seydisfjördur

izland talán legkeletibb részén vagyok, bár mikor éppen azt hiszed hogy ennél tovább már nincs semmi, az út mégiscsak továbbvisz..seydisfjördur a falu neve, bár a helyiek városnak mondják. lakosainak száma nyáron kb 800 fö, télen kevesebb.. egy fjord, vagy öböl csucskében fekszik, álmosan, békésen, de mindig nyitottan valami mozgásra, újdonságra.. a falu központja a kis kék templom, a templom utcájában hat ház van, az egyik a kocsma, azzal szemben lakunk mi, egy mesés kis piros házikóban..Viktor Péturrel.. közös órára jártunk.. performance studies. a performansz , mint fogalom, mint muvészi tevékenység az izlandiaknak is viszonylag új, Viktor nagybátyja és a tanárunk közösen találták ki a szó izlandi megfelelöjét. Ezen elgondolkodtam, hogy vajon magyarul hogyan lehetne leforditani a performasz szót.. nem egyszeru vállalkozás, még nem találtam rá megfelelö kifejezést. tizenkét órát utaztunk reykjavikból , péntek éjjel értunk ide. Viktor muvészettörténetet tanul, fotózik, és jelenleg felvételizik a muveszeti akadémiára reykjavikban. Egilsstadirban szuletett, ami 25 km re van innen, de igazán Seydisfjördurbe szerelmes, azt mondja, mára már ez az otthona. Most dolgozni jött ide , nyárra, és persze pihenni, élvezni a hely varázsát, az "ambiansz"-t. Ez a hely egy kis muvészparadicsom..sok izlandi, reykjaviki bohém lélek jön ide nyárra, van a levegöben valami, ami kihozza az emberböl a muvészt.

hveragerdi , melegvízes folyó

tegnap Maurival egy geológiai paradicsomban találtuk magunkat, mondjuk nem kis erőfeszítés árán.. (mostanában milyen szakszavakat használok, remélem észrevettétek, mennyit fejlődött a földrajzi, földtani szókincsem ;) Hveragerdi település 40 km re fekszik Rejkjaviktól délkeletre, 2000 lakosa van kb, és mivel egy nagyon aktív geotermikus területre épült, a melegházas zöldség és gyümölcstermesztés egyik fontos központja Izlandon. A falun kívül hosszú sorokban sorakoznak egymás mellett a melegházak, vagy "fóliák", ahogy apci tájszólással szokták őket nevezni. Nekünk is volt otthon fóliánk, szerettem is benne ücsörögni hideg esős őszi napokon, meditálgatni, elnézegetni a paradicsomokat, paprikákat, epret stb. Szóval helyi buszjárattal eljutottunk egy darabig, ki a külvárosba, ott átszálltunk egy kisbuszra, ami Hveragerdiben tett le minket. Ez a busz kétszer jár naponta és 600 koronába kerül egy útra. Kb öten, ha ültünk benne...Sikerült a legszelesebb napot kifognunk, annak ellenére, hogy néha néha kibukkant a nap a sebesen suhanó felhők mögül, picinyke örömet víve a busz melett várakozó, vacogó lelkembe. A buszmegállótól három km gyalogoltunk a hegyek /dombok lábához, egy darabig autóúton, persze egy db autó nem jött, aztán tovább gyalogúton.. A hegy lábától még három km az út a híres nevezetes melegvizes folyóhoz, kirándulásunk úticéljához. Már itt találkoztunk néhány forrásponton bugyogó vízes mederrel, gödörrel, árokkal, gőzölgő gyógyvízes lyukakkal..a gödrök közelében gyógyvízes, záptojás illat terjeng, de nem büdös, inkább kellemes :) mint a rudasban .. A 3 km gyaloglás a hegyvidéken át elég kimerítő volt, főleg hogy úgy fújt a szél, hogy ide-oda rángatott, s a combizmaim belesajdultak minden erőltetett lépésembe. Szerencsére viszont az eső nem esett, mert akkor igazi rémálom lett volna. Az idő megkönyörült rajtunk. A táj viszont ámulatba ejtett, utunk során egy árva lélekkel se találkoztunk, a sziklás, köves, néhol mocsaras, lápmezőn vezető utat a földbe vert sárga kis faoszlopok mutatták.. S szerencsére hó nem esett és a magas hegyek is szép zöldek, barnásak voltak már, mustárbarna fű, türkizkék melegvizes források, sekély, sebesen szaladó, csobogó jéghideg patakok, és azok a magas hegyek.. ez a látvány, ez az érzés mindent felülmúlt. Bár a szél kifújta a nyálat is a számból és a cipőm, zoknim teljesen elázott, igzi volt patakokon átugrálni, s megharcolni az utunkért a szinte érintetlen, vadregényes, szeszélyes és hatalmas természettel..nagy élmény volt elterülni a melegvizes folyóban végre, kb 35 fokos volt a vize, odakint tombolt a szél, mi meg elmerültünk a csobogó, gőzölgő folyóban, körülöttünk hegyek, néhol még havas csúcsok..mesés

természet, emberek

hihetetlen hogy milyen gazdag Izland madárvilága. Az egyes út mentén, a patakok, mocsarak, lápos területek közelében nagyon sok a kacsa, lúd, s mindenféle madár. Kacsára és lúdra vadászni lehet, de csak augusztustól márciusig, mert júniusban kezdődik a tojásrakó szezon. Az egyik sofőr aki felvett minket utunk során mesélte, hogy bár tilos kivenni a kacsatojásokat a kacsák alól ők azért szoktak néha egyet-kettőt lopni, mert nagyon finom. Északra vezető utunk során számos patakot, folyót láttunk és ami nekem a legjobban tetszik az a sok mocsár és füves lápvidék keresztül-kasul az országban. A sziklás, havas hegyek oldalából sok helyen kis vízesések zubognak le a völgybe, s árasztják el az út menti területeket..De nagyon sok a nagyobb, magasabb vízesés is. Ami még érdekes, hogy szinte minden hegynek, minden kis patakocskának, vízesésnek, néha még sziklahasadékoknak, barlangoknak is van nevük.. valamilyen történelmi esemény köthető hozzájuk, valamilyen helyi mondahős valami nagy tettet vitt véghez ott vagy hasonló. Északi utunk során pl megnéztük a Godafoss nevű vízesést, ami lefordítva annyi mint Istenek vízesése, azért, mert amikor Izland áttért a kereszténységre 1000-ben, az akkori parlament feje (akinek a kezében volt a döntés joga, hogy legyen e kereszténység vagy ne) végül a kereszt mellett döntött, s döntését megerősítendő szimbólusan a vízesésbe hajította a pogány északi isteneket ábrázoló szobrait..
A nyár itt sok helyinek nyújt egyben munkalehetőséget.. Sokan nem kötött és egy fajta munkát végeznek, hanem a lehetőségekhez képest nyáron és télen mást és mást csinálnak. Az egyik fiatal férfi, akivel visszafelé utaztunk, bár Reykjahlidban lakik (a Myvatn tó partján) pl télen festőként dolgozik Reykjavikban és környékén nyáron pedig az ország belsejében, az egyik legnagyobb kráter, az Askja környékén parkőri állást vállal. Egy másik pasi, orvos Akureyriben pl, de mesélte, hogy unja már a várost ezért vállal operációkat Akranesben néha, ami vagy 350 km re van Akureyritől, csak hogy kicsit utazhasson. Ez a (talán kényszerű) rugalmasság szerintem annak is köszönhető, hogy a lakosság fele vidéken él, falvakban, kisebb városokban, ahol korlátozott a munkalehetőség. Másrészt nyáron sokkal több a túrista, a gyönyörű nyár túristák ezreit vonzza a szigetre, s ez munkahelyeket is teremt.. Nyáron hotelben, étteremben, túrista vezetőként, természetvédelmi körzetben parkőrként, vagy egyéb túristákat kiszolgáló helyeken dolgoznak a helyiek. Aztán mikor eljön a tél, szépen visszavonulnak vagy vidéki házaikba, vagy vissza a városokba más munka után nézni.

akureyri, myvatn

A hétvégén sikerült elstoppolnunk északra. A második legnagyobb város Izlandon Akureyri 17. ezer lakossal. Helyi (rejkjaviki) buszközlekedéssel eljutottunk a város szélére és sikerült egy autóban eljutnunk Akurejribe, (400 km Rejkjaviktól) ahol hóvihar és minusz két fok fogadott minket.. Egy hosztelben töltöttük az éjszakát, 2300 koronáért.. Másnap reggel tovább stoppoltunk a Myvatn nevű tóhoz. A tavat 36 km hosszú út veszi körbe, mi az északi részére érkeztünk Reykjahlid nevű településhez , 200 fős kis falucska, van egy templom, egy általános iskola, néhány ház, és egy benzinkút, ami bolt és kávézó is egyben, ingyen kávéval. Maga a tó igen kedvelt túrista célpont, a tavon számos kis szigetecske van, gazdag a madárvilága, kacsák, ludak, mindenféle madár fészkel ott. A tavon nem lehet csónakázni, sem úszni, sőt sok területre nem is szabad belépni, védett madárfészkelő helyek. Északon sokkal hidegebb van mint itt Reykjavikban, de állítólag sokkal többet süt a nap és sokkal szárazabb maga a terület.. Amit megerősíthetek. Itt Rejkavikban már vagy két hete csak folyton esik és fúj a szél is. Állítólag a keleti partszakasz (ahol még nem voltam) a legszárazabb egész Izlandon, ott esik a legkevesebbet az eső. A rejkjaviki terület viszont hőmérsékletében a legenyhébb. Szóval a Myvatn tónál még nagy hó volt, sok helyen térdig gázoltunk a hóban és fagyott is. Időnk nem volt túl sok, mert du. 5 kor értünk oda, lepakoltunk a vendégházban (2900 koronát fizettünk egy éjszakára, úgy hogy volt hálózsákunk) és elindultunk gyalog felfedezni a vidéket. A települést lávamező övezi, azon keresztül vezet az 1-es út tovább kelet felé, azon indultunk el, s kb két km gyaloglás után lefordultunk egy gyalogösvényre (ami nem aszfalt, hanem fekete, lávakavicsos út, autók is elférnek rajta) s ott további két km gyaloglás után eljutottunk a forróvizes barlangokhoz. Három barlang, egymás után, s mindháromban természetes forróviz tör föl a földből. Igen izgalmas, gőz lepi el, vízcseppek hangja, s a forró gőzölgő víz, nem túl mély, alján kövek, tiszta víz.. Az első barlangban túl forró volt a víz, kb 45 fokos, csak a lábujjunkat tudtuk belemeríteni, viszont a másikba már fokozatosan bele tudtunk merítkezni, s miután megszoktuk kicsit, már élvezhető volt. Nagy élmény volt, a semmi közepén, egy barlanban fürdőzni..

szombat

Tegnap Dj Mads bulijában voltunk, dán erasmusos ő is és szokott zenélni itt Reykjavíkban. Elektrót játszik, néha jobban, néha kifejezetten rosszul. Tegnap elég jó volt a zene, de én viszonylag hamar leléptem. Agnessel átaludtuk az egész tegnapi napot, aztán kb tizenegykor elkezdtünk borozni, majd olyan egykor elindultunk a helyszínre..hazafelé találkoztam az egyik izlandi osztálytársammal, Viktorral, ő autóval volt, éppen egy házibuliból jött... Szimpatikus srác, lehet hogy május közepén el tudok vele menni Seyđisfjördur - be, egy kis faluba a keleti parton. Állítólag az egyik legszebb hely Izlandon. De ha nem férek be a kocsiba, akkor se baj, elstoppolok , ott viszont lakhatok nála..házat bérel a nyárra..
Hja, szóval itt már egy hete esik az eső, de ha meg nem esik akkor is borús, szeles idő van, tiszta ősz.Elég kiábrándító.Agnes megismerkedett egy francia sráccal, teljesen felszabadult, úgyhogy most én gubbasztok a szobámban a laptopommal ő meg éli az életét, most is usziban vannak. Sebaj, én úgy érzem sok értékes időt elpocsékoltam, túl sok energiát pazaroltam a valósnak hitt érzelmeimre, olyan emberek iránt, akik valószínűleg meg sem érdemlik azt.. micsoda felismerés..de miért kellett ehhez Izlandra jönnöm?
Április 30-án tábortüzeztünk a közeli erdős területen..két cseh lány szervezte össze a dolgot, volt száraz tüzifa, (ami nem kis dolog) nyársalás, gitár, minden ami kell, igazi nosztalgikus hangulatom volt, ugye a tábortűz nem tipikusan izlandi hagyomány. Igen, igen, aztán amikor éfjél körül kezdett nagyon hidegem lenni, elegem is lett a dologból, s Tanja meg egy osztrák lány társaságában el is indultunk vissza. Ez a lány, Evelin,az első erasmusos, akivel találkoztam, s aki nincs elszállva Izlandtól.. valahogy át tudom érezni az érezelmeit. Nem mondom, hogy nem ismerkedtem meg érdekes, kedves új arcokkal, de életre szóló barátságokat sem kötöttem, izlandiakkal sem tudtam igazán összebarátkozni, a hidegből is már kifejezetten elegem van, hihetlenül vágyom rá, hogy egy szál pólóban, Isten bocsá' bikiniben nyomuljak az apci domboldalban.. :) egyszóval hiányzik nekem az én jó kis otthonom.. s most érzem csak igazán, hogy milyen jó is, hogy van nekem olyanom.
Az egyetemet viszont, a kurzusaimat mindet nagyon élveztem, sok újat és érdekeset tanultam, tényleg érzem, hogy kitárult a horizont előttem..sajnos tényleg azt kell mondjam, hogy az otthoni, a pesti antropolgia igencsak haldoklik, semmi kilátás, semmi energia nincs benne.. egy löket új erővel térek haza, új perspektíva, új szempontok.. viszont fenntartani ezt a lelkesedést, az más kérdés.. remélem legalább addig kitart míg a szigorlati dogámat írom..
Választások is voltak, új szociál demokrata kormány lett, Johannával a nyíltan leszbikus kormányfővel az élen. 66 éves de 50 nek látszik, erős, független.. isten segítse..
egyébként ha még nem mondtam volna, az izlandiak keresztnevükön szólítják egymást, idős öreget, s fordítva, politikust, tanárt, főnököt, keresztnéven. vicces.. szóval Johanna, otthon meg Gordon.. :/

bless

ma voltam megint dolgozni, ha nem mondtam volna, találtam munkát, kerestem és találtam.. egy közeli étteremben mosogatóleány vagyok.. icelandic fish and chips, rántott halfalatkák, hozzá sültkrumpli , szószok saláták, meg hagymakarika, és ez minden "organic", bio, meg minden, vannak finom gyümölcslevek meg gyógyteák, szóval ilyen étterem. Egy izlandi család a tulajdonos, férj feleség idősebbek és lányuk, ő viszi általában a boltot,

eddig minden alkalommal ott voltak, vagy a házaspár ketten besegíteni, vagy a lányuk, de ők is nyomják rendesen.. egyébként nem stresszesek, nem piszkálnak, sőőt, szerintem túl lazák is, pl a munkaidő elég rendszertlen, legutóbb is csak azt mondták hívjak fel majd őket, mert még nem tudják kellek e majd, de szerencsére kellettem.. még nem tudom mennyit fizetnek, de majd holnap megkérdezem, csak olyan fura, hogy nekem kell...

hétfőre kell leadnom az utolsó esszét, hurrá, haladok vele, de holnap meg vasárnap belehúzok. Múlt hétvégén Isafjördur-ben voltuk, nyugat izland, egy kis csücsök az egész, izland legtávolabbi, leghidegebb része, tele van fjordokkal a part, kocsival mentünk, nem volt semmi, mesés volt a táj, hegyvidéken is vezetett az utunk, hóvihar, méteres hó, jeges út, aszfalt nuku, aztán meg napsütés mikor lejebb mentünk a tengerpart mentén, magas hófödte csúcsok, és az óceán. Csináltam képeket meg videjót fenn vann a picasaban. Péntek estére értünk oda, nyolc óra utazás után, egy panzióban aludtunk 10 km re a várostól egy Bolungarvík nevű településen, hát nem hiszem hogy ennél északabbra mehettünk volna, ettől a helytől a legrövidebb az út Grönlandra. Osztálytársaim voltak Grönlandon, lehetett jelentkezni, 250 euró lett volna az egész, én későn reagáltam, pedig akartam volna..

szóval Isafjördurben egy rock fesztiválon voltunk péntek szombat tartott egy raktárépületben, igazán nem nagyszabású, de annál kedvesebb volt, helyiek játszottak, izlandiak csak, reykjavíkból is.. tetszettek mindannyian, jó buli volt... a fesztivál neve: "mi nem megyünk délre"...Négy finnel mentem, Mauri volt az egyik, Aarno meg az öccse Aarto aki látógatóban volt csak, meg Aarno barátnője Elena. Rettegtek amikor én vezettem :)

Akranes

Tegnap Akranes-ben voltunk Tanjával, a finn barátosnőmmel. Igazából ő a kevesek egyike, akikkel lógni szoktam. A másik egy finn fiú Mauri :) Finnországba mostmár biztos hogy hivatalos vagyok..Szóval Akranes 48 km re északra fekszik Reykjaviktól és elvileg a helyi buszjárattal elérhető, az utikönyv szerint. Délelőtt ellógtam az órámat és elbuszoztunk a 15 ös vonal végállomásáig (1 óra) ott pedig fél órát vártunk a csatlakozásra (az eső zuhogott. sajnos nem jó napot választottunk a kirándulásra..) Tudni kell, hogy Háholt, a végállomás már igencsak a külváros, és igencsak a hegyek lábánál fekszik, ami gyönyörű látványt nyújt.. de semmi nincs ott lakóházakon meg egy nagy élelmiszerbolton kívül (Bónus).. ígyhát a Bónusban sétáltuk el a fél órát. Akranes pontosan Reykjavíkkal szemben fekszik, az óceán túlpartján, egy félsziget csúcsában, viszont fjordok szegélyezik végig azt a szakaszt, így ha nem fúrtak volna egy 5 km hosszú alagutat a tenger alá, ami direktbe átvezet a másik oldalra, kb öt óra lenne az út, ami így egy óra. Szóval két óra alatt eljutottunk a városba, ahol iszonyú rohadt halszag fogadott minket. A buszos a háta mögé mutatott és izlandiul magyarázta, hogy egy halfeldolgozó üzem van itt. Igen, Akranes a halászatáról is híres. A helyi kávézóban régi, halgyári munkásokról, munkásnőkről láttunk képeket, amint óriás gumikesztyűben vágják, szabdalják, tépik, pucolják, meg sózzák a halat.. És közben magabiztosan mosolyognak hozzá.
Ezt az erőt, egyszerű magabiztosságot szeretem az izlandiakban, legalábbis a régi emberek nyomait még fel vélem fedezni a mostani emberekben. Az az arc, ami azt mondja, hogy tudom, hogy jól csinálom. Hiszen én csinálom.
Szóval baromi halszag terjeng a városban, ahol más nem is nagyon van, ezen kívül. Az eső esett, a szél fújt, de szerencsére nem volt hideg, úgyhogy még elégedett is voltam a helyzetemmel, de a templom, ami híres túrista kirándulásunk egyik célpontja lett volna, zárva volt. Na jó, akkor a tengerpart, amelyről már annyit hallottunk. És igen. Nem hiába. Kb egy km hosszú homokos part (ami itt soknak számít), persze feljebb óriás kövekből épített védőfal, de lépcső vezet le a partra, gyönyörű havas hegyek a háttérben, hullámok, sirályok.. na meg az eső..
Ezután vissza a "belvárosba", egy sör 600 koronáért a helyi kávézóban, aztán fel a buszra. Persze az átszállásnál ott felejtettem a kabátomat a buszon, s csak a másik buszban vettem észre hazafelé. De szerencsére egy két telefon után már mehettem is érte az állomásra.. Nem volt túl bonyolult.. mint pl otthon lett volna szerintem.