjavikban. Egilsstadirban szuletett, ami 25 km re van innen, de igazán Seydisfjördurbe szerelmes, azt mondja, mára már ez az otthona. Most dolgozni jött ide , nyárra, és persze pihenni, élvezni a hely varázsát, az "ambiansz"-t. Ez a hely egy kis muvészparadicsom..sok izlandi, reykjaviki bohém lélek jön ide nyárra, van a levegöben valami, ami kihozza az emberböl a muvészt.

hveragerdi , melegvízes folyó

tegnap Maurival egy geológiai paradicsomban találtuk magunkat, mondjuk nem kis erőfeszítés árán.. (mostanában milyen szakszavakat használok, remélem észrevettétek, mennyit fejlődött a földrajzi, földtani szókincsem ;) Hveragerdi település 40 km re fekszik Rejkjaviktól délkeletre, 2000 lakosa van kb, és mivel egy nagyon aktív geotermikus területre épült, a melegházas zöldség és gyümölcstermesztés egyik fontos központja Izlandon. A falun kívül hosszú sorokban sorakoznak egymás mellett a melegházak, vagy "fóliák", ahogy apci tájszólással szokták őket nevezni. Nekünk is volt otthon fóliánk, szerettem is benne ücsörögni hideg esős őszi napokon, meditálgatni, elnézegetni a paradicsomokat, paprikákat, epret stb. Szóval helyi buszjárattal eljutottunk egy darabig, ki a külvárosba, ott átszálltunk egy kisbuszra, ami Hveragerdiben tett le minket. Ez a busz kétszer jár naponta és 600 koronába kerül egy útra. Kb öten, ha ültünk benne...Sikerült a legszelesebb napot kifognunk, annak ellenére, hogy néha néha kibukkant a nap a sebesen suhanó felhők mögül, picinyke örömet víve a busz melett várakozó, vacogó lelkembe. A buszmegállótól három km gyalogoltunk a hegyek /dombok lábához, egy darabig autóúton, persze egy db autó nem jött, aztán tovább gyalogúton.. A hegy lábától még három km az út a híres nevezetes melegvizes folyóhoz, kirándulásunk úticéljához. Már itt találkoztunk néhány forrásponton bugyogó vízes mederrel, gödörrel, árokkal, gőzölgő gyógyvízes lyukakkal..a gödrök közelében gyógyvízes, záptojás illat terjeng, de nem büdös, inkább kellemes :) mint a rudasban .. A 3 km gyaloglás a hegyvidéken át elég kimerítő volt, főleg hogy úgy fújt a szél, hogy ide-oda rángatott, s a combizmaim belesajdultak minden erőltetett lépésembe. Szerencsére viszont az eső nem esett, mert akkor igazi rémálom lett volna. Az idő megkönyörült rajtunk. A táj viszont ámulatba ejtett, utunk során egy árva lélekkel se találkoztunk, a sziklás, köves, néhol mocsaras, lápmezőn vezető utat a földbe vert sárga kis faoszlopok mutatták.. S szerencsére hó nem esett és a magas hegyek is szép zöldek, barnásak voltak már, mustárbarna fű, türkizkék melegvizes források, sekély, sebesen szaladó, csobogó jéghideg patakok, és azok a magas hegyek.. ez a látvány, ez az érzés mindent felülmúlt. Bár a szél kifújta a nyálat is a számból és a cipőm, zoknim teljesen elázott, igzi volt patakokon átugrálni, s megharcolni az utunkért a szinte érintetlen, vadregényes, szeszélyes és hatalmas természettel..nagy élmény volt elterülni a melegvizes folyóban végre, kb 35 fokos volt a vize, odakint tombolt a szél, mi meg elmerültünk a csobogó, gőzölgő folyóban, körülöttünk hegyek, néhol még havas csúcsok..mesés

természet, emberek

hihetetlen hogy milyen gazdag Izland madárvilága. Az egyes út mentén, a patakok, mocsarak, lápos területek közelében nagyon sok a kacsa, lúd, s mindenféle madár. Kacsára és lúdra vadászni lehet, de csak augusztustól márciusig, mert júniusban kezdődik a tojásrakó szezon. Az egyik sofőr aki felvett minket utunk során mesélte, hogy bár tilos kivenni a kacsatojásokat a kacsák alól ők azért szoktak néha egyet-kettőt lopni, mert nagyon finom. Északra vezető utunk során számos patakot, folyót láttunk és ami nekem a legjobban tetszik az a sok mocsár és füves lápvidék keresztül-kasul az országban. A sziklás, havas hegyek oldalából sok helyen kis vízesések zubognak le a völgybe, s árasztják el az út menti területeket..De nagyon sok a nagyobb, magasabb vízesés is. Ami még érdekes, hogy szinte minden hegynek, minden kis patakocskának, vízesésnek, néha még sziklahasadékoknak, barlangoknak is van nevük.. valamilyen történelmi esemény köthető hozzájuk, valamilyen helyi mondahős valami nagy tettet vitt véghez ott vagy hasonló. Északi utunk során pl megnéztük a Godafoss nevű vízesést, ami lefordítva annyi mint Istenek vízesése, azért, mert amikor Izland áttért a kereszténységre 1000-ben, az akkori parlament feje (akinek a kezében volt a döntés joga, hogy legyen e kereszténység vagy ne) végül a kereszt mellett döntött, s döntését megerősítendő szimbólusan a vízesésbe hajította a pogány északi isteneket ábrázoló szobrait..
A nyár itt sok helyinek nyújt egyben munkalehetőséget.. Sokan nem kötött és egy fajta munkát végeznek, hanem a lehetőségekhez képest nyáron és télen mást és mást csinálnak. Az egyik fiatal férfi, akivel visszafelé utaztunk, bár Reykjahlidban lakik (a Myvatn tó partján) pl télen festőként dolgozik Reykjavikban és környékén nyáron pedig az ország belsejében, az egyik legnagyobb kráter, az Askja környékén parkőri állást vállal. Egy másik pasi, orvos Akureyriben pl, de mesélte, hogy unja már a várost ezért vállal operációkat Akranesben néha, ami vagy 350 km re van Akureyritől, csak hogy kicsit utazhasson. Ez a (talán kényszerű) rugalmasság szerintem annak is köszönhető, hogy a lakosság fele vidéken él, falvakban, kisebb városokban, ahol korlátozott a munkalehetőség. Másrészt nyáron sokkal több a túrista, a gyönyörű nyár túristák ezreit vonzza a szigetre, s ez munkahelyeket is teremt.. Nyáron hotelben, étteremben, túrista vezetőként, természetvédelmi körzetben parkőrként, vagy egyéb túristákat kiszolgáló helyeken dolgoznak a helyiek. Aztán mikor eljön a tél, szépen visszavonulnak vagy vidéki házaikba, vagy vissza a városokba más munka után nézni.

akureyri, myvatn

A hétvégén sikerült elstoppolnunk északra. A második legnagyobb város Izlandon Akureyri 17. ezer lakossal. Helyi (rejkjaviki) buszközlekedéssel eljutottunk a város szélére és sikerült egy autóban eljutnunk Akurejribe, (400 km Rejkjaviktól) ahol hóvihar és minusz két fok fogadott minket.. Egy hosztelben töltöttük az éjszakát, 2300 koronáért.. Másnap reggel tovább stoppoltunk a Myvatn nevű tóhoz. A tavat 36 km hosszú út veszi körbe, mi az északi részére érkeztünk Reykjahlid nevű településhez , 200 fős kis falucska, van egy templom, egy általános iskola, néhány ház, és egy benzinkút, ami bolt és kávézó is egyben, ingyen kávéval. Maga a tó igen kedvelt túrista célpont, a tavon számos kis szigetecske van, gazdag a madárvilága, kacsák, ludak, mindenféle madár fészkel ott. A tavon nem lehet csónakázni, sem úszni, sőt sok területre nem is szabad belépni, védett madárfészkelő helyek. Északon sokkal hidegebb van mint itt Reykjavikban, de állítólag sokkal többet süt a nap és sokkal szárazabb maga a terület.. Amit megerősíthetek. Itt Rejkavikban már vagy két hete csak folyton esik és fúj a szél is. Állítólag a keleti partszakasz (ahol még nem voltam) a legszárazabb egész Izlandon, ott esik a legkevesebbet az eső. A rejkjaviki terület viszont hőmérsékletében a legenyhébb. Szóval a Myvatn tónál még nagy hó volt, sok helyen térdig gázoltunk a hóban és fagyott is. Időnk nem volt túl sok, mert du. 5 kor értünk oda, lepakoltunk a vendégházban (2900 koronát fizettünk egy éjszakára, úgy hogy volt hálózsákunk) és elindultunk gyalog felfedezni a vidéket. A települést lávamező övezi, azon keresztül vezet az 1-es út tovább kelet felé, azon indultunk el, s kb két km gyaloglás után lefordultunk egy gyalogösvényre (ami nem aszfalt, hanem fekete, lávakavicsos út, autók is elférnek rajta) s ott további két km gyaloglás után eljutottunk a forróvizes barlangokhoz. Három barlang, egymás után, s mindháromban természetes forróviz tör föl a földből. Igen izgalmas, gőz lepi el, vízcseppek hangja, s a forró gőzölgő víz, nem túl mély, alján kövek, tiszta víz.. Az első barlangban túl forró volt a víz, kb 45 fokos, csak a lábujjunkat tudtuk belemeríteni, viszont a másikba már fokozatosan bele tudtunk merítkezni, s miután megszoktuk kicsit, már élvezhető volt. Nagy élmény volt, a semmi közepén, egy barlanban fürdőzni..

szombat

Tegnap Dj Mads bulijában voltunk, dán erasmusos ő is és szokott zenélni itt Reykjavíkban. Elektrót játszik, néha jobban, néha kifejezetten rosszul. Tegnap elég jó volt a zene, de én viszonylag hamar leléptem. Agnessel átaludtuk az egész tegnapi napot, aztán kb tizenegykor elkezdtünk borozni, majd olyan egykor elindultunk a helyszínre..hazafelé találkoztam az egyik izlandi osztálytársammal, Viktorral, ő autóval volt, éppen egy házibuliból jött... Szimpatikus srác, lehet hogy május közepén el tudok vele menni Seyđisfjördur - be, egy kis faluba a keleti parton. Állítólag az egyik legszebb hely Izlandon. De ha nem férek be a kocsiba, akkor se baj, elstoppolok , ott viszont lakhatok nála..házat bérel a nyárra..
Hja, szóval itt már egy hete esik az eső, de ha meg nem esik akkor is borús, szeles idő van, tiszta ősz.Elég kiábrándító.Agnes megismerkedett egy francia sráccal, teljesen felszabadult, úgyhogy most én gubbasztok a szobámban a laptopommal ő meg éli az életét, most is usziban vannak. Sebaj, én úgy érzem sok értékes időt elpocsékoltam, túl sok energiát pazaroltam a valósnak hitt érzelmeimre, olyan emberek iránt, akik valószínűleg meg sem érdemlik azt.. micsoda felismerés..de miért kellett ehhez Izlandra jönnöm?
Április 30-án tábortüzeztünk a közeli erdős területen..két cseh lány szervezte össze a dolgot, volt száraz tüzifa, (ami nem kis dolog) nyársalás, gitár, minden ami kell, igazi nosztalgikus hangulatom volt, ugye a tábortűz nem tipikusan izlandi hagyomány. Igen, igen, aztán amikor éfjél körül kezdett nagyon hidegem lenni, elegem is lett a dologból, s Tanja meg egy osztrák lány társaságában el is indultunk vissza. Ez a lány, Evelin,az első erasmusos, akivel találkoztam, s aki nincs elszállva Izlandtól.. valahogy át tudom érezni az érezelmeit. Nem mondom, hogy nem ismerkedtem meg érdekes, kedves új arcokkal, de életre szóló barátságokat sem kötöttem, izlandiakkal sem tudtam igazán összebarátkozni, a hidegből is már kifejezetten elegem van, hihetlenül vágyom rá, hogy egy szál pólóban, Isten bocsá' bikiniben nyomuljak az apci domboldalban.. :) egyszóval hiányzik nekem az én jó kis otthonom.. s most érzem csak igazán, hogy milyen jó is, hogy van nekem olyanom.
Az egyetemet viszont, a kurzusaimat mindet nagyon élveztem, sok újat és érdekeset tanultam, tényleg érzem, hogy kitárult a horizont előttem..sajnos tényleg azt kell mondjam, hogy az otthoni, a pesti antropolgia igencsak haldoklik, semmi kilátás, semmi energia nincs benne.. egy löket új erővel térek haza, új perspektíva, új szempontok.. viszont fenntartani ezt a lelkesedést, az más kérdés.. remélem legalább addig kitart míg a szigorlati dogámat írom..
Választások is voltak, új szociál demokrata kormány lett, Johannával a nyíltan leszbikus kormányfővel az élen. 66 éves de 50 nek látszik, erős, független.. isten segítse..
egyébként ha még nem mondtam volna, az izlandiak keresztnevükön szólítják egymást, idős öreget, s fordítva, politikust, tanárt, főnököt, keresztnéven. vicces.. szóval Johanna, otthon meg Gordon.. :/

bless

ma voltam megint dolgozni, ha nem mondtam volna, találtam munkát, kerestem és találtam.. egy közeli étteremben mosogatóleány vagyok.. icelandic fish and chips, rántott halfalatkák, hozzá sültkrumpli , szószok saláták, meg hagymakarika, és ez minden "organic", bio, meg minden, vannak finom gyümölcslevek meg gyógyteák, szóval ilyen étterem. Egy izlandi család a tulajdonos, férj feleség idősebbek és lányuk, ő viszi általában a boltot,

eddig minden alkalommal ott voltak, vagy a házaspár ketten besegíteni, vagy a lányuk, de ők is nyomják rendesen.. egyébként nem stresszesek, nem piszkálnak, sőőt, szerintem túl lazák is, pl a munkaidő elég rendszertlen, legutóbb is csak azt mondták hívjak fel majd őket, mert még nem tudják kellek e majd, de szerencsére kellettem.. még nem tudom mennyit fizetnek, de majd holnap megkérdezem, csak olyan fura, hogy nekem kell...

hétfőre kell leadnom az utolsó esszét, hurrá, haladok vele, de holnap meg vasárnap belehúzok. Múlt hétvégén Isafjördur-ben voltuk, nyugat izland, egy kis csücsök az egész, izland legtávolabbi, leghidegebb része, tele van fjordokkal a part, kocsival mentünk, nem volt semmi, mesés volt a táj, hegyvidéken is vezetett az utunk, hóvihar, méteres hó, jeges út, aszfalt nuku, aztán meg napsütés mikor lejebb mentünk a tengerpart mentén, magas hófödte csúcsok, és az óceán. Csináltam képeket meg videjót fenn vann a picasaban. Péntek estére értünk oda, nyolc óra utazás után, egy panzióban aludtunk 10 km re a várostól egy Bolungarvík nevű településen, hát nem hiszem hogy ennél északabbra mehettünk volna, ettől a helytől a legrövidebb az út Grönlandra. Osztálytársaim voltak Grönlandon, lehetett jelentkezni, 250 euró lett volna az egész, én későn reagáltam, pedig akartam volna..

szóval Isafjördurben egy rock fesztiválon voltunk péntek szombat tartott egy raktárépületben, igazán nem nagyszabású, de annál kedvesebb volt, helyiek játszottak, izlandiak csak, reykjavíkból is.. tetszettek mindannyian, jó buli volt... a fesztivál neve: "mi nem megyünk délre"...Négy finnel mentem, Mauri volt az egyik, Aarno meg az öccse Aarto aki látógatóban volt csak, meg Aarno barátnője Elena. Rettegtek amikor én vezettem :)

Akranes

Tegnap Akranes-ben voltunk Tanjával, a finn barátosnőmmel. Igazából ő a kevesek egyike, akikkel lógni szoktam. A másik egy finn fiú Mauri :) Finnországba mostmár biztos hogy hivatalos vagyok..Szóval Akranes 48 km re északra fekszik Reykjaviktól és elvileg a helyi buszjárattal elérhető, az utikönyv szerint. Délelőtt ellógtam az órámat és elbuszoztunk a 15 ös vonal végállomásáig (1 óra) ott pedig fél órát vártunk a csatlakozásra (az eső zuhogott. sajnos nem jó napot választottunk a kirándulásra..) Tudni kell, hogy Háholt, a végállomás már igencsak a külváros, és igencsak a hegyek lábánál fekszik, ami gyönyörű látványt nyújt.. de semmi nincs ott lakóházakon meg egy nagy élelmiszerbolton kívül (Bónus).. ígyhát a Bónusban sétáltuk el a fél órát. Akranes pontosan Reykjavíkkal szemben fekszik, az óceán túlpartján, egy félsziget csúcsában, viszont fjordok szegélyezik végig azt a szakaszt, így ha nem fúrtak volna egy 5 km hosszú alagutat a tenger alá, ami direktbe átvezet a másik oldalra, kb öt óra lenne az út, ami így egy óra. Szóval két óra alatt eljutottunk a városba, ahol iszonyú rohadt halszag fogadott minket. A buszos a háta mögé mutatott és izlandiul magyarázta, hogy egy halfeldolgozó üzem van itt. Igen, Akranes a halászatáról is híres. A helyi kávézóban régi, halgyári munkásokról, munkásnőkről láttunk képeket, amint óriás gumikesztyűben vágják, szabdalják, tépik, pucolják, meg sózzák a halat.. És közben magabiztosan mosolyognak hozzá.
Ezt az erőt, egyszerű magabiztosságot szeretem az izlandiakban, legalábbis a régi emberek nyomait még fel vélem fedezni a mostani emberekben. Az az arc, ami azt mondja, hogy tudom, hogy jól csinálom. Hiszen én csinálom.
Szóval baromi halszag terjeng a városban, ahol más nem is nagyon van, ezen kívül. Az eső esett, a szél fújt, de szerencsére nem volt hideg, úgyhogy még elégedett is voltam a helyzetemmel, de a templom, ami híres túrista kirándulásunk egyik célpontja lett volna, zárva volt. Na jó, akkor a tengerpart, amelyről már annyit hallottunk. És igen. Nem hiába. Kb egy km hosszú homokos part (ami itt soknak számít), persze feljebb óriás kövekből épített védőfal, de lépcső vezet le a partra, gyönyörű havas hegyek a háttérben, hullámok, sirályok.. na meg az eső..
Ezután vissza a "belvárosba", egy sör 600 koronáért a helyi kávézóban, aztán fel a buszra. Persze az átszállásnál ott felejtettem a kabátomat a buszon, s csak a másik buszban vettem észre hazafelé. De szerencsére egy két telefon után már mehettem is érte az állomásra.. Nem volt túl bonyolult.. mint pl otthon lett volna szerintem.

tavasz?

Az izlandiak ugyanolyan szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, mint az itteni időjárás. Ha nem tudnám, hogy a "mánnyána" életérzés legfőképpen a spanyolokra jellemző, azt mondanám tipikus izlandi hozzáállás. Olyan "lesz, ami lesz" féle beállítottság, ami, nem mondom, szinte feltétele annak, hogy ezen a helyen, ilyen környezeti körülmények között túlélj..valahogy. Soha nem bízhatsz abban, hogy a dolgok megmaradnak olyannak, amilyenek a jelen helyzetben, mert a következő percben már jön a változás.. hát ilyen..mi kell, hogy megmaradj jókedvűnek? rugalmasság? elfogadás? türelem?
Itt most iszonyú hideg van. Minusz nemtudommennyi.. meg hó!!! Nem tudom megszokni.
Itt nem volt óraállítás, szóval két órával korábban van, mint otthon.
Reggel már hatkor világos van, este fél kilencig kb...
A kávézók teraszán dél körül lassan lassan megjelennek a rendületlen napimádók.. egyre többen vonulnak az utcára vasárnap, csak úgy, sétálni, nézelődni, élvezni a napsugarat.. a hideg ellenére igen kellemes.
Nekem meg még ezen a héten össze kell hoznom egy elfogadható esszét , bálnavadászat izlandon, bálna-les, vagy mi (whale-watching) meg az egész bálnászathoz való hozzáállás. Rá kell vennem magam, hogy írjak! ÁÁÁ

miđvikudagur

Ma az a tipikus pocsék idő van. Szitál az eső, de nem kicsit és közben fúj a szél a pofádba. Mondtam már, hogy van bicóm?? Szóval van. Kaptam Évitől, attól a magyar lánytól, aki itt él a családjával. Még otthon találtam rá a blogjára, amit az öccsével együtt írtak (már annyira nem mert az öccse közben Londonba költözött). A családja még az elején meghívott ebédelni , elvittek kocsival egy nagy bevásárlóközpontba, ahol Évi shopping rohamot kapott , én meg.... nem... Mindegy, nagyon aranyosak, mindkét szülője tornaedző, délután háromtól este 10 ig dolgoznak, ugyanannál az egyletnél. Ők már három éve vannak Izlandon, míg Évi csak egy éve. Ő most izlandiul tanul, amit nem kis megpróbáltatásként él meg.
És igen, ettem rohasztott cápahúst... egyénbként ezt a kaját az izlandiak csak kivételes (szertartásos) alkalmakkor eszik, pl a hagyományos "torrablót" ünnepen, ami február közepén van (pogány tavaszköszöntés.. ) az egyetem szervezett nekünk egy ilyet, arról már írtam, na és ott megkóstoltam, de iszonyú büdös és egy hagyományos izlandi pálinkával a "brennvín"-nel kell leöblíteni, ami szintén rossz íző (enyhén szólva..).
Ma írtunk dolgozatot "óészaki vallás" órán, de már a harmadikat ebben a félévben, s közben lassan fel kell kötnöm a gatyám, mert árprilis közepére három 8 oldalas esszét kell leadnom, plusz vizsgák!

doggy

a fürdőzést sem viszem ám már túlzásba. az első napokban szinte minden nap voltam.. de ma este elmegyünk a város legnagyobb fürdőjébe..csúszda, meg minden. Az idő itt tényleg kiszámíthatatlan. Egy nap alatt váltakozva süt ki a nap, ered el az eső, keletkezik hóvihar. Nagyon gyakran elég erős szél fúj, de már megszoktam, hogy sose tudom, mire számítsak. Ettől mindig izgalmas nap elé nézek, s sose bízhatsz az időben. Óliéknak van egy kutyájuk. Egy nagy házban laknak a barátjával, Himmivel (a neve Hilmar, ez csak becenév) aki 9 évig élt Dániában, de nemrég visszajött, mert szakítottak a barátjnőjével, akivel két gyerekük van. Himminek van egy másik lánya is egy izlandi lánytól :) szóval teljes a kép. Ami a kutyát illeti, egy barátjától kapta Himmi, mert annak nem volt elég ideje rá. A neve Niko , és imádom. Doberman, hosszú farokkal és ép, szép hosszú lapátfülekkel. Iszonyú barátságos. És mivel se Ólinak se Himminek se kedve se ideje sétáltatni, én kezdtem el sétálni vele... így legalább felfedezem a város összes zöld övezetét és parkját, meg erdejét, ami ugye vicc, mert a legtöbb "erdő" nem is igazi erdő, már ami nekünk magyaroknak az, hanem néhány fenyő meg másfajta fa egyhelyre telepítve.. "Mit tegyél, ha eltévedsz egy izlandi erdőben?.... Állj fel!" haha. Lényeg, hogy nagyon örülök a kutyusnak. A belvárosban alig látni kutyákat, sőt a sétálóutcában tábla tiltja, hogy kutyák betegyék a lábukat az utcába! Kutyus a képen..kép áthúzva..! Asszem forradalmasítom az izlandi kutyakultúrát.. Nem tudom, miért nincs itt annyi kutya. Pedig látom az embereken, hogy szeretik Nikót (aki persze minden járókelőt megszagolgat, farokcsóválva)... Vannak kijelölt kutyasétáltató helyek, de ott is össze kell szedni a kutyagumit és igen ritkán láttam arra kutyát.

Oli

na szoval, ami a lényeg: amiért nem irok most olyan gyakran, az az, hogy megismerkedtem egy kedves izlandi fiúval, s sokat vagyok vele... ezért hanyagolom a blogot, ezért szukult be kicsit a látóköröm...de gondoltam ezt most tisztázom itt nektek, s ezzel már mesélthetek is mindenfélét, ami történik velem, s ami föként velunk kapcsolatos, meg azokkal a dolgokkal, amiket vele megélek, de amelyek mégis az ittlétem részét képezik. A fiúról annyit röviden, hogy itteni, nem Reykjaviki, hanem Akranes-böl származik, kb 20 km re innen. Munkanélkuli segélyen él, de azért nyáron szokott dolgozni. Télen, saját bevallása szerint,téliálmot szokott aludni, hogy aztán a hosszú nyári napokat kiélvezhesse.. Ilyenkor az anyukájának segit, lazachalászokra föznek egy hotelban a városon kivul. Ilyenkor hónapokra odavannak. Sokat utazott, volt már Angliában pultos, itt Izlandon gátépitésen is segédkezett. Volt már egy hónapot Afrikában, Venezuelában, az USA-ban.. Szulei élnek, két lánytestvére van, mindkettönek van gyereke, s neki is van két lánya, 8 és 9 évesek. Ö 32 éves, tehát elég fiatalon lett apuka. Az anyukával is találkoztam már, meg a lányokkal is.. Egyébként nem voltak házasok soha, csak vagy 2 évig voltak egyutt, s a második lányka szuletése után elég hamar vége lett a dolognak. Az anyukának egyátalán nem jelentett problémát felnevelni egyedul a kicsiket, ugyanis itt nagyon jó a szociális rendszer, s amennyire tudom, Oli (igy hivják a fiút) nem is fizet gyerektartást.. Meg amúgy is , már nem egy fiatal fiúval találkoztam, akiknek nem is egy gyerekuk van szana szerte, kulömbözö anyukáktól.. Igy megy ez.. En tényleg azt hittem, hogy itt mindenki rendesen, szorgalmasan dolgozik, kiveszi a részét a szociális gépezetböl, de persze nekem sikerult megtalálnom a valószinuleg egyetlen munkanélkuli izlandi pasit.. Egyébként a munkanélkuliség csak tavaly óta 1 % - ról kb 7%-ra ugrott, s magasabb a férfiak körében.. Nagyon sok lengyel elhagyta az országot és (nem csak kulföldieknek) nagyon nehéz munkát találniuk mostanában. Amúgy lehet hogy Oli áprilistól egy közeli általános iskolában fog dolgozni a konyhán, az anyukája révén..
Na , egyenlöre ennyi, megyek órára, majd még irok..

happy birthday to myself

ma van a szülinapom, és nem történik semmi, nem remeg meg a föld, nem lőnek fel tüzijátékot, nem vetítik ki óriásvetítőre a nevemet.. viszont kapok kedves jókívánságokat, szeretett emberektől, családtól, és ami a legjobb, a facebook-ra is rácuppantam. s ezen a virtuális élet-szimulátor felületeten ölelgetnek puszilgatnak integetnek szülinapom alkalmából... s mivel jelenleg sokszor benézek ide, igen jól esik hogy - ha csak virtuálisan is de- éltetnek.

az egyetem nyomulós, sokat kell olvasni, jelenleg is ezt csinálom, s pezsgőt szürcsölök (ajándék magamnak) .. viszont pénteken ereszd el a hajam lesz a Kulturában, remélem jó sokan jönnek, kirázom magamból mindazt ami nem kell.. és ingyen sör lesz.. (összetoboroztam az emberket, de az ESN , egyetemi klub is pont aznapra szervezte az ingyen sör partit) úgyhogy dupla öröm, dupla mennyiségű ember..

házibuli

na. szóval. összeszedem magam és írok. hogy mi történt, mi van velem? hát, egyre jobban beszippant az Élet.. s ugye nem lehet egyszerre élni is meg megmaradni megfigyelőnek.. Igy hát az objektivitásom egyre csorbul, ahogyan telnek a hetek.
Múlt héten pénteken egy izlandi házibuliba vetett el a sors. Ahogy beléptünk, s megpillantottam a nappaliban azt a tucat (izlandi) fiút, gondoltam, inkább visszafordulok, de szerencsémre a kiskonyhában ráleltem a csapat másik felére, a három izlandi lánykára, Évára, Anitára és Gunnarra, akik békésen borozgattak s igen nagy szeretettel fogadtak körükben. Azonnal átváltottak angolra, s rendületlenül tolmácsolták, hogy éppen miről volt szó, ha épp pár szót váltottak az anyanyelvükön. Kérdezgettek, meséltem, s persze előjött a tipikus kérdés, hogy mit tartok a legnagyobb külömbségnek Izland és Magyarország között. S én nem vonakodtam azonnal ellőni, hogy hát, Magyarországon nem biztos, hogy ilyen szeretettel fogadnának egy idegent, aki csak úgy betoppan az ember konyhájába. S főként nem biztos, hogy szívesen elcsevegnének vele angolul :)
Egyszóval jól éreztem magam. Később, mi lányok behajtottunk a városba (kocsival) egy helyre, ahol Éva dolgozik hétközben, s ahol ezért ingyen vörösbort kortyolgattunk, sőt a lányok unszolására még egy tequila körbe is becsatlakoztam ..
s milyen jól tettem.
már régen letettem a rövidekről, de most igen jól esett, s ügyesen taktikázva a sóval meg a citrommal utána, kifejezetten frissítőként hatott a dolog.
Azt meg kell említenem, hogy ezek a lányok jóval fiatalabbak nálam. Éva, a házibuli háziasszonya, 21 éves és a barátjával él, aki 27 éves és szintén jelen volt a nevezett eseményen. Anita, kevésbé beszél angolul, de annál szélesebben mosolyog rám, vakító fehér fogaival, 20 éves tán, s egy kézilabdás srácnak a barátnője, akivel együtt Svájcba mennek hamarosan, mert a fiút átvette valami svájci liga. S a legnagyobb szám, számomra Gunnar, iszonyú szexi kiscsaj, 19 éves, nagyon szép arca van, de annál magabiztosabb kisugárzása, azonnal leveszi a fiúkat a lábukról. Mindig nézte, hol vagyok a bárban, az utcán ha vonultunk, jött és belémkarolt, nem hagyott ám csak úgy magamba.. s ez jól esett.
Na de, a tequlila után egy másik helyre mentünk, szeretett Café Kulturámba, ahol a zene pocsék volt éppen, ezért ki is fordultunk, s elindultunk egy másik helyre, ahol a fiúk már vártak ránk. De a zene itt sem volt a fogunkra való, ígyhát egy kis ücsörgés, iszogatás után továbbáltunk. Még egy másik helyre Club 11 (nem biztos.. egyszerűen nem tudom megjegyezni a helyek nevét), ahol viszont akkora tömeg volt, hogy egy darabig az ajtóban nyomakodva próbáltunk beljebb furakodni. Ekkor már vagy öt óra volt, úgyhogy nemsokára haza indultunk.
Tudnotok kell, hogy furamód mind a három lány hamarosan elutazik Izlandról, a barátjukkal együtt. Éváék Marseille-be mennek, szerencsét próbálni, munka stb. Gunnar a barátnőjével megy Barcelonába, "csak úgy", szintén csak utazni egy kicsit , élni.. S mint mondtam, Anita a barátjával megy Svájcba, szintén határozatlan időre. Saját bevallásuk szerint "Izlandon nem történik semmi és az idő is szar."

torrablót

És máris február van...sajnos vészesen rohan az idő, s egyre kevésbé akarok hazamenni, mert egyre jobban érzem magam..Persze már megvan a repülőjegy visszafelé, úgyhogy mese nincs..május 29..
Arra jöttem rá először is, hogy itt máris később sötétedik mint otthon, úgyhogy ezzel előnyben vagyok (ezt csak azoknak mondom, akik azt hiszik, hogy vak sötétben vagyunk itt egész nap), ugyanis fél hat körül tűnik el az utolsó fénycsóva az égboltról.. Már többeknek volt itt szerencséjük megfigyelni az északi fényt innen a városból, sőt szerintem a szobájuk ablakából, úgyhogy legközelebb rajtam a sor. Állítólag szeptembertől márciusig tiszta téli éjszakákon lehet látni az "aurora borealis"-t....
tegnap is elég későn feküdtem le, kb kettőkor, egyszerűen nem bírtam aludni, még megnéztem egy filmet "sex and breakfast"-t, Adam hozta, de lehet hogy nem kellett volna. Most már mindegy. Mindenki kap csomagot, csak én nem.. pedig tudnék magamnak mit küldetni.Pl néhány jó magyar filmet, szívesen megmutatnám a többieknek, pl a Legényanyát, vagy az Indul a bakterházat, vagy a Csapd le Csacsi-t, még tán le is tudnám tölteni a netről (itt a házban nem szabad, mert belassul, de az egyetemen jó gyors a net), de angol feliratot hol szerzek hozzá?
Ma este lesz egy "pub quiz" nevű összejövetel a törzshelyünkön, a café Kulturában. A pultos lány, Verity (amerikai nemzetiségű, de itt él, két gyereke van egy izlanditól) szervezi, a facebook-on gyűjti az embereket. A buli lényege, hogy ötös csoportokat formálva a csapatok egymás ellen versenyeznek, kvízjátékban, tehát kérdésekre kell válaszolni, asszem főleg Izlanddal kapcsolatban! Mindenki 500 krónát dob be az elején, s a nyertes csapat viszi a pénzt. Jó lesz, már vagyunk vagy 60-an, nem tudom, hogy fogunk elférni...
Holnap délután pedig az egyetem szervezésében részt veszünk a híres izlandi pogány téli ünnepségen a Thorrablót-on / Torri ünnepe, amely tradicionálisan az izlandi téli időszak negyedik hónapjára esik, s eredete a keresztény idők előttre nyúlik vissza. A legtöbb izlandi csak ilyen és hasonló ünnepi alkalmakkor fogyasztja a hírhedt rohasztott cápahúst, főzött birkafejet, szárított halat, lepénykenyeret és a különleges izlandi krumpliból készült pálinkát, a Brennvín-t.
Természetesen izgalommal nézek a dolog elébe, már ami a Brennvín-t illeti, de a birkafejről már most tudom, hogy biztos, hogy nem fogom megkóstolni.
Jaaa!!!!!!! Nem is mondtam! Tegnap ettem bálnahúst. Váááá
Az óriás emlős húsa hal izű, de disznóhús állaga van. Igen rágós, és vörös színű.. Egy közeli kis étteremben voltunk tegnap a háziakkal, itt a kikötőnél, s ott próbáltuk ki a bálnahúst. Az étterem specialitása a homárleves, a többiek főként ezért mentek, de lehet kapni nyársra húzott haldarabokat is, többek közt bálnahúst is. Volt tőkehal, lazac, kék menyhal (ezt megjegyeztem, mert ilyet ettem), meg még vagy két fajta hal, de mind fehér húsú. Ezeket aztán meggrillezik és szintén nyársra húzott kisszemű krumlival szolgálják fel. Szószokban annyira nem bővelkednek, vagyis valami furcsa édes-savanyú bolti szószt adtak hozzá, de nem ízlett. Ja és adnak hozzá, szeletelt bagettet, vajjal..... bon apétit...

gyors megjegyzés

nemrég felbomlott a kormány koalíció, (független párt+szoc.dem.), s úgy néz ki, hogy az új miniszterelnökként egy leszbikus nő, Johanna fogja átvenni a kormányt. Ezzel Izland simán lekörözi a U.S.A-t, Obamástól mindenestől...

január 29.

Tegnap Rejkjavík egytlen és legrégebbi katolikus általános iskolájában voltam.

Az iskola az egyetlen katolikus templom közvetlen szomszédságában találtható ( a képen jobbra az egyik iskolaépület látszik), így a gyererekek a szünetben gyakorlatilag a templomkertben szaladgálnak.

A könyvtárosnéni zokniban és óriási mosollyal fogadott, betessékelt, majd az igazgatóhoz vitt, aki, miután elmondtam, hogy ki vagyok és mit akarok, azonnal fogta és kitűzte a hirdetésemet a faliújságra.

Még órára is beülhetek, csak fel kell őt hívnom előtte.

Gond egy szál se. Nem úgy, mint Pesten,a József utcában az általánosban, ahol mit képzelek én, hogy hirdetést akarok kitenni magamról, hogy korrepetálást vállalok. Abszurd.

újra

Na itt vagyok megint. Vagyis végig itt voltam, de valahogy nem volt kedvem írni. Egyrészt mert sokat olvasok (ha van egy kis szabadidőm..) másrészt mert már kezdem megszokni magam itt, kezd kiveszni a rácsodálkozás. Ami történt, az az, hogy majdnem sikerült elköltözni egy saját szobába, az egyetemi kollégiumba. Evita, az itteni magyar lány segítségével kerültem kapcsolatba Csabival, aki már vagy öt éve itt lakik és a kollégiumban ő a "házmester" vagy mi. Nemrég megürült egy szoba és lehetőségem lett volna beköltözni. A lakbér 35 ezer lett volna, ami 8 ezerrel kevesebb mint itt, és ott külön szobám lett volna. Beszéltem Thorral, a bérlőnkkel, hogy lehetne e szó róla, de eléggé húzta a száját, és azt mondta, hogy meggondolja a dolgot.. (de nem szívesen, bla bla) A másik meg, hogy a bérleti szerződéen májusig vettem ki hivatalosan a szobát, és semmi kitétel nincs, hogy milyen feltétellel mondhatom fel. Ez mindegy is lett volna, de Thor is akadékoskodott, meg a szobatársam is húzta a száját, hogy akkor most megint valaki mást kell megszoknia, Csabinak meg azonnal kellett volna választ adnom, úgyhogy hagytam az egészet. Helyette most gyerekvigyázó munkát keresek, kiaggatom pár helyen a hirdetést, hátha összejön valami. Azt hiszem a gyerekvigyázás lenne a legkényelmesebb számomra, tetszene is és nem is kell túlhajtanod magad. Mehetsz vele ide-oda, attól függ.
Kértétek, hogy beszéljek az izlandi fiúkról... hát : szívják az orrukat (a torkukból kiindulva horkantanak egyet, ha tele az orruk) --
nem engednek előre az ajtóban vagy a lépcsőn, szeretnek elegánsan öltözni, a legtöbbjük kerek fejű, kék szemű, világos hajú, a szebbeknek szakálluk is van ( nordikus, viking beütés ?)
Az izlandi társadalom sokkal természetesebbnek veszi a nők és a férfiak egyenlőségét, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a világon itt volt először nő elnök. A parlamentben és fontos hivatali pozíciókban is sok nő van. Az utcákon (sőt az egyetemen is) gyakori látvány a babakocsit toló férfi, fiatal férfi, az uszodába, tornaórára is gyakran az apák viszik a gyerekeiket. Az izlandi nők házasság után nem veszik fel férjük nevét. Az udvarlási szokásokról még nem sokat tudok, de az egyenjogúságot figyelembe véve gondolom, hogy a nők ezen a téren sem restellik átvenni a vezető szerepet!
Az éjszakai élet tényleg olyan turbulens, mint ahogy elképzeltem. Javarészt egy fő utca köré csoportosulnak a bárok, de ezen az utcán hajnali fél négykor annyi ember gyűlik össze, hogy hihetetlen. A bárok előtt kígyóznak a sorok, a gyorséttermekben zajlik az élet, az emberek esznek, isznak beszélgetnek. És a divat... Egy plüss krokodilfejes kalapot viselő, pizzát majszoló lány már fel se tűnik senkinek.. Amúgy pedig az emberek iszonyúan kiöltöznek, ha bulizni mennek. A lányok elegáns ruhában, haj, smink, ékszerek, minden a helyén, a fiúk is legalább zakó meg nyakkendő ! Elég furcsán éreztem magam a lógós fenekű farmernadrágomban!

A másik, hogy a tömeget leszámítva, a bárban, a tánctéren az emberek nem zavartatják magukat és simán oldalbadöfnek, meglöknek, lökdösnek, de látod rajtuk, hogy nem direkt csinálják, egyszerűen csak nem figyelnek annyira és nem veszik annyira komolyan ezt, mint pl én! De azért amikor az embert kétméteres szőke amazonok, díjbírkozókat is megszégyenítő vállakkal, magassarkúban, miniszoknyában lökik alrébb, miközben a másik oldalról egy mattrészeg (szinténszőke) , szétkent rúzsú vikingasszony meg a sörét borítja az ember nyakába, akkor azért annyira nem vicces.
Az emancipált nők mellett persze szép számban képviseltetik magukat a melegek és a leszbikusok is az izlandi társadalomban. A melegekkel szemben kb 40 éve kezdett toleranciával viseltetni a társadalom, azóta sokat javult a helyzet, amit mi sem mutat jobban, hogy a tavalyi meleg felvonuláson Rejkjavikban 50 ezer ember vett részt.Gondoljunk csak bele, az Izlandon élő 300. ezer emberből 50 ezer volt jelen! És ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy közülük mindegyik meleg vagy leszbikus, hanem egyszerűen csak szimpatizáns, toleráns, érdeklődő, elfogadó, vagy egyszerűen csak bulizni vágyó.
A mostani tüntetések központjában álló férfi egy meleg zenész, akit anno nem láttak szívesen Izlandon (a jelenléte állítólag szúrta a szemét sok politikusnak) ezért elhagyta az országot. Most azonban visszatért és aktívan részt is vállal a kormány bemocskolásában.
Még egy kis pikantéria: a jelenlegi miniszerelnöknél nemrég ( a tüntetések hatására megjelenő??) rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak. Komoly nem?
A jelenlegi politikai helyzetről olvashattok a világsajtóban is, mindenesetre annyit mondhatok, hogy a tüntetés mintha soha nem maradna abba, valahányszor elhaladok a főtér mellett, reggel vagy este, mindig hallom a kolompolást, kerepelést, és dobolást. Ma állítólag felbomlott a koalíció, választásokat írtak ki májusra, de az emberek követelik, hogy hamarabb legyen.
Ma volt a Dán vacsora itt a házban. Fincsi halas szendvicset ettünk :) mi mást? meg valami müzlis joghurtot. Beindult a tűzriasztó is, mert Emma ott felejtett egy ollót a tűzhelyen, ami megolvadt és füsttel árasztotta el az egész házat. Az égett műanyag szag még mindig itt terjeng a lépcsőházban. Na megyek olvasok még egy kicsit, de előtte lezuhanyzom finom forró gyógyvízzel.

tüntetés

Már izland is lázad. A világválságra reagálva az izlandiak is kivonulnak az utcára. Itt a tömeges elbocsájtások, a korona és sok esetben több éves megtakaítások hirtelen elértéktelenedése, a kamatok emelkedésével együtt az izlandi gazdasági válság eddigi mutatói. Úgy tűnik, mostmár nem csak a hivatalosan bejelentet "szombati nap" a demonstráció napja. Tegnap este és ma is hangos és rendőri akciót kiprovokáló tüntetés volt a parlament előtt. Az összeverődött tömeg lázongása abból állt, hogy többen fazekakat, pléhtányérokat, konzervdobozokat püföltek, autóküröt övöltettek és (minden bizonnyal) gyűlölködő jelszavakat skandáltak. Láttam kereplőt, dudát, valaki még egy komplett dobfelszerelést is vitt ki magával. Nem csoda, ha körülötte szép kis kör formálódott emberekből. Volt tehát kiabálás, dobszó, kereplés, petárda, közös tánc, kamerák, füst, meg minden. A tömeg két nagyobb csoportot képezett. Az egyik közvetlenül a parlament előtt a dobokkal formálta az egyik kört, a másik pedig kicsit távolabb egy óriási, raklapokból rakott máglyát állt körül. Volt tojásdobálás is, ami a parlament épületének már igazán nem hiányzott, lévén, hogy tele volt rózsaszín meg kék festékfoltokkal, és még valami kivehetetlen vajszínű krémes anyaggal, ami legjobban a palacsinta tésztához hasonlított. A tűz körül állók közé egyszer csak benyomultak a pajzsos, sisakos rendőrök, mire a többiek meg azonnal a rendőrökre rajzottak, mint a hangyák belepték őket. Néztem, hogy mi lesz ebből, de aztán valahogy néhány rendőr már elkezdte lebontani a lobogó máglyát, amire az óriási füstfelhővé alakulva boríotta be a teret.
Én itt láttam jobbnak lelépni a helyszínről.
Ami érdekes, hogy nagyon sok fiatalt láttam, de azért voltak babakocsis apukák, és nagymamák az unokákkal, akik kivételesen szintén kaptak egy egy konzervdobozt meg kanalat a kezükbe, hadd legyen nekik is egy kis örömük. Egészében biztonságban éreztem magam, az emberek figyeltek egymásra. Az egész inkább egy nagy közös mókaként hatott, amit azért a feszültség és a (néha néha, hangos jelszavak formájában formát öltő ) közös cél mégiscsak komollyá tett. Annyi bizonyos, hogy a helyzet egyre komolyabb és nem lehet tudni, mi lesz a vége. Történelmi időben vagyok itt, és nagy változásoknak lehetek szemtanúja egy olyan társadalomban, amely alapvetően türelmes és ellenzi az erőszakot, de amely most becsapva érzi magát és nem akar tehetetlenül állni a problémával szemben.

A times-ban is láthattok néhány képet a tegnapi tűntetésről.

http://www.timesonline.co.uk/tol/template/2.0-0/element/pictureGalleryPopup.jsp?
id=5559660&&offset=0&&sectionName=WorldEurope