bless

ma voltam megint dolgozni, ha nem mondtam volna, találtam munkát, kerestem és találtam.. egy közeli étteremben mosogatóleány vagyok.. icelandic fish and chips, rántott halfalatkák, hozzá sültkrumpli , szószok saláták, meg hagymakarika, és ez minden "organic", bio, meg minden, vannak finom gyümölcslevek meg gyógyteák, szóval ilyen étterem. Egy izlandi család a tulajdonos, férj feleség idősebbek és lányuk, ő viszi általában a boltot,

eddig minden alkalommal ott voltak, vagy a házaspár ketten besegíteni, vagy a lányuk, de ők is nyomják rendesen.. egyébként nem stresszesek, nem piszkálnak, sőőt, szerintem túl lazák is, pl a munkaidő elég rendszertlen, legutóbb is csak azt mondták hívjak fel majd őket, mert még nem tudják kellek e majd, de szerencsére kellettem.. még nem tudom mennyit fizetnek, de majd holnap megkérdezem, csak olyan fura, hogy nekem kell...

hétfőre kell leadnom az utolsó esszét, hurrá, haladok vele, de holnap meg vasárnap belehúzok. Múlt hétvégén Isafjördur-ben voltuk, nyugat izland, egy kis csücsök az egész, izland legtávolabbi, leghidegebb része, tele van fjordokkal a part, kocsival mentünk, nem volt semmi, mesés volt a táj, hegyvidéken is vezetett az utunk, hóvihar, méteres hó, jeges út, aszfalt nuku, aztán meg napsütés mikor lejebb mentünk a tengerpart mentén, magas hófödte csúcsok, és az óceán. Csináltam képeket meg videjót fenn vann a picasaban. Péntek estére értünk oda, nyolc óra utazás után, egy panzióban aludtunk 10 km re a várostól egy Bolungarvík nevű településen, hát nem hiszem hogy ennél északabbra mehettünk volna, ettől a helytől a legrövidebb az út Grönlandra. Osztálytársaim voltak Grönlandon, lehetett jelentkezni, 250 euró lett volna az egész, én későn reagáltam, pedig akartam volna..

szóval Isafjördurben egy rock fesztiválon voltunk péntek szombat tartott egy raktárépületben, igazán nem nagyszabású, de annál kedvesebb volt, helyiek játszottak, izlandiak csak, reykjavíkból is.. tetszettek mindannyian, jó buli volt... a fesztivál neve: "mi nem megyünk délre"...Négy finnel mentem, Mauri volt az egyik, Aarno meg az öccse Aarto aki látógatóban volt csak, meg Aarno barátnője Elena. Rettegtek amikor én vezettem :)

Akranes

Tegnap Akranes-ben voltunk Tanjával, a finn barátosnőmmel. Igazából ő a kevesek egyike, akikkel lógni szoktam. A másik egy finn fiú Mauri :) Finnországba mostmár biztos hogy hivatalos vagyok..Szóval Akranes 48 km re északra fekszik Reykjaviktól és elvileg a helyi buszjárattal elérhető, az utikönyv szerint. Délelőtt ellógtam az órámat és elbuszoztunk a 15 ös vonal végállomásáig (1 óra) ott pedig fél órát vártunk a csatlakozásra (az eső zuhogott. sajnos nem jó napot választottunk a kirándulásra..) Tudni kell, hogy Háholt, a végállomás már igencsak a külváros, és igencsak a hegyek lábánál fekszik, ami gyönyörű látványt nyújt.. de semmi nincs ott lakóházakon meg egy nagy élelmiszerbolton kívül (Bónus).. ígyhát a Bónusban sétáltuk el a fél órát. Akranes pontosan Reykjavíkkal szemben fekszik, az óceán túlpartján, egy félsziget csúcsában, viszont fjordok szegélyezik végig azt a szakaszt, így ha nem fúrtak volna egy 5 km hosszú alagutat a tenger alá, ami direktbe átvezet a másik oldalra, kb öt óra lenne az út, ami így egy óra. Szóval két óra alatt eljutottunk a városba, ahol iszonyú rohadt halszag fogadott minket. A buszos a háta mögé mutatott és izlandiul magyarázta, hogy egy halfeldolgozó üzem van itt. Igen, Akranes a halászatáról is híres. A helyi kávézóban régi, halgyári munkásokról, munkásnőkről láttunk képeket, amint óriás gumikesztyűben vágják, szabdalják, tépik, pucolják, meg sózzák a halat.. És közben magabiztosan mosolyognak hozzá.
Ezt az erőt, egyszerű magabiztosságot szeretem az izlandiakban, legalábbis a régi emberek nyomait még fel vélem fedezni a mostani emberekben. Az az arc, ami azt mondja, hogy tudom, hogy jól csinálom. Hiszen én csinálom.
Szóval baromi halszag terjeng a városban, ahol más nem is nagyon van, ezen kívül. Az eső esett, a szél fújt, de szerencsére nem volt hideg, úgyhogy még elégedett is voltam a helyzetemmel, de a templom, ami híres túrista kirándulásunk egyik célpontja lett volna, zárva volt. Na jó, akkor a tengerpart, amelyről már annyit hallottunk. És igen. Nem hiába. Kb egy km hosszú homokos part (ami itt soknak számít), persze feljebb óriás kövekből épített védőfal, de lépcső vezet le a partra, gyönyörű havas hegyek a háttérben, hullámok, sirályok.. na meg az eső..
Ezután vissza a "belvárosba", egy sör 600 koronáért a helyi kávézóban, aztán fel a buszra. Persze az átszállásnál ott felejtettem a kabátomat a buszon, s csak a másik buszban vettem észre hazafelé. De szerencsére egy két telefon után már mehettem is érte az állomásra.. Nem volt túl bonyolult.. mint pl otthon lett volna szerintem.

tavasz?

Az izlandiak ugyanolyan szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, mint az itteni időjárás. Ha nem tudnám, hogy a "mánnyána" életérzés legfőképpen a spanyolokra jellemző, azt mondanám tipikus izlandi hozzáállás. Olyan "lesz, ami lesz" féle beállítottság, ami, nem mondom, szinte feltétele annak, hogy ezen a helyen, ilyen környezeti körülmények között túlélj..valahogy. Soha nem bízhatsz abban, hogy a dolgok megmaradnak olyannak, amilyenek a jelen helyzetben, mert a következő percben már jön a változás.. hát ilyen..mi kell, hogy megmaradj jókedvűnek? rugalmasság? elfogadás? türelem?
Itt most iszonyú hideg van. Minusz nemtudommennyi.. meg hó!!! Nem tudom megszokni.
Itt nem volt óraállítás, szóval két órával korábban van, mint otthon.
Reggel már hatkor világos van, este fél kilencig kb...
A kávézók teraszán dél körül lassan lassan megjelennek a rendületlen napimádók.. egyre többen vonulnak az utcára vasárnap, csak úgy, sétálni, nézelődni, élvezni a napsugarat.. a hideg ellenére igen kellemes.
Nekem meg még ezen a héten össze kell hoznom egy elfogadható esszét , bálnavadászat izlandon, bálna-les, vagy mi (whale-watching) meg az egész bálnászathoz való hozzáállás. Rá kell vennem magam, hogy írjak! ÁÁÁ

miđvikudagur

Ma az a tipikus pocsék idő van. Szitál az eső, de nem kicsit és közben fúj a szél a pofádba. Mondtam már, hogy van bicóm?? Szóval van. Kaptam Évitől, attól a magyar lánytól, aki itt él a családjával. Még otthon találtam rá a blogjára, amit az öccsével együtt írtak (már annyira nem mert az öccse közben Londonba költözött). A családja még az elején meghívott ebédelni , elvittek kocsival egy nagy bevásárlóközpontba, ahol Évi shopping rohamot kapott , én meg.... nem... Mindegy, nagyon aranyosak, mindkét szülője tornaedző, délután háromtól este 10 ig dolgoznak, ugyanannál az egyletnél. Ők már három éve vannak Izlandon, míg Évi csak egy éve. Ő most izlandiul tanul, amit nem kis megpróbáltatásként él meg.
És igen, ettem rohasztott cápahúst... egyénbként ezt a kaját az izlandiak csak kivételes (szertartásos) alkalmakkor eszik, pl a hagyományos "torrablót" ünnepen, ami február közepén van (pogány tavaszköszöntés.. ) az egyetem szervezett nekünk egy ilyet, arról már írtam, na és ott megkóstoltam, de iszonyú büdös és egy hagyományos izlandi pálinkával a "brennvín"-nel kell leöblíteni, ami szintén rossz íző (enyhén szólva..).
Ma írtunk dolgozatot "óészaki vallás" órán, de már a harmadikat ebben a félévben, s közben lassan fel kell kötnöm a gatyám, mert árprilis közepére három 8 oldalas esszét kell leadnom, plusz vizsgák!

doggy

a fürdőzést sem viszem ám már túlzásba. az első napokban szinte minden nap voltam.. de ma este elmegyünk a város legnagyobb fürdőjébe..csúszda, meg minden. Az idő itt tényleg kiszámíthatatlan. Egy nap alatt váltakozva süt ki a nap, ered el az eső, keletkezik hóvihar. Nagyon gyakran elég erős szél fúj, de már megszoktam, hogy sose tudom, mire számítsak. Ettől mindig izgalmas nap elé nézek, s sose bízhatsz az időben. Óliéknak van egy kutyájuk. Egy nagy házban laknak a barátjával, Himmivel (a neve Hilmar, ez csak becenév) aki 9 évig élt Dániában, de nemrég visszajött, mert szakítottak a barátjnőjével, akivel két gyerekük van. Himminek van egy másik lánya is egy izlandi lánytól :) szóval teljes a kép. Ami a kutyát illeti, egy barátjától kapta Himmi, mert annak nem volt elég ideje rá. A neve Niko , és imádom. Doberman, hosszú farokkal és ép, szép hosszú lapátfülekkel. Iszonyú barátságos. És mivel se Ólinak se Himminek se kedve se ideje sétáltatni, én kezdtem el sétálni vele... így legalább felfedezem a város összes zöld övezetét és parkját, meg erdejét, ami ugye vicc, mert a legtöbb "erdő" nem is igazi erdő, már ami nekünk magyaroknak az, hanem néhány fenyő meg másfajta fa egyhelyre telepítve.. "Mit tegyél, ha eltévedsz egy izlandi erdőben?.... Állj fel!" haha. Lényeg, hogy nagyon örülök a kutyusnak. A belvárosban alig látni kutyákat, sőt a sétálóutcában tábla tiltja, hogy kutyák betegyék a lábukat az utcába! Kutyus a képen..kép áthúzva..! Asszem forradalmasítom az izlandi kutyakultúrát.. Nem tudom, miért nincs itt annyi kutya. Pedig látom az embereken, hogy szeretik Nikót (aki persze minden járókelőt megszagolgat, farokcsóválva)... Vannak kijelölt kutyasétáltató helyek, de ott is össze kell szedni a kutyagumit és igen ritkán láttam arra kutyát.

Oli

na szoval, ami a lényeg: amiért nem irok most olyan gyakran, az az, hogy megismerkedtem egy kedves izlandi fiúval, s sokat vagyok vele... ezért hanyagolom a blogot, ezért szukult be kicsit a látóköröm...de gondoltam ezt most tisztázom itt nektek, s ezzel már mesélthetek is mindenfélét, ami történik velem, s ami föként velunk kapcsolatos, meg azokkal a dolgokkal, amiket vele megélek, de amelyek mégis az ittlétem részét képezik. A fiúról annyit röviden, hogy itteni, nem Reykjaviki, hanem Akranes-böl származik, kb 20 km re innen. Munkanélkuli segélyen él, de azért nyáron szokott dolgozni. Télen, saját bevallása szerint,téliálmot szokott aludni, hogy aztán a hosszú nyári napokat kiélvezhesse.. Ilyenkor az anyukájának segit, lazachalászokra föznek egy hotelban a városon kivul. Ilyenkor hónapokra odavannak. Sokat utazott, volt már Angliában pultos, itt Izlandon gátépitésen is segédkezett. Volt már egy hónapot Afrikában, Venezuelában, az USA-ban.. Szulei élnek, két lánytestvére van, mindkettönek van gyereke, s neki is van két lánya, 8 és 9 évesek. Ö 32 éves, tehát elég fiatalon lett apuka. Az anyukával is találkoztam már, meg a lányokkal is.. Egyébként nem voltak házasok soha, csak vagy 2 évig voltak egyutt, s a második lányka szuletése után elég hamar vége lett a dolognak. Az anyukának egyátalán nem jelentett problémát felnevelni egyedul a kicsiket, ugyanis itt nagyon jó a szociális rendszer, s amennyire tudom, Oli (igy hivják a fiút) nem is fizet gyerektartást.. Meg amúgy is , már nem egy fiatal fiúval találkoztam, akiknek nem is egy gyerekuk van szana szerte, kulömbözö anyukáktól.. Igy megy ez.. En tényleg azt hittem, hogy itt mindenki rendesen, szorgalmasan dolgozik, kiveszi a részét a szociális gépezetböl, de persze nekem sikerult megtalálnom a valószinuleg egyetlen munkanélkuli izlandi pasit.. Egyébként a munkanélkuliség csak tavaly óta 1 % - ról kb 7%-ra ugrott, s magasabb a férfiak körében.. Nagyon sok lengyel elhagyta az országot és (nem csak kulföldieknek) nagyon nehéz munkát találniuk mostanában. Amúgy lehet hogy Oli áprilistól egy közeli általános iskolában fog dolgozni a konyhán, az anyukája révén..
Na , egyenlöre ennyi, megyek órára, majd még irok..

happy birthday to myself

ma van a szülinapom, és nem történik semmi, nem remeg meg a föld, nem lőnek fel tüzijátékot, nem vetítik ki óriásvetítőre a nevemet.. viszont kapok kedves jókívánságokat, szeretett emberektől, családtól, és ami a legjobb, a facebook-ra is rácuppantam. s ezen a virtuális élet-szimulátor felületeten ölelgetnek puszilgatnak integetnek szülinapom alkalmából... s mivel jelenleg sokszor benézek ide, igen jól esik hogy - ha csak virtuálisan is de- éltetnek.

az egyetem nyomulós, sokat kell olvasni, jelenleg is ezt csinálom, s pezsgőt szürcsölök (ajándék magamnak) .. viszont pénteken ereszd el a hajam lesz a Kulturában, remélem jó sokan jönnek, kirázom magamból mindazt ami nem kell.. és ingyen sör lesz.. (összetoboroztam az emberket, de az ESN , egyetemi klub is pont aznapra szervezte az ingyen sör partit) úgyhogy dupla öröm, dupla mennyiségű ember..