tavasz?

Az izlandiak ugyanolyan szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, mint az itteni időjárás. Ha nem tudnám, hogy a "mánnyána" életérzés legfőképpen a spanyolokra jellemző, azt mondanám tipikus izlandi hozzáállás. Olyan "lesz, ami lesz" féle beállítottság, ami, nem mondom, szinte feltétele annak, hogy ezen a helyen, ilyen környezeti körülmények között túlélj..valahogy. Soha nem bízhatsz abban, hogy a dolgok megmaradnak olyannak, amilyenek a jelen helyzetben, mert a következő percben már jön a változás.. hát ilyen..mi kell, hogy megmaradj jókedvűnek? rugalmasság? elfogadás? türelem?
Itt most iszonyú hideg van. Minusz nemtudommennyi.. meg hó!!! Nem tudom megszokni.
Itt nem volt óraállítás, szóval két órával korábban van, mint otthon.
Reggel már hatkor világos van, este fél kilencig kb...
A kávézók teraszán dél körül lassan lassan megjelennek a rendületlen napimádók.. egyre többen vonulnak az utcára vasárnap, csak úgy, sétálni, nézelődni, élvezni a napsugarat.. a hideg ellenére igen kellemes.
Nekem meg még ezen a héten össze kell hoznom egy elfogadható esszét , bálnavadászat izlandon, bálna-les, vagy mi (whale-watching) meg az egész bálnászathoz való hozzáállás. Rá kell vennem magam, hogy írjak! ÁÁÁ

miđvikudagur

Ma az a tipikus pocsék idő van. Szitál az eső, de nem kicsit és közben fúj a szél a pofádba. Mondtam már, hogy van bicóm?? Szóval van. Kaptam Évitől, attól a magyar lánytól, aki itt él a családjával. Még otthon találtam rá a blogjára, amit az öccsével együtt írtak (már annyira nem mert az öccse közben Londonba költözött). A családja még az elején meghívott ebédelni , elvittek kocsival egy nagy bevásárlóközpontba, ahol Évi shopping rohamot kapott , én meg.... nem... Mindegy, nagyon aranyosak, mindkét szülője tornaedző, délután háromtól este 10 ig dolgoznak, ugyanannál az egyletnél. Ők már három éve vannak Izlandon, míg Évi csak egy éve. Ő most izlandiul tanul, amit nem kis megpróbáltatásként él meg.
És igen, ettem rohasztott cápahúst... egyénbként ezt a kaját az izlandiak csak kivételes (szertartásos) alkalmakkor eszik, pl a hagyományos "torrablót" ünnepen, ami február közepén van (pogány tavaszköszöntés.. ) az egyetem szervezett nekünk egy ilyet, arról már írtam, na és ott megkóstoltam, de iszonyú büdös és egy hagyományos izlandi pálinkával a "brennvín"-nel kell leöblíteni, ami szintén rossz íző (enyhén szólva..).
Ma írtunk dolgozatot "óészaki vallás" órán, de már a harmadikat ebben a félévben, s közben lassan fel kell kötnöm a gatyám, mert árprilis közepére három 8 oldalas esszét kell leadnom, plusz vizsgák!

doggy

a fürdőzést sem viszem ám már túlzásba. az első napokban szinte minden nap voltam.. de ma este elmegyünk a város legnagyobb fürdőjébe..csúszda, meg minden. Az idő itt tényleg kiszámíthatatlan. Egy nap alatt váltakozva süt ki a nap, ered el az eső, keletkezik hóvihar. Nagyon gyakran elég erős szél fúj, de már megszoktam, hogy sose tudom, mire számítsak. Ettől mindig izgalmas nap elé nézek, s sose bízhatsz az időben. Óliéknak van egy kutyájuk. Egy nagy házban laknak a barátjával, Himmivel (a neve Hilmar, ez csak becenév) aki 9 évig élt Dániában, de nemrég visszajött, mert szakítottak a barátjnőjével, akivel két gyerekük van. Himminek van egy másik lánya is egy izlandi lánytól :) szóval teljes a kép. Ami a kutyát illeti, egy barátjától kapta Himmi, mert annak nem volt elég ideje rá. A neve Niko , és imádom. Doberman, hosszú farokkal és ép, szép hosszú lapátfülekkel. Iszonyú barátságos. És mivel se Ólinak se Himminek se kedve se ideje sétáltatni, én kezdtem el sétálni vele... így legalább felfedezem a város összes zöld övezetét és parkját, meg erdejét, ami ugye vicc, mert a legtöbb "erdő" nem is igazi erdő, már ami nekünk magyaroknak az, hanem néhány fenyő meg másfajta fa egyhelyre telepítve.. "Mit tegyél, ha eltévedsz egy izlandi erdőben?.... Állj fel!" haha. Lényeg, hogy nagyon örülök a kutyusnak. A belvárosban alig látni kutyákat, sőt a sétálóutcában tábla tiltja, hogy kutyák betegyék a lábukat az utcába! Kutyus a képen..kép áthúzva..! Asszem forradalmasítom az izlandi kutyakultúrát.. Nem tudom, miért nincs itt annyi kutya. Pedig látom az embereken, hogy szeretik Nikót (aki persze minden járókelőt megszagolgat, farokcsóválva)... Vannak kijelölt kutyasétáltató helyek, de ott is össze kell szedni a kutyagumit és igen ritkán láttam arra kutyát.

Oli

na szoval, ami a lényeg: amiért nem irok most olyan gyakran, az az, hogy megismerkedtem egy kedves izlandi fiúval, s sokat vagyok vele... ezért hanyagolom a blogot, ezért szukult be kicsit a látóköröm...de gondoltam ezt most tisztázom itt nektek, s ezzel már mesélthetek is mindenfélét, ami történik velem, s ami föként velunk kapcsolatos, meg azokkal a dolgokkal, amiket vele megélek, de amelyek mégis az ittlétem részét képezik. A fiúról annyit röviden, hogy itteni, nem Reykjaviki, hanem Akranes-böl származik, kb 20 km re innen. Munkanélkuli segélyen él, de azért nyáron szokott dolgozni. Télen, saját bevallása szerint,téliálmot szokott aludni, hogy aztán a hosszú nyári napokat kiélvezhesse.. Ilyenkor az anyukájának segit, lazachalászokra föznek egy hotelban a városon kivul. Ilyenkor hónapokra odavannak. Sokat utazott, volt már Angliában pultos, itt Izlandon gátépitésen is segédkezett. Volt már egy hónapot Afrikában, Venezuelában, az USA-ban.. Szulei élnek, két lánytestvére van, mindkettönek van gyereke, s neki is van két lánya, 8 és 9 évesek. Ö 32 éves, tehát elég fiatalon lett apuka. Az anyukával is találkoztam már, meg a lányokkal is.. Egyébként nem voltak házasok soha, csak vagy 2 évig voltak egyutt, s a második lányka szuletése után elég hamar vége lett a dolognak. Az anyukának egyátalán nem jelentett problémát felnevelni egyedul a kicsiket, ugyanis itt nagyon jó a szociális rendszer, s amennyire tudom, Oli (igy hivják a fiút) nem is fizet gyerektartást.. Meg amúgy is , már nem egy fiatal fiúval találkoztam, akiknek nem is egy gyerekuk van szana szerte, kulömbözö anyukáktól.. Igy megy ez.. En tényleg azt hittem, hogy itt mindenki rendesen, szorgalmasan dolgozik, kiveszi a részét a szociális gépezetböl, de persze nekem sikerult megtalálnom a valószinuleg egyetlen munkanélkuli izlandi pasit.. Egyébként a munkanélkuliség csak tavaly óta 1 % - ról kb 7%-ra ugrott, s magasabb a férfiak körében.. Nagyon sok lengyel elhagyta az országot és (nem csak kulföldieknek) nagyon nehéz munkát találniuk mostanában. Amúgy lehet hogy Oli áprilistól egy közeli általános iskolában fog dolgozni a konyhán, az anyukája révén..
Na , egyenlöre ennyi, megyek órára, majd még irok..

happy birthday to myself

ma van a szülinapom, és nem történik semmi, nem remeg meg a föld, nem lőnek fel tüzijátékot, nem vetítik ki óriásvetítőre a nevemet.. viszont kapok kedves jókívánságokat, szeretett emberektől, családtól, és ami a legjobb, a facebook-ra is rácuppantam. s ezen a virtuális élet-szimulátor felületeten ölelgetnek puszilgatnak integetnek szülinapom alkalmából... s mivel jelenleg sokszor benézek ide, igen jól esik hogy - ha csak virtuálisan is de- éltetnek.

az egyetem nyomulós, sokat kell olvasni, jelenleg is ezt csinálom, s pezsgőt szürcsölök (ajándék magamnak) .. viszont pénteken ereszd el a hajam lesz a Kulturában, remélem jó sokan jönnek, kirázom magamból mindazt ami nem kell.. és ingyen sör lesz.. (összetoboroztam az emberket, de az ESN , egyetemi klub is pont aznapra szervezte az ingyen sör partit) úgyhogy dupla öröm, dupla mennyiségű ember..

házibuli

na. szóval. összeszedem magam és írok. hogy mi történt, mi van velem? hát, egyre jobban beszippant az Élet.. s ugye nem lehet egyszerre élni is meg megmaradni megfigyelőnek.. Igy hát az objektivitásom egyre csorbul, ahogyan telnek a hetek.
Múlt héten pénteken egy izlandi házibuliba vetett el a sors. Ahogy beléptünk, s megpillantottam a nappaliban azt a tucat (izlandi) fiút, gondoltam, inkább visszafordulok, de szerencsémre a kiskonyhában ráleltem a csapat másik felére, a három izlandi lánykára, Évára, Anitára és Gunnarra, akik békésen borozgattak s igen nagy szeretettel fogadtak körükben. Azonnal átváltottak angolra, s rendületlenül tolmácsolták, hogy éppen miről volt szó, ha épp pár szót váltottak az anyanyelvükön. Kérdezgettek, meséltem, s persze előjött a tipikus kérdés, hogy mit tartok a legnagyobb külömbségnek Izland és Magyarország között. S én nem vonakodtam azonnal ellőni, hogy hát, Magyarországon nem biztos, hogy ilyen szeretettel fogadnának egy idegent, aki csak úgy betoppan az ember konyhájába. S főként nem biztos, hogy szívesen elcsevegnének vele angolul :)
Egyszóval jól éreztem magam. Később, mi lányok behajtottunk a városba (kocsival) egy helyre, ahol Éva dolgozik hétközben, s ahol ezért ingyen vörösbort kortyolgattunk, sőt a lányok unszolására még egy tequila körbe is becsatlakoztam ..
s milyen jól tettem.
már régen letettem a rövidekről, de most igen jól esett, s ügyesen taktikázva a sóval meg a citrommal utána, kifejezetten frissítőként hatott a dolog.
Azt meg kell említenem, hogy ezek a lányok jóval fiatalabbak nálam. Éva, a házibuli háziasszonya, 21 éves és a barátjával él, aki 27 éves és szintén jelen volt a nevezett eseményen. Anita, kevésbé beszél angolul, de annál szélesebben mosolyog rám, vakító fehér fogaival, 20 éves tán, s egy kézilabdás srácnak a barátnője, akivel együtt Svájcba mennek hamarosan, mert a fiút átvette valami svájci liga. S a legnagyobb szám, számomra Gunnar, iszonyú szexi kiscsaj, 19 éves, nagyon szép arca van, de annál magabiztosabb kisugárzása, azonnal leveszi a fiúkat a lábukról. Mindig nézte, hol vagyok a bárban, az utcán ha vonultunk, jött és belémkarolt, nem hagyott ám csak úgy magamba.. s ez jól esett.
Na de, a tequlila után egy másik helyre mentünk, szeretett Café Kulturámba, ahol a zene pocsék volt éppen, ezért ki is fordultunk, s elindultunk egy másik helyre, ahol a fiúk már vártak ránk. De a zene itt sem volt a fogunkra való, ígyhát egy kis ücsörgés, iszogatás után továbbáltunk. Még egy másik helyre Club 11 (nem biztos.. egyszerűen nem tudom megjegyezni a helyek nevét), ahol viszont akkora tömeg volt, hogy egy darabig az ajtóban nyomakodva próbáltunk beljebb furakodni. Ekkor már vagy öt óra volt, úgyhogy nemsokára haza indultunk.
Tudnotok kell, hogy furamód mind a három lány hamarosan elutazik Izlandról, a barátjukkal együtt. Éváék Marseille-be mennek, szerencsét próbálni, munka stb. Gunnar a barátnőjével megy Barcelonába, "csak úgy", szintén csak utazni egy kicsit , élni.. S mint mondtam, Anita a barátjával megy Svájcba, szintén határozatlan időre. Saját bevallásuk szerint "Izlandon nem történik semmi és az idő is szar."

torrablót

És máris február van...sajnos vészesen rohan az idő, s egyre kevésbé akarok hazamenni, mert egyre jobban érzem magam..Persze már megvan a repülőjegy visszafelé, úgyhogy mese nincs..május 29..
Arra jöttem rá először is, hogy itt máris később sötétedik mint otthon, úgyhogy ezzel előnyben vagyok (ezt csak azoknak mondom, akik azt hiszik, hogy vak sötétben vagyunk itt egész nap), ugyanis fél hat körül tűnik el az utolsó fénycsóva az égboltról.. Már többeknek volt itt szerencséjük megfigyelni az északi fényt innen a városból, sőt szerintem a szobájuk ablakából, úgyhogy legközelebb rajtam a sor. Állítólag szeptembertől márciusig tiszta téli éjszakákon lehet látni az "aurora borealis"-t....
tegnap is elég későn feküdtem le, kb kettőkor, egyszerűen nem bírtam aludni, még megnéztem egy filmet "sex and breakfast"-t, Adam hozta, de lehet hogy nem kellett volna. Most már mindegy. Mindenki kap csomagot, csak én nem.. pedig tudnék magamnak mit küldetni.Pl néhány jó magyar filmet, szívesen megmutatnám a többieknek, pl a Legényanyát, vagy az Indul a bakterházat, vagy a Csapd le Csacsi-t, még tán le is tudnám tölteni a netről (itt a házban nem szabad, mert belassul, de az egyetemen jó gyors a net), de angol feliratot hol szerzek hozzá?
Ma este lesz egy "pub quiz" nevű összejövetel a törzshelyünkön, a café Kulturában. A pultos lány, Verity (amerikai nemzetiségű, de itt él, két gyereke van egy izlanditól) szervezi, a facebook-on gyűjti az embereket. A buli lényege, hogy ötös csoportokat formálva a csapatok egymás ellen versenyeznek, kvízjátékban, tehát kérdésekre kell válaszolni, asszem főleg Izlanddal kapcsolatban! Mindenki 500 krónát dob be az elején, s a nyertes csapat viszi a pénzt. Jó lesz, már vagyunk vagy 60-an, nem tudom, hogy fogunk elférni...
Holnap délután pedig az egyetem szervezésében részt veszünk a híres izlandi pogány téli ünnepségen a Thorrablót-on / Torri ünnepe, amely tradicionálisan az izlandi téli időszak negyedik hónapjára esik, s eredete a keresztény idők előttre nyúlik vissza. A legtöbb izlandi csak ilyen és hasonló ünnepi alkalmakkor fogyasztja a hírhedt rohasztott cápahúst, főzött birkafejet, szárított halat, lepénykenyeret és a különleges izlandi krumpliból készült pálinkát, a Brennvín-t.
Természetesen izgalommal nézek a dolog elébe, már ami a Brennvín-t illeti, de a birkafejről már most tudom, hogy biztos, hogy nem fogom megkóstolni.
Jaaa!!!!!!! Nem is mondtam! Tegnap ettem bálnahúst. Váááá
Az óriás emlős húsa hal izű, de disznóhús állaga van. Igen rágós, és vörös színű.. Egy közeli kis étteremben voltunk tegnap a háziakkal, itt a kikötőnél, s ott próbáltuk ki a bálnahúst. Az étterem specialitása a homárleves, a többiek főként ezért mentek, de lehet kapni nyársra húzott haldarabokat is, többek közt bálnahúst is. Volt tőkehal, lazac, kék menyhal (ezt megjegyeztem, mert ilyet ettem), meg még vagy két fajta hal, de mind fehér húsú. Ezeket aztán meggrillezik és szintén nyársra húzott kisszemű krumlival szolgálják fel. Szószokban annyira nem bővelkednek, vagyis valami furcsa édes-savanyú bolti szószt adtak hozzá, de nem ízlett. Ja és adnak hozzá, szeletelt bagettet, vajjal..... bon apétit...